Ezeket a szabályokat tartsd be, ha cipőturizásra adod a fejed!
Imádom a turkálókat, ha tehetném, egész nap csak válogatnék, és örülnék a fejemnek, amikor kifognék egy-egy ritka és isteni darabot. De valahogy a kedvenc second hand és vintage üzleteimben mindig csak a ruhákra (és táskákra) fókuszáltam - használt cipőt nem igazán mertem venni. Pedig simán lehet boldogság a dolog vége, csak érdemes egy kicsit szigorúbb szabályokat követni, mint a ruhaneműknél.
Na jó, hazudtam: egyszer vettem turiban cipőt. Méghozzá a nővérem esküvőjére. Azért (is) döntöttem úgy, hogy nem egy rohadt drága magassarkúra fogok benevezni, mert tudtam, hogy úgysem fogom hordani (CSAK sportcipőt és bakancsot vagyok hajlandó a lábamra húzni) - akkor meg minek adjak ki egy vagyont valami platformos csodára?
Bementem hát a szívemhez legközelebb álló turiba, megláttam egy nagyon menő magassarkú szandált, felpróbáltam, tudtam benne járni, és hazavittem potom 1500 forintért.
Még élveztem is, hogy hordtam, mert amúgy - sose gondoltam volna, hogy ez lesz velem – tetszett. Tényleg menő cipő volt, belezúgtam. De nem sokáig tartott a szerelem a nagy napon (mármint a magassarkúén és az enyémen) fél óra viselés után annyira elkezdte nyomni a lábamat, hogy erőltetett mosollyal, szanaszét hólyagosodott lábbal pózoltam és vártam, hogy mikor slisszanhatok már ki a hotelszobába átvenni a lapos szandálomat.
De mit is vártam 1500 forintért? Nos, elmondom: azt, hogy kényelmes és jó legyen. Mert amúgy egy márkás cipőt túrtam. Csak néhány alapvető dologra nem figyeltem oda – azokra a szabályokra, amiket a Footwearnews egyik cikkében szakértők is megfogalmaztak, amikor a használt cipők vásárlásáról kérdezték őket.
A használt cipők piaca ugyanis virágzik, ez nem kérdés. Sportcipőktől kezdve, a bakancsokon át, egészen a magassarkúkig hatalmas a kereslet az olcsóbb megoldásokra - magyarázta Alyson Lutynski, a Buffalo egyik területi képviselője.
Oké, de elég higiénikus?
Ó, mennyiszer hallottam ezt a kérdést, amikor cipőturizásról (vagy csak sima turizásról) volt szó! Sosem gondoltam, hogy van bármiféle egészségügyi kockázata a használt magassarkúk vásárlásának, és sokszor lettem kiosztva emiatt – de most kiderült, hogy igazam volt! Dr. Diane Koshimune lábbetegségekre szakosodott orvos szerint nincs miért aggódnod ilyen téren.
Ha egy cipő nem agyonhasznált, és láthatóan ki van tisztítva, minimális a rizikója annak, hogy egészségügyi problémát okoz a következő gazdájának - mondta a doki.
Hogy válasszak?
Ez az, amit én elrontottam, amikor az esküvőre zsákoltam a magassarkúmat. Nem mindegy például, hogy milyen anyagból készült a cipő, hiszen ez határozza meg, hogy az előző tulajdonosa milyen formájúra koptatta. Ez pedig kulcsfontosságú a hosszútávú jövőtöket illetően. Dr. Koshimune szerint a bőrcipőkkel például legyél óvatosabb: ezeket ugyanis már nagyon nehéz, szinte lehetetlen a te lábadra formálni, ha egyszer valaki betörte őket. Ezzel szemben egy ruganyos sportcipőnél szinte mindegy, milyen formájú lábon volt hordva.
Ha pedig magassarkút, vagy körömcipőt tervezel venni, nagyon fontos, hogy ellenőrizd a stratégiai pontokat: ha a bokádnál és a lábfejednél nem tart rendesen, nem lesz kényelmes a cipő.
Ó, bár mondta volna ezt nekem valaki anno! A magassarkú szandál, amit én vettem, egyáltalán nem tartotta a bokámat, és a lábfejemnél sem volt teljesen passzentos, de ezeket valamiért csak pici hiányosságoknak éltem meg a boltban. Aztán, mikor már kezdett fájni a bokám és vérezni bütyköm, rögtön máshogy láttam a helyzetet...
A szakértő azt is hozzátette, hogy ha ezeken a rostákon átmegy a cipő, nagy valószínűséggel örömet fog okozni, és érdemes megvenned. A lényeg tehát a higiénia és a betörtségi állapot - amennyiben ezek rendben vannak, nem fogsz rosszul járni. Ráadásul, ha belegondolsz, sok esetben már könnyített pálya a használt cipők közötti válogatás: nem neked kell betörni, így megspórolsz egy csomó fájdalmas pillanatot, arról nem beszélve, hogy mennyivel olcsóbb (és izgalmasabb) így vásárolni!