Nemrég futottam bele a hírbe, hogy Jessica Simpson a nyári szünet alatt zöldeslilára festette a kislánya haját. Törhettem volna a fejem ítéletideig, hogy hol is van itt a probléma, de a fotó alá kommentelők hamar, kéretlenül is segítségemre siettek, és megtudtam: azért akkora botrány ez, és kerül be az újságokba, mert "ez nem illendő és különben is, miért kell egy kislányból felnőtt nőtt csinálni"? (Fun fact: amikor én 30 éves fejjel rózsaszínre festettem a hajam, azt hallgattam, hogy nőjek már fel.)

Számomra ebben a hírben nem is volt ennél több, ám másnap arra ébredtem, hogy az egyik kedvenc énekesnőm, Pink, üzenve az internetes trolloknak, kitett egy képet Instára, amin éppen kékre festi a lánya haját. A fotóhoz tartozó szöveg pedig így szólt:

Mivel hallottam, hogy az emberek beszóltak Jessica Simpsonnak, amiért befestette a lánya haját, gondoltam mi is megmutatjuk, hogy mit csináltunk a lányommal.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

P!NK (@pink) által megosztott bejegyzés,

Azt mindig is tudtam, hogy Pink nemcsak szókimondó, de ha mint anyát kritizálják, akkor simán elküldi a francba a kommentelőket. Sőt, néha rátesz egy lapáttal, és még provokálja is őket. Imádom. Azért pedig, hogy így kiáll egy másik anyáért, legszívesebben megölelném és öribarimmá fogadnám.

Nem tartom magam egy nebántsvirágnak, de tisztán emlékszem, milyen rosszul érintett, mikor kialvatlanul vonszoltam magam és a hordozót, benne a két hónapos babámmal a közértben, és egy „csak jót akarok” típusú néni odajött, megfogta a karom és közölte, hogy ennek a pici babának jobb lenne még otthon lenni, „vásárolgatni” pedig ráérek egy életen át.

Ma már nevetek a dolgon. Akkor viszont nem tettem, mert kezdő és bizonytalan voltam, aki beleköthetetlenül jól akarta csinálni. Mit nem adtam volna érte, ha valaki a fülembe súgta volna: „nyugi, nem cseszted el, csak te is emberből vagy", mikor csúnyán néznek rám, ha a lányommal egy előadás huszadik percében ki kellett jönnünk, mert nem bír ülni a fenekén. vagy mikor véletlenül fellöktem a saját babakocsinkat, benne az alvó gyerekemmel. Ma már ennél edzettebb vagyok, és az esetek nagy részében nyugodt lelkiismerettel fekszem le este.

Mégis, sokszor úgy érzem, ha egy anya nem dúdol saját költésű dalokat a 184 hónapos gyermekének, amíg megsül a frissen készült hajdinás puffancs, hogy aztán birkatürelemmel, nagyokat kacagva legózzon vele napestig, akkor ott már befigyelhetnek az ítélkezések és kommentek.

Vagy, mint ahogy a fenti példa is mutatja, elég csak hajfestőset játszani egy hétévessel. Viszont, mivel gyereket nevelni (szerencsére) ezerféleképpen lehet, aminek, míg világ a világ, mindig is hozadéka lesz az, hogy mindenkinek nem tudsz megfelelni, fontos, hogy legyen valaki, aki akkor is támogat, amikor más elbizonytalanít. Ha pedig legközelebb te látod, hogy valakinek jól jönne pár jó szó, biztosítsd arról, hogy nincs egyedül, és tök jól csinálja.  Aznap az ő szemében tuti te leszel a világsztár. 

Nyitókép forrása: ITT