Megvan az az érzés, amikor évszakváltáskor elkap a vásárolhatnék, és legszívesebben minden nadrágot megvennél, ami végre lehetővé teszi, hogy a nap - akár minimálisan is - megérintse a bokádat, vagy épp ellenkezőleg, elrejtse azt? Régen gyakran engedtem ennek az érzésnek, és rohantam plázázni, elköltöttem egy vagyont, aztán boldogan konstatáltam, hogy négy zacskónyi cuccal értem haza.

Persze az ilyen túrák alatt összeszedett cuccok felét kettőnél többször biztosan nem hordtam, mert vagy kinyúlt az adott póló, vagy mégsem volt annyira testhezálló az akciós farmer, vagy az utcán már túl merésznek véltem a csillogós pulcsit. Cseke-Kovács Zsófia, a Zeka Styling stílustanácsadója szerint, ha spórolni akarsz, miközben megtartanád a stílusod, érdemes első körben felhagynod a hirtelen felindulásból elkövetett vásárlással.

A fast fashion-üzletek arra jók, hogy az utolsó trendek alapján viszonylag olcsón fel tudj öltözködni. Külön kell választani az értékálló, hosszabb távon is hordható, stílusos ruhákat az aktuális divatirányzatoktól: ennek szellemében az egyszezonos darabokból valóban felesleges nagyon drágákat beszerezni.

Zsófi szerint érdemes a magasabb kategóriájú, tartósabb, minőségi alapanyagokkal dolgozó márkákból összeválogatni az alapruhatárad, és inkább kiegészítők terén becsempészni a szezonális divatot. Így lesz egy olyan bázisa a szekrényednek, amiből bármikor tudsz válogatni, és később sem okoz majd csalódást.

Ennél a pontnál persze felmerült bennem a kérdés: csak az ár számít? Vagy honnan tudhatom, hogy az adott darab tényleg minőségi és tartós is?

Ezt sajnos elsőre nem mindig tudja az ember. Egy prémiummárka sem nem mindig garancia a makulátlan minőségre. A tervezett elavulás miatt sajnos a legtöbb ruha már nem tart olyan sokáig, mint 15-20 évvel ezelőtt. Ebből a szempontból a legárulkodóbb, hogy mennyit hordjuk az adott ruhát. Hiába vannak gyönyörű darabjaink, ha a szekrényajtón kívül senki sem látja őket.

Van egy szuper trükk, amit Zsófia még Mengyán Esztertől tanult, és szerintem nagyon hasznos lehet, ha anyagi jellegű döntést kell hozni: mielőtt megveszel egy ruhát, gondold végig, hogy azt legalább 30 alkalommal fel fogod-e tudni venni. Ha nem, ugyanakkor nem tudsz belőle és a már meglévő ruháidból három-négy szettet összekombinálni, akkor engedd el azt a darabot, mert hosszútávon nem lesz kifizetődő.

Én még soha nem gondoltam bele abba, hogy akár “kölcsönzős” szemszögből is vizsgálhatnám ezt a kérdést, mindenesetre az biztos, hogy nekem is vannak olyan drágább, minőségibb, kedvenc darabjaim, amiket sokkal többször veszek fel, mert egyszerűen szeretem őket. Zsófia szerint ez az első lépés a fenntartható divat irányába - és persze az, hogy megfelelően ki tudd választani ezeket a darabokat.

Fontos, hogy ismerd magad, legyél tisztában az alapokkal. Tudd, hogy milyen a testalkatod, milyen színek állnak jól neked. Ezen kérdésekben a színtanácsadások és testalkatelemzések rengeteget segíthetnek. Nem lehet úgy jól működő ruhatárat kialakítani, hogy az ember a szekrénye tartalmának a 60-80%-át nem hordja.

Bevallom, én mindig azt hittem, hogy a stílustanácsadás egy felesleges luxus, hiszen “majd én tudom”, mi áll jól nekem... De az igazság az, hogy én sem hordom a cuccaim 60%-át. Ezért kérdeztem Zsófit arról, hogy ő hogyan oldja meg ezt a kérdést a saját gardróbjában.

Odafigyelek arra, hogy olyan színekből állítsam össze a ruhatáram, amik valóban jól állnak, és a színtípusomnak is megfelelnek. Így a ruháim nagy része kombinálható egymással. Így nálam már nincs olyan probléma, hogy nincs egy-egy szetthez megfelelő cipőm vagy táskám. Viszont ezekből is törekszem már a minőségi darabok beszerzésére. Nincs sok ruhám, de azokat nagyon szeretem.

Zsófi azt is kiemeli, hogy érdemes a magyar tervezők munkáival is ismerkedni, hiszen sok olyan hazai divattervező és márka van, akik hordható ruhákat készítenek (és mivel kis szériában dolgoznak, lehetőség van személyre szabni a ruhát színben és fazonban is). Egyedi méreteknél ez határozottan megkönnyíti a vásárlást.

Lehet, hogy így többe kerül egy darab, de az említett “kölcsönzős” szemmel nézve már mégsem annyira drága, nem?