Ez történik a díjátadós ruhákkal, miután a sztárok levetik őket
A divatszakma nem a környezettudatosságáról híres, és arról sem, hogy kifejezetten praktikus lenne: éppen ezért nem meglepő, hogy a legtöbb díjátadón viselt ruhacsodát általában egyszer használják fel a divatházak. Vannak persze kivételek: előfordul, hogy a sztár megkapja a ruhát, és van, amikor kiárusítják - de az igazán nagy dizájnerek nem bajlódnak ilyesmivel.
A nagy díjátadók rengeteg munkát adnak a leghíresebb divatházaknak: vannak olyan sztárok, akik komoly összegeket kaszálnak abból, hogy egy-egy dizájner ruhadarabját vagy ékszerkollekcióját viselik. Egy igazán népszerű színész vagy énekes akár - kapaszkodj meg - 28-70 millió forintnak megfelelő dollárt is kaphat azért, hogy egy divatházat ilyen módon reklámozzon. Nem rossz summa azért, hogy valakit szépen felöltöztessenek - még akkor sem, ha csak egyetlen napra lehet az övé a csodálatos ruhaköltemény vagy a gyémántokkal díszített csillivilli ékszer.
A legnagyobb divatházak ugyanis rendszerint csak kölcsönadják a ruhákat a sztároknak, utána visszakérik, és az archívumukba teszik. Ariana Weisner hollywoodi stylist szerint ez a jellemző az olyan neves dizájnerekre, mint a Dior, a Louis Vuitton, vagy éppen a Chanel: az ikonikus ruhák leginkább egy szekrényben porosodnak tovább.
De vannak olyan rendhagyó alkalmak is, amikor a divatház odaadja a sztárnak a ruhát, amit a díjátadón viselt: ez általában akkor történik meg, ha annyira ikonikussá vált a vörös szőnyeges bevonulás, hogy a ruhaköltemény a közvélemény szemében eggyé vált a viselőjével. Ez történt például Jennifer Lopez esetében is, amikor a 2000-es Grammy-díjátadóra felvette a köldök alá érő dekoltázsú zöld Versace ruhát: a Glamour szerint még mindig ott van a színész-énekesnő gardróbjában, mert a divatház neki ajándékozta.
A kisebb, kevésbé híres dizájnerek viszont nem tehetik meg, hogy egy-egy alkalomra készítsenek csak ruhát. Egyre több külföldön az olyan webshop, ahol azok, akik nem engedhetnek meg maguknak többszázezres, sőt, többmilliós ruhát, bérelhetnek egyet a divatházaktól - azok a dizájnerek, akik nem a felső egy százalékhoz tartoznak, általában ilyenbe fektetik az egyszer már kiadott, de hibátlan ruháikat. Miután a sztár levetette őket, mennek a tisztítóba, aztán pedig az online bérlőportálok soraiba.
Persze van olyan is, hogy egy ruhából nemcsak egyet, hanem többet is gyártanak: Kate Hudson 2016-os Vanity Fair Oscar-afterpartin viselt csillogó ruhakölteményét végül tömeggyártásra is elküldték, így bárki megvásárolhatta csodálatos Maria Lucia darabot.
Persze valószínűleg minél kevesebb van egy ruhából, és minél kevesebben hordhatják, annál nagyobb az értéke - de mégis, az, hogy ilyen gyönyörű és drága ruhákat csak egyszer lehessen felvenni, az nettó pazarlás. Persze ez valószínűleg a legkevésbé sem izgatja azokat a luxusmárkákat, amelyek képesek elégetni az el nem adott termékeiket, hogy ne kelljen őket leakciózniuk, és olcsóbban árulniuk, mint ahogyan azt megszokták.