Ezért nem hordok feketét a kisbabám közelében
Aki ismer, tudja, nagy fekete-rajongó voltam mindig is, aztán történt valami, ami mindent megváltoztatott. Ez a szín egyszerűen király, egy igazi jolly joker. Lehet kabát, felső, nadrág, ruha, szoknya, cipő, fehérnemű, ha fekete, biztos befutó. Mert egyszerre elegáns, divatos, bármilyen kiegészítővel és bármilyen helyzetben megállja a helyét. Kismamaként is előszeretettel választottam ezt a színt, mert ápolt és eltakart ott, ahol kellett, és amikor már egy kisebb ámbrás cettel vetekedtek a méreteim, akkor is trendinek éreztem magam benne. Persze nem halálangyalként suhantam az utcákon, de az egyik ruhadarab szinte biztosan sötét volt rajtam. Aztán megszületett a kisfiam, jöttek a látogatók és a fekete leves.
Egymás után ketten is megjegyezték, hogy miért viselek feketét, azt „nem szabad az újszülött jelenlétében”. Bennem persze szülés után dúltak a hormonok, így simán elbőgtem magam azon, hogy pocsék anya vagyok, pár hetes és máris ártok neki. Azonnal elástam az összes feketét a szekrény mélyére, majd beruháztam néhány világosabb, színesebb darabra.
Tudományos magyarázattal senki nem tudott szolgálni, miért is kell a kedvenc ruháimat száműznöm a gardróbomból. Megkérdeztem Vida Ágnes babapszichológust, aki azt mondta, ez inkább népi babona, mivel a nyugati kultúrában a gyász színe a fekete, míg a születésé, az ártatlanságé a fehér.
Ami tény, hogy a színek jelentősen befolyásolják az ember hangulatát. Nem véletlen, hogy a reklámipar is ezzel operál, az alternatív gyógyászatban is használják, a lakberendezésről nem is beszélve. Mint Vida Ágnestől megtudtam, a babákra is hatással vannak, de nem úgy, ahogy azt a legtöbben gondolják.
Pont a babarózsaszín, a babakék és a többi pasztellszín az, amit a babák nem látnak jól az első pár hónapban, miközben a kontrasztos és élénk színeket, - mint például a fekete-fehér, fekete-piros, fehér-piros - kifejezetten kedvelik és hosszasan nézegetik.
Egy 2016-os kutatásban éttermek számára mérték fel, hogy adott színű környezetben milyen hangulata lesz a résztvevőknek. A fekete szobában például a falak, bútorok, teríték, de még az ital és a kínált macaron is fekete színű volt. A többség ezt egy esti italozással, de legalábbis olyan eseménnyel társította, ahová gyerekeket nem visznek magukkat. A legtöbben a fekete környezetet luxusként, modernként és kifinomultként, ugyanakkor barátságtalanként és unalmasként érzékelték. Ha megvan az esélye, hogy ez a babáknál is így működik, az utóbbi kettő tuti nem akarok lenni a fiam szemében.
Az a kérdés is felmerült bennem, hogy valójában mennyit is lát egy újszülött. A San Franciscó-i Smith-Kettlewell Eye Research Institute és a Kaliforniai Egyetem kutatói megállapították, a babáknak 8 hónapos korra lesz majdnem olyan jó a látásélessége, mint egy felnőtté, azt viszont tényként közölték, hogy már a kétheteseknek is van színlátásuk. A babapszichológus hozzátette, az újszülött első sorban az emberi arcokat keresi, és a legjobban a kontrasztokat veszi észre, például zebraminta, párducminta, vagy az egyszerű, sablonos, élénk színű ábrák.
Miután megszoktam az új darabokat magamon, be kell vallanom, kifejezetten élvezni kezdtem a színekkel való kísérletezgetést. A pszichológus szerint a pszichés és hormonális változások hatására a várandósság során megváltozhatnak a színpreferenciák és az ízlés is.
Van, aki csak puhább anyagokat választ, mások a világosabb színeket, vagy az apróbb mintás dolgokat kedvelik, és olyan is van, aki a korábbi ruhatárát vagy cipőit nem hordja tovább szívesen, és teljesen stílust vált” – tette hozzá.
Bár valószínűleg semmi nem történt volna, ha továbbra is feketében babázom, és színházba vagy koncertre még mindig ezt a színt részesítem előnyben, egy biztos, nem bántam meg a gardróbfrissítést. Az éjszakázásoknak és a kevés napfénynek köszönhetően sápadt bőrömnek és a hangulatomnak is kifejezetten jót tettek a színek, minták. Egyébként pedig melyik nő nem élvezi, mikor új ruhákat vehet és még nyomós indoka is van rá?