Neked melyik a kedvenc piacod?

Olbia, Szardínia

Szardínia keleti partján, Olbia városában a reggeli futásunk útvonalán akadtunk bele a szabadtéri piacba, és szerencsére volt nálunk egy kis apró ahhoz, hogy friss barackot vegyünk. Ami önmagában még nem lenne egy különleges élmény, viszont az már igen, hogy műanyagzacskó csak nyomokban volt jelen a zöldség-gyümölcs pultoknál. Az árusok kis papírtasakokat készítettek ki, és természetes volt, hogy a nett szárd hölgyek abba válogatják a portékát. Meg én is, aki a reggeli 6 km után nem a legcsinosabban jelentem meg a piacon, viszont szerencsére azon sem kellett aggódnom, hogy nincs nálam vászonszatyor. És tudom, tudom, hogy a papírzacskó sem a legszerencsésebb választás, de még mindig sokkal jobb opció, mint a műanyagszatyor, amivel a magyar piacok sajnos még tele vannak.

Lehel Piac, Budapest

De azért már Budapesten sem szokatlan, ha saját táskába kérjük a paradicsomot vagy a sárgarépát. Marika, a Lehel egyik árusa például tudom, hogy kifejezett örömmel konstatálja, ha nem kell egy-egy szombat délelőtt több tucat műanyagzacskót kiosztania. Krump Edinával, a csomagolásmentes.hu szerzőjével kb. 1 éve forgattam ott, és már akkor sem nézték bogarasnak, hogy befőttesüvegbe kéri a házi tejfölt, vagy dobozba a magvakat. Nyilván a zero waste vásárlás igényel némi tervezést, de piacra amúgy sem beesni szokott az ember, szóval van lehetőség saját dobozokkal, meg táskákkal elindulni otthonról. Utóbbiból pedig már bőven van választék.

Elég menő vászonszatyrokat, vagy horgolt táskákat lehet beszerezni, amiket aztán évekig pakolhatunk roskadásig zöldségekkel - úgyhogy behozzák az árukat. Az előállításuk ökológiai lábnyoma pedig sokkal kisebb, mint az évezredek múlva lebomló műanyagzacskóké. Az én táskáim egyébként többfunkciósak - néha strandszatyrok, máskor ebédszállító táskák, a legtöbbször mégis a bevásárlásra jönnek velem. Egy Havannában vásárolt vászonszatyor, amiről mindig eszembe jutnak a forgatásunk emlékei (#ruhastory), egy etikus és fenntartható magyar márkától választott farmertáska (Tomcsányi), és egy IKEA-ban vásárolt horgolt szatyor, ami a nagymamáim cekkereire emlékeztet. Ja, és már vannak zöldség-gyümölcstároló tasakjaim is, amiket egy Ruhastory forgatás alatt varrt nekem Bandula Aranka. Régi, használt függönyből. Imádom - meg a színes paradicsomokat is, amiket belepakolok.

Vásárcsarnok

Persze azzal sem értek egyet, hogy minden piacozás alatt azon kellene sopánkodni, hogy mennyi nejlonzacskót lóbálnak a vásárlók. Néha lazuljunk el, és helyezkedjünk bele a turista szerepébe - például a Fővám téri Csarnokban. A Volt egyszer egy Vadkelet – Emir Kusturicával c. dokumentumsorozat forgatása alatt ez nekem prímán sikerült Rosenstein Tiborral, a legendás Rosenstein Vendéglő alapítójával.

Ha valaki, Tibi bácsi pontosan tudja, merre kalauzoljon, ha igazán finom alapanyagból szeretnénk vacsorát főzni.

A Csarnok Fővám téri bejáratánál állva a jobb szélső soron kell elindulni, hogy rátaláljunk a különleges áruk pultjára. Ez a vendéglátósok Mekkája, ahol minden van, a sárkánygyümölcstől a tökéletes magyar spenótig. És amint azt a profitól megtudtam, még egy kis alkudozás is belefér. Meg humor, ami megfűszerezi a Rosenstein család fogásait is az étteremben.

Aztán jöhet ugyanezen a soron Marika, a mézes, aki a fiával együtt viszi a vállalkozást, és akinél egészen biztosan kiváló minőségű mézeket lehet beszerezni.

Bocsánat, de vegaként a húslelőhelyeket nem jegyeztem meg, kávéfüggőként Gizi pultját viszont igen. Ott az Indián kávétól a Producer kávéig széles a választék. És igaz, hogy nem Costa Rica-i, vagy etióp kávészemek kerülnek a darálóba, de cserébe minden csészéhez jár egy történet, ami megédesíti a kora reggelt. Na meg a pilótakeksz is, amit a törzsvendégek a tejszínhab tetejére kapnak – természetesen Rosenstein Tibi bácsi is. Akivel imádtam a kora reggeli piacozást!

Káptalantóti Liliomkert Piac

Ha történeteket szeretnénk, akkor abból a Káptalantóti Liliomkert Piacon is van választék bőven. Harmathy Ildikó mérnök-biológus a saját szántóföldjére álmodta, majd alapította meg a termelői piacot. Anyukám nem messze a falutól, a Balaton partján él, ő vitt el még évekkel ezelőtt először a Liliomkertbe. Ahol a házi sajt, a friss pogácsa, a mangalicakolbász és a házi tojás mellett jól megfér az Olaszországból érkezett, minőségi ruha is. Anyukám beszerzett ott néhány különleges szabású lenruhát, amiket azóta is hord.

De megtalálhatjuk a piacon Rohini Berry textiljeit is. Ro Indiából érkezett, és ahogy az lenni szokott, a szerelem hozta Magyarországra. Férjével együtt viszik a Sárga Házat a káptalantóti dombtetőn, ahol 2 éve a barátnőimmel eltöltöttünk egy hétvégét. Kifinomult ízléssel, sok-sok régi tárgy „újraélesztésével” berendezett apartmanok kapnak helyet a birtokon, és egy könyvtárszoba is, ahol egy pohár borral, és a természettel körbeölelve olvasgathatunk. Közben pedig érezhetjük az indiai fűszerek fantasztikus illatát, hisz Rohini a nyári konyhában készíti a vendégeknek a vacsorát. A tökéletes nyugalom állapota.

De, hogy visszatérjek a nyüzsgő piacra, Rohini a Liliomkertben is árulja azokat a ruháit, amelyekhez a textilt Indiából szerzi be, és ott, helyben is hímezteti rájuk a mintákat. Érdemes megállni nála, és váltani vele pár szót – divatról vagy gasztronómiáról.

A káptalantóti piacon persze mini „ecseri” részleg is van, ahol a régi bútorok mellett vintage ékszerekre, táskákra, és persze sok-sok apró kacatra is lelhetünk, amelyek között igazi kincsekre lehet bukkanni. Évek óta (egészen pontosan 3 éve) bánom, hogy egy Herendi nyuszit otthagytam a piacon. De legalább lefotóztam...

A Liliomkert mára turistalátványossággá nőtte ki magát, így, ha békés, nyugodt Balaton-felvidéki hangulatot szeretnénk, akkor érdemesebb kora tavasszal, vagy ősszel felkeresni. Ha pedig valaki látja ezt a nyuszit, kérem, azonnal jelezze nekem!

A cikk folytatását elolvashatod a www.ruhastory.com oldalra kattintva! Ott a világ (szerinte) legizgalmasabb gasztro-piacairól ír a szerző.