De speciel nem értem a műkörmöt.

Nem azt a műkörmöt, amiről észre sem veszed, hogy mű, hanem azt, ami (női mondat ez, nem enyém:) disznóbelezésre is feltűnően alkalmas.

Nagyon sok dolgot nem értek, nem értem pontosan például a schrödingeres dolgot a macskával (nem nyávog az a dög, ha berakják a dobozba ELEVE?), a fekete lyuk nekem mindig is az a cucc lesz, ami beindította a dramaturgiát az Interstellarban (pláne, hogy kiderült, hogy nem is fekete, mert a fekete, az egy szín, ez meg úgy fekete, hogy az inkább egy állapot). Bámulom azt, ki el tudja magyarázni, hogy a csonka gúláról miért kell tudnom egyáltalán (a vicc, hogy amikor elmagyarázza, akkor rettenetesen meg leszek győzve, de fél órával később már nem tudom, MIVEL sikerült meggyőznie). És igen:

nem értem a műkörmöt.

Ez a bizonyítéka annak különben, hogy a műköröm, az matematika, rokona pl. a kör négyszögesítésének, mert azt sem értem, de mondjuk azt mások sem, mert nem megoldott, ott lebeg a vizek felett, mint egy hatalmas, kérdőjelbe hajtogatott, héliumos luftballon. A szépeskedés frontján túlhajtott, bámulatos dolog ez, amin nem talál fogást az ember. Legalábbis én nem. Mindig vártam valamit a műkörömtől: hogy mondjuk legyen beleépítve hegesztőpáka. Sörnyitó. BÁRMI, MP3 lejátszó akár: a méret adott. Persze Sorok Írója James Bond filmeken nevelkedett kiskuvasz, max ugatja a kozmetika tudományát, naná, hogy a célszerűségben hisz, ám a műkörömnek nem látni célját akkor sem, ha van neki, hiába lesünk a napba retinakiégésig akár.

Most persze jöhetnénk azzal, hogy már az ókori Egyiptomban is, hogy annak idején fáraók nagyasszonyai, meg Kleopátra szintúgy ezerrel tolta a műkörömbizniszt, de hé, a Tinderen nincsenek fáraóasszonyok, vagy persze simán lehetnek, csak rosszul állítottam be a keresési távolságot. Nézhetünk a töri helyett biológiai szempontokat: pl. ott a rozsomák, hát milyen jó már, hogy annak karmok helyett ordas nagy brutyó vágószerszámok helyezkednek el a mancsa végén, és milyen megható, hogy a nő észreveszi a természet ily csodáját, s hasonulni vágy, csak a körúton viszonylag ritka a királykobra támadás, szóval célszerűségről itt sincs szó. Talán.

De akkor miért?

El sem tudom képzelni, vajh milyen lehet gépelni a szépészeti iparág komolyabb limuzinjaival az ujjunk végén. Nyilván azt sem vágom, milyen körömcipőben NEM felborulni két perc alatt, de míg a körömcipőt érti az ember, az kihangsúlyoz, lepecsételi a nőiséget, mint kiválóságot, vádlit feszít és combot hangsúlyoz, addig a műköröm arról tudósít legfőképp, hogy „Ha a csávómra nézel, ezzel kaparom ki a szemedet”. Félreértés ne essék, nem a műkörmön nevetek, hanem vele, vagy hogy a fenébe mondjam el, megértésre utazom, nem pedig a gúnyvonaton robogok (amelyen ugye nincsen fék). Mellékvágány ez, mert attól, hogy nekem nem tetszik, hogy értelmét nem látom, SIMÁN nyújthat olyasféle önbizalmat, aminek a dimenzióját sejteni sem sejtheti a fickó. Épp azért kérdem:

A disznóbelező műköröm, az minek?