Tény persze, hogy egy nő akkor szép, ha jól érzi magát. Monroe is tudta például, hogy mit viseljen. Az a BIZONYOS fehér ruha, ami egy gőzfuvallatnak köszönhetően bugyiig megmutatja, milye van, magában mit sem ér: kellett a monroeság, hogy megtöltse valami plusszal. (Meg az a légkiömlőnyílás New Yorkban. Megkockáztatjuk: légkiömlőnyílás ilyetén komoly történelmi szerephez sem Monroe előtt, sem Monroe után nem jutott.) 

Van különbség tehát aközött, hogy a nő hordja csupán, vagy viseli-e a ruhát. 

Viselni olyat fogsz, amiben szeretsz lenni. Az első randis kiskosztüm meg pörgős szoknya sokat elárul a viselőjéről – tessék olyanban lenni, amiben SZERINTED is szép vagy. (De azért kérdezd meg a legőszintébb barátnődet, biztos, ami biztos.) 

Monroe például szerintem nem volt szép. Pontosabban ÚGY nem volt szép, ahogy a Vissza a jövőbe nem Jó film: a Vissza a Jövőbe TÖKÉLETES mozi. Azért az, mert messze, MESSZE nem hibátlan, cserébe: esszenciális. Benne van minden, ami a FILMNEK a lényege.  

Akárcsak Monroe. Esendő: úgy emberi lény, hogy közben félisten – de pont a törékenysége, a „hibái” okán az. A szépségpötty az arcán, a pluszkilók deréktájt… azzal, hogy, nos: nem okos, azzal EGYÜTT lesz MINDEN. 

Összegezzünk: nem elrejti azt, ami nem feltétlenül okés - inkább ráfekszik, mint hawaii szörfös az ígéretes hullámra. Él. Így, a sok mindennel együtt van benne meg sokszorosan, szörp-sűrűn az, amitől a nő: nő. Ezt nevezik stílusnak, amit nem rejtegetni kell, hanem élni vele.  

A báj is nagyon fontos szépészeti kellék. Fura, de annak ellenére nem lehet boltban kapni, hogy púder meg rúzs legyen a talpán, amelyik versenyre kelne vele. (Pedig még ezek kiváltására is tök okés -  lásd: pirulás) 

Monroe-ra például nem azért emlékezünk, mert leénekelte a kristálycsillárt a plafonról. Nem volt kiemelkedően tehetséges színésznő: a partnerei folyton arról panaszkodtak, hogy napokra eltűnt, vagy ha meg is jelent a forgatáson, az hétszentség, hogy belesült a szövegbe. 

Nem véletlen talán, hogy a szerepválasztásai nagyjából kimerültek egy típusban. (Vö.: butus szőke.) Viszont (vö.: kristálycsillár) mindezek ellenére egy amerikai elnök gatyáját tuti leénekelte a francba. 

Hogy miképp lehetséges ez? Tessék lecsekkolni az ominózus Happy Birthday, Mr. President című nótát a Youtube-on: az annyira csurig van szexszel, hogy nem is értjük, miképp sikerült megmaradnia a celluloidon, és nem égette szét az egész kamerát a fenébe.  

Ebben a dalban báj van. A báj nem gyengeség, nem számítás: az a kiélvezése, lepárlása mindannak, ami ott buzog a csajsziságban. Van az a gyerekféle meghatározás, hogy miből lesznek a lányok: nos, cukor, dió és minden, ami jó. 

Csak a hülyék nevezik butának a gyerekeket. 

Ne akarj Marilyn Monroe lenni, lányom, mert elégsz - de élvezd, hogy nő vagy. És akkor tettél egy óriási lépést a tetszés felé. 

És mosolyogj. Sokat. Őszintén.  

Akkor minden tuti lesz.