Talán te is emlékszel arra, amikor 2007-ben Britney Spears kopaszra borotválta a fejét - bár ez egy drasztikus példa, azért jó mintatörténet arra a jelenségre, mikor az ember a traumatikus időszakokra a külseje megváltoztatásával reagál. Jávorszky Eszter pszichológus szerint akár egyszerű, a gyásznál és szakításnál kevésbé megrázó események is könnyen kiválthatják ezt a reakciót - de nem mindegy, mi van a háttérben.

Teljesen hétköznapi élethelyzetek is okozhatnak traumát. Amikor ezeket átéljük, kicsúszik a talaj a lábunk alól, a megszokott 'megküzdési stratégiák' csődöt mondanak. Tehetetlennek érezzük magunkat, és nagyfokú kiszolgáltatottságot élünk meg. 

Eszter szerint ez a fajta kiszolgáltatottság arra késztet, hogy minél távolabb tartsuk magunkat magunkat a rossz érzésektől. 

Ha végre kikerülünk a traumatikus helyzetből, igyekszünk minél inkább eltávolodni élménytől, mivel az újraélésétől való félelem passzívvá tesz, és elszigetel. Ilyenkor igyekszünk elkerülni minden olyan dolgot, helyszínt, személyt, rutint, ami a traumára emlékeztet.

Eszter hangsúlyozza, hogy a külsőségek, illetve a személyes környezet megváltoztatása például sokaknak megfelelő eszköz lehet arra, hogy eltávolítsák maguktól azt a bizonyos traumatikus élményt. Az új frizura, az új megjelenés lehetőséget ad arra, hogy ne kelljen az illetőnek önmagával szembenéznie. Magyarul, ha te is rögtön változtatni akarsz magadon vagy a környezeteden, amikor elveszted a munkahelyed, vagy túl vagy egy kemény szakításon, akkor jobb, ha tudod: igazából a saját magaddal való szembenézést igyekszel valamilyen úton-módon elkerülni, vagy halogatni.

Adódik a kérdés, hogy mégis miért? Eszter erre is megfelelő magyarázattal szolgál: 

A múltban megélt kiszolgáltatottság és eszköztelenség egyszerűen szégyent kelt bennünk, ezért nem akarunk tovább önmagunk lenni. Ilyenkor úgy érezzük, változtatásra van szükségünk. 

Tehát az új, rövid hajú éned - elvileg -  segíthet elfelejteni azt a hosszú hajút, aki akkor voltál, amikor a rossz dolgok történtek veled. Így már igencsak érthető, és nagyon is érdekes ez a fajta reakció... Nekem egyszer volt egy nagyon átgondolatlan hajvágásom, amikor egy szakítás után azt éreztem, hogy “új hajra, új életre” van szükségem. Ezek szerint a kapcsolat végén, a szakítás közben annyira rossz élményeket élhettem át, hogy soha többé nem akartam az az ember lenni, akivel mindez megtörtént - de ez sosem tudatosult bennem igazán.

Jó, ha tudod, hogy nem feltétlenül csak ez állhat a háttérben, hiszen mindannyian többszörösen összetett érzelmi világgal rendelkezünk, minden eset más. Eszter szerint a hirtelen elhatározásból történő hajvágás, változtatás például jót is jelenthet: 

A külsőnk megváltoztatásának hátterében állhat egyfajta öngondoskodás is, ami arról tanúskodik, hogy a traumatikus élmény feldolgozása folyamatban van. Az, hogy jól bánok magammal, adok magamra, azt jelenti, hogy újra képes vagyok önmagamhoz kapcsolódni, önmagamat tisztelni, és a passzivitásból kilépve gondoskodni magamról. Az aktivitás megélése segít magunk mögött hagyni a tehetetlenség élményét, és megerősít.

Azt, hogy te hajvágásod, drasztikus átalakulásod hátterében mi áll, azt természetesen csak te tudhatod, de egy biztos: ha valami nagyon fájdalmas dolog ér, teljesen normális, hogy változásra vágysz. Ha úgy érzed, ezt a hajad levágatásával tudod csak megélni, hajrá! Ha átrendeznéd a lakást, rendezd! Ha belevágnál valami újba, vágj! Csak tudd, hogy mi zajlik a háttérben - így megküzdened is sokkal könnyebb lesz vele.