1863. január 1-jén Abraham Lincoln aláírta az Emancipációs Kiáltványt, ami 3 és fél millió amerikainak adta vissza a szabadságot. 1867. december 23-án Louisiana államban megszületett Sarah Breedlove, Owen és Minerva (Anderson) Breedlove gyermeke – az első, aki már szabad emberként látta meg a napvilágot. Szülei ugyanis rabszolgák voltak, és így aztán a házasságukból született korábbi gyermekek is egy Robert W. Burney nevű földbirtokos ültetvényének tulajdonát képezték.

Sarah „szerencséje” azonban igazán nem tartott sokáig: születése után néhány évvel az édesanyja feltehetően a kolerajárvány következtében elhunyt, és néhány évvel később az apja is követte. Sarah hét évesen árva lett, 10 évesen pedig Mississippibe költözött, hogy szolgálólányként kezdjen dolgozni – sorsa nem sokban különbözött a korábbi rabszolga-gyerekekétől. Miközben a kenyérre valót kereste, idősebb nővérével, Louveniaval és annak férjével, Jesse Powell-lel élt. Életrajzának kutatói szerint feltehető, hogy Jesse nem bánt valami jól a fiatal lánnyal, esetleg bántalmazta is, többek között ennek is köszönhető, hogy Sarah 1882-ben, mindössze 14 évesen férjhez ment Moses McWilliams-hez, menekülőutat keresve a Powell-házból. A párnak három évvel később lánya született, aki a Lelia McWilliams nevet kapta.

Két évre rá Moses meghalt, Sarah pedig özvegy lett – 20 évesen, egy kétéves gyerekkel.

A következő évben Sarah és lánya Missouriba költöztek, Saint Louis-ba, hogy közelebb legyenek a nő bátyjaihoz. Sarahnak élete során nem volt lehetősége tanulni, saját bevallása szerint a hagyományos oktatási rendszerben mindössze három hónapot töltött, és a templom vasárnapi iskolájában tanult meg írni és olvasni. Így nem sok esélye volt, hogy jól fizető munkát találjon, nem mintha egyébként kapkodtak volna a gyermeküket egyedül nevelő, fekete női munkaerőért. Egy mosodában dolgozott, és napi alig egy dollárt keresett, ám a tervei annál nagyobbak voltak: eltökélte, hogy a lányának már jobb életet biztosít, és megteremti számára a lehetőséget, hogy tanulhasson és saját karriert építsen. Tudta, hogy ehhez pénzre van szüksége, a pénzhez pedig egy jó ötlet vezethet. Erre nem is kellett sokat várnia.

Sarah Breedlovenak nyilván nagyon komoly mindennapi problémái is lehettek, de ez nem változtatott a tényen, hogy nő volt, akit a külseje is foglalkoztatott, és miközben a napi egy dolláros fizetéséből igyekezett eltartani magát meg a lányát, egyedülállóként megoldani egy háztartás ügyes-bajos dolgait és még a közösség életében is részt venni – egy helyi templom kórusában énekelt – komolyan zavarta, hogy hullik a haja. Ez egyébként a korban nem volt ritka probléma: egyrészt mivel a legtöbb háztartásban ekkor még nem volt folyóvíz, a rendszeres tisztálkodás és hajmosás lehetőségei is korlátozottak voltak, másrészt a hajmosáshoz és a ruhák mosásához is használt olcsó szappanok erős lúgtartalma sem éppen a fejbőr egészségét segítette elő. Ehhez jött még az, hogy a fellendülőben lévő szépségipar elsősorban a közép- és felsőbb osztályba tartozó fehér nőket célozta meg, de a nekik gyártott termékek nem feltétlenül feleltek meg az afroamerikai nők teljesen más textúrájú, más kezelést igénylő hajának, ez azonban úgy tűnt, egyetlen gyártót sem érdekel komolyabban. A helyzet azóta szerencsére megváltozott (LOL, nyilván nem), de az 1800-as évek végén Sarah Breedlove rájött, hogy a problémája nem egyedi, hanem nagyon is komoly piaci rés, amire hiába várja másoktól a megoldást – ő azonban meggazdagodhat vele.

Mosodai munkája miatt Sarahnak volt némi alapvető kémiai ismerete, ami legalábbis arra elég volt, hogy felismerje, a lúg biztosan nem tesz jót a fejbőrnek, borbélyként dolgozó bátyjaitól pedig arról is szerzett némi információt, hogy akkor mi az, ami igen.

Sarah ekkoriban ismerkedett meg Charles Joseph Walkerrel, későbbi férjével is, aki egy újság hirdetési ügynöke volt – neki köszönhetően fedezte fel, mennyire fontos a marketing szerepe egy termék sikerében. 1906-os esküvőjük után Sarah felvette a férje nevét, majd egy kis franciás sikkel még elegánsabbá téve – mondom, hogy értette a marketing lényegét – piacra dobta saját hajápolószerét Madam C. J. Walker márkanév alatt. Samponok mellett hajnövesztő szereket is árult, kis bőröndjével házról házra járt, és nem csak a pipereholmikat árulta, hanem azt is megmutatta a nőknek, hogyan érdemes ápolni, fésülni a hajukat, ha szép és egészséges frizurát szeretnének. Mindeközben Sarah hirdetéseket is adott fel, de nem költött vagyonokat a nagy magazinok méregdrága reklámjaira: ahelyett, hogy megpróbált volna utat törni magának a sokkal nagyobb versenytársakkal telített piacon, ő kimondottan a színes bőrű nőket célozta meg, és a nekik szóló magazinokban, napilapokban hirdetett.

Madam C.J. Walkert sokan az első, saját erejéből milliomossá vált afroamerikai nőként tartják számon, ám mások szerint ez a cím Annie Minerva Turnbo Malone-t illeti, aki szintén saját vállalkozást épített a hajápolásból. Az tény, hogy mindezt hamarabb elkezdte, mint Walker, olyannyira, hogy Sarah eleinte dolgozott is neki – és nyilván ekkor is sokat tanult a hajápoló termékekről és értékesítésükről. A két nőből később rivális lett, és Malone még azzal is megvádolta Walkert, hogy az ő formuláját árulja a saját neve alatt. Hogy melyikük vállalkozásának az értéke érte el hamarabb az egy millió dollárt, utólag már nehéz eldönteni, de talán ennél is fontosabb, hogy mindketten különleges nők voltak, akik vagyonukkal és befolyásukkal rengeteget segítettek a feketék egyenlőségéért vívott küzdelemben.

A siker elsöprő erejű volt: Sarah hamarosan már nem egyedül árulta a termékeit, hanem a nőket, akik eleinte csak a vásárlói voltak, arra biztatta, hogy indítsanak saját karriert, legyenek a Madam C.J. Walker termékek forgalmazói, és ehhez értékesítési tanfolyamokat is szervezett nekik. Hamarosan a semmiből előbukkanó márka egyenruhás kereskedőhölgyei járták a fekete negyedeket, táskáikból árusítva a kis alumíniumtégelyeket, bennük a csodás hajat ígérő kenceficékkel, hogy még több nőnek vigyék el az úgynevezett „Walker módszert”.

1910-ben Sarah márkájának saját gyárat építtetett, amelynek része volt egy kutatólabor is. Stábjának és a cég vezetőinek nagy része nő volt. A legsikeresebb években, 1911 és 1919 között Walker cége több ezer nőnek adott munkát a termékeik forgalmazójaként, saját lánya pedig a vállalat pittsburgh-i részlegének irányítója lett.

walker_sampon.jpeg

Madam Walker hajnövesztő készítménye a The Children's Museum of Indianapolis gyűjteményében. Fotó: Wendy Kaveny. Forrás: Wikipédia.

Elképesztő sikerét Sarah többek között aktivistaként is kamatoztatta: pénzügyi és kereskedelmi tanfolyamokat szervezett nőknek, arra biztatta őket, hogy indítsanak saját vállalkozást és váljanak függetlenné. Feketéket és színes bőrű nőket támogató alapítványoknak adományozott jelentősebb összegeket, ösztöndíjakat hozott létre. 1917-ben megbízta Vertner Tandy-t, New York City első fekete építészét, hogy tervezzen neki egy házat a New York-i Irvingtonban, amit helyi fekete közösségi vezetők találkozási helyének szánt. Miután üzlete vezetését menedzser csapatára bízta, és több szabadideje lett, még jobban elköteleződött az esélyegyenlőségi harcok mellett: különböző intézményekben tartott előadásokat politikai, gazdasági és társadalmi témákban.

Halálát 1919-ben egy veseprobléma okozta, rövid betegség után, hirtelen hunyt el. Mindössze 51 éves volt – alig fél évszázaddal korábban egy éppen csak felszabadult és nincstelen családba született, halálakor pedig vállalkozása bőven többet ért egy millió amerikai dollárnál, ő volt ekkor a leggazdagabb afroamerikai nő az egész kontinensen. Csak az ingatlanjai 600 ezer dollárt értek úgy, hogy az átlag amerikai éves fizetése 750 dollár volt ekkoriban.

Neve mind a mai napig olyan erős biztosítékot jelent a sikerre, hogy egy bőr- és hajápolással foglalkozó márka, a Sundial Brands 2016-ban a Sephorával együttműködve piacra dobott egy Walker hagyatéka előtt tisztelgő, természetes összetevőket tartalmazó és különböző hajtípusokra ajánlott kollekciót Madam C. J. Walker Beauty Culture néven.

1912-ben Sarah rendezte meg a National Negro Business League (Országos Negro Üzleti Klub, NNBL) éves gyűlését, ahol köszöntőjében azt mondta magáról:

Egy nő vagyok, aki a dél gyapotmezőiről jött. Innen előléptettek egy mosókonyhába. Innen előléptettek egy szakácskonyhára. És onnan előléptettem magamat a hajápoló termékek készítésének üzletébe. Saját gyárat építettem, a saját földemen.

A borítóképen Madam C.J.Walker valamikor 1905 és 1919 között. Forrás: Smithsonian Institution, National Museum of American History : Archives Center