Még a MOME-n ismerkedtem meg Veszprémi Gabriellával, aki azóta az egyik legmenőbb magyar cipőtervező lett. Sőt, nemrég debütált Fekete Fruzsival közös ékszerkollekciója is. Gabi már a diplomamunkáját is a fenntarthatóságra építette, LAYERS elnevezésű cipőkollekciója ugyanis maradék bőrből készült. A fiatal tervező megelégelte a szabás során keletkezett bőrhulladékot, és gyönyörű, színes darabokat készített „szemétből”. Több rétegű bőr díszei, nőies vonalú, kecses papucsokban, félcipőkben jelennek meg, a különleges gyártási technológiának köszönhetően pedig abszolút tartós és fenntartható minden darab.

És persze-persze, nem vegán, de a vegán bőr legtöbbször egyenlő a műanyaggal, szóval, ha nem ütközik az elveinkkel, akkor szerintem sokkal környezettudatosabb feldolgozni a már létező, de maradék bőrt, mint a kukába dobni, és műanyagot vásárolni helyette. Ráadásul ezek tényleg szupermenő darabok, nem jönnek majd szembe az utcán, etikusan készülnek, és nem utolsó sorban, aki megvásárolja, az magyar tervezőt támogat vele.

Gabi szerint egy designernél alapvető kritériumnak kellene lennie a zero waste tervezésnek.

Hosszú távon mi tudunk változtatni azon, hogy milyen tárgyak vesznek minket körül, mit tartunk értéknek. Ráadásul tervezői szemmel ez egy plusz kihívás, ami izgalmas lehet. Én ezért is kezdtem bele anno ennek a technológiának a fejlesztésébe. Azóta is mindig találok olyan területeket ebben a megoldásban, amit lehet jobban csinálni, ez benne az izgalmas.”

Veszprémi Gabriella egyébként Magyar Formatervezési különdíjat is kapott. Legújabb ékszereit pedig a szintén „zero waste elkötelezett” Döbrösi Laura színésznő mutatta be, szóval a vörös szőnyegen is biztosan egyre többször látjuk majd a sokszínű cipőket és fülbevalókat. Amelyekből nincs két egyforma darab.

Döbrösi.jpg

Maradék bőrből Majoros Zita is alkot újat és hordhatót. Az Aware by Printa grafikus-tervezője a zero waste-re alapozza kollekciója minden darabját. Először is használt férfiingekkel van tele a raktára, amiket gyakorlatilag a kidobástól ment meg. Ezeket kitisztíttatja, kiszabja, majd befesti, esetleg szitanyomással mintákat varázsol rájuk. A végeredmény pedig ott sorakozik a sztendereken: vadonatúj, csinos darabok, amelyekről soha nem mondanánk meg, hogy olyan ruhákból varrták őket, amelyekből kishíján szemét lett.

De a polcokon találunk még maradék bőrből készült öveket, és táskákat is, amelyeknek Zita még a pántjához sem használ új anyagot. Inkább gyékényből köt fogót rájuk.

Van néhány új textilből készült Printa ruha is – de azért ezekben is van némi „zero waste csavar”. A tervező ugyanis olyan anyagokat vásárol a gyártóktól, amelyeket kidobnának.

Ezeket az anyagokat egy magyar kötödében megkötik, az ügyfél viszont nem veszi át, mert van bennük esetleg egy szálhiba. Így a gyárban maradnak, nem tudnak velük mit kezdeni, és kidobják. Mi tulajdonképpen ezeket a textileket vesszük át, és próbálunk belőlük valamilyen értéket kihozni. Ha már létezik ez az anyag, akkor ne vesszen kárba. Én nagyon gyakran észre sem veszem, miért lettek ezek a pamutok visszadobva, mi lehetett a probléma velük

– meséli a tervező, aki ezeket a textileket egy-egy ügyesen kitalált szabásmintával vagy printtel megmenti attól, hogy ruhaszemétté váljanak. Sőt, sokszor pont attól lesznek egyediek a darabok, hogy van bennük egy apró hiba - amit valaki más inkább különlegességnek lát.

Majoros Zita egyébként abszolút zero waste módon éli a mindennapjait is. Az Instagramján fantasztikus lakberendezési megoldásokat láthatunk kifinomult ízléssel, újrahasznált, vagy újrahasznosított darabokból. Szóval érdemes követni a tervezőt, nem csak a divatban, hanem az életmódban is! A designerrel egyébként egy Ruhastory video is készült, így ide kattintva láthatod a környezettudatos műhelytitkokat is!

A divat zero waste világába tehát beletartozik a textilhulladék minimalizálása a tervezés és szabás során, vagy a már létező anyagmaradékok újrahasznosítása. De mindemellett, szerintem az is egy fontos ’nulla hulladékhoz’ közelítő törekvés, ha a gardróbunk darabjait használjuk újra. Nyilván mindenkinek ismerős az érzés, amikor tanácstalanul áll a plafonig pakolt ruhásszekrénye előtt, amiből ömlenek ki azok a szoknyák, nadrágok és felsők, amiket évek óta nem hordott. A szelektálás során viszont képtelen megválni azoktól a daraboktól, amelyeknek története van, amelyek közel állnak a szívéhez.

A „ruhastoryban” nagyon is hiszek, viszont szerintem ennek csak úgy van értelme, ha használjuk is a darabokat, amelyekhez kötődünk. Na de mi van akkor, ha az a bizonyos szoknya vagy ing már túl nagy, túl kicsi, vagy túl old-school?

Nos, erre talált megoldást Burány Vera aki idén diplomázott a MOME divattervező szakán. Vera az emocionális design, a fenntarthatóság és a zero waste elméleteit ötvözte, amikor belevágott egy különleges projektbe.

A nosztalgiának különösen nagy szerepe van abban, hogy a személyes tárgyainkat megőrizzük. A különleges, nagy becsben tartott tárgyak általában fontos emlékek vagy asszociációk őrzői, melyekhez valamilyen személyes történet társul. A hosszan megőrzött ruhadarabok is lehetnek ezeknek a narratíváknak az őrzői, ebben szerepet játszhat, ha a ruhák viselése során átalakulnak, fejlődnek, az események lenyomatot hagynak rajtuk

– írja a tervező A fenntarthatóság és a személyes kötődés kapcsolódásai című szakdolgozatában.

Ezt az elméletet pedig Vera a gyakorlatban is tovább vitte. Kiválasztott három nőt, akik hat fontos darabot bíztak rá a gardróbjukból. Olyanokat, amelyeket már nem hordanak, de megválni sem tudnak tőlük. A tervező pedig fogta a szabóollót, és új ruhákká alakította át a régieket. Egy már régóta a fiók alján heverő szoknyából más anyagok felhasználásával például kabátot varrt, vagy egy régi inget csempészett bele egy új szoknyába. Így a ruhák ahelyett, hogy a szekrény mélyén gyűrődnének, mostantól tovább élnek. A gazdájuk pedig remélhetőleg így eggyel kevesebb új darabot vásárol majd.

Szóval a Zero Waste nem csak a szombati piacozáson, vagy a #plasticfreejuly alatt érdekes. A vászonszatyros bevásárlások és a szívószálmentes bulizások mellett nem árt, ha a shoppingtúrák alatt, vagy a gardróbszekrény előtt állva is eszünkbe jut, hogy minél kevesebb hulladékot termeljünk. Lehetőleg közelítsük a nullát.