Emlékszem, mikor a Covid tavasszal felütötte a fejét és mindenki otthon kényszerült maradni, a környezetemben kétféle típusú nő volt: az, aki elővigyázatosságból inkább nem költött és az eddigieknél is jobban spórolt, és az, aki feszültséglevezetésként vagy éppen unalmában éjjel-nappal online shoppingolt.

Hidd el, nem vagyok sem karót nyelt buligyilkos, sem egy túlérzékeny virágszál, de engem inkább elszomorított, amikor az anyukacsoportokban arról ment tavasszal az ötletelés, hogyan kell megvezetni a férjet, hogy ne tudja meg, hogy az asszonyhoz megint csengetett a futár.

Akadt a kommentelők között olyan is, aki, osztva az én véleményemet, megkérdezte, hogy viccet félretérve, mondják már el a csomagokat ágy alá dugdosó nők, hogy mi történne, ha a férjük megtudná. A válasz sok esetben csak ennyi volt: „balhé”, mellébiggyesztve egy hahotázó szmájlis fejecskével.

Bennem, ezeket a kommenteket látva mindig megszólal egy aprócska vészcsengő. Mert, jobban belegondolva min is megy a viccelődés? Azon, hogy a férj és feleség között nincs egyetértés egy amúgy is neccesnek mondható témáról: az anyagiakról. Ez pedig, nagyon leegyszerűsítve, két dolgot jelenthet: a feleség, a család anyagi helyzetéhez mérten tényleg túltolja a vásárolgatást, vagy a férj egy kontrollmániás macsó, aki még azt is felügyeli, hogy hány kardigán lóg a szekrényben. Egyik verzió sem ad okot a nevetgélésre. 

A már említett anyukás csoportban hamar elszabadultak az indulatok, majd a vicceskedő, „a futár már azt is tudja, hogy melyik napokon nem szabad csengetnie” sztorizásokat felváltották a „lányok, kérlek ne csináljatok viccet abból, hogy ennyire tartotok a férjeitektől” jellegű kommentek.

Maga a jelenség egyébként egy annyira valós és létező probléma, hogy az angol nyelvben külön kifejezés van rá, finanical infidelity -nek, vagyis pénzügyi hűtlenségnek hívják. Egyes szakértők szerint ez a fajta titkolózás ugyanúgy tud hatni a házasságra, mint a megcsalás. Ez, kombinálva azzal az üzenettel, hogy a férj az, aki egy családban az anyagiakról rendelkezik, és az engedélye nélkül nincs H&M és Tschibo rendelgetés, szerintem nincs rendben. Az meg pláne nem, hogy ezt a jelenséget vicc formájában lábtörlőkre nyomtatjuk.