A fenti kérdésre biztos, hogy te már meg is adtad magadban a határozott választ, ám mégsem olyan egyértelmű a dolog, mint gondolnánk. Erre pedig akkor jöttem rá, mikor nemrég egy csajtársaságban ha nem is vérre menő, de azért hangos vita alakult ki az ügyben. Azonnal markánsan kirajzolódott, hogy három iskola van ezen a téren.

Vannak az egyáltalán nem borravalózók (és nem tagadom, én közéjük tartozom), ám róluk hamar kiderül, hogy ennek a hátterében nem feltétlenül valami morális meggyőződés áll, hanem általában valamilyen ismeretségi viszony, ami egyszerűen nem teremt olyan helyzetet, hogy az ember extra pénzt adjon.

A második csoport, ad, de csak óvatosan. Ők azok, akik alapvetően nem érzik úgy, hogy feltétlenül kellene borravalót fizetni, de furcsán éreznék magukat, ha végösszeget nem kerekítenék fel egy kicsit (például egy 5300 forintos hajvágásért 5500-öt adnak). Meg amúgy is, ennyit még reálisnak is éreznek, pláne ha meg vannak elégedve az eredménnyel.

A harmadik kategóriába pedig azok tartoznak, akik meggyőződésesen adják a borravalót. Habár ebben az esetben eléggé eltérő, hogy ki, mennyit, de abban egyetértenek, hogy azért adják, mert ezt illik ilyen helyzetben. Van olyan barátnőm, aki határozottan 2-3 száz forinttal toldja meg a fizetséget minden eseteben, van aki alkalmanként ötszázzal ad többet, de olyan is elhangzott a beszélgetésben, aki a vendéglátáshoz hasonlóan a standard 10-15 százalékot adja.

fodrasz.jpg

Az is érdekes kérés egyébként, hogy ki milyen indíttatásból hálálja meg egy kis plusszal a fodrász, körmös és kozmetikus munkáját. Egyrészt ott van az elégedettségi faktor, de főszerkesztőnk, Anita esetében saját tapasztalat is van.

Én szinte mindig adok, kivéve, ha elégedetlen vagyok a szolgáltatással. Nem szoktam százalékot számolni, hanem általában felkerekítem a következő ezres értékéig az összeget. Egyrészt azért is adok, mert anyukámtól is ezt láttam, és megszoktam. Másrészt, mert fiatalon én is dolgoztam egy ideig olyan helyen, ahol volt lehetőség arra, hogy borravalót kapjak, és ha adtak, annak mindig nagyon örültem, és úgy vettem, hogy ezzel jelzik, hogy elégedettek a munkámmal. Emellett sokszor eszembe jut, hogy annak idején, amikor egyetem mellett melóznom kellett, hogy ki tudjam fizetni a tandíjam, milyen jól tudott jönni az a pár ezer forint is, ami borravalóból jött össze, úgyhogy én nagyjából mindenkinek adok, talán csak a taxisoknak nem.

Kitti és Lilu szintén a legtöbb esetben adnak borravalót, ám előfordult már velük, hogy mégsem tették. Erre viszton mindkettőjüknek nyomós oka volt. “Már régóta ugyanahhoz a körmöshöz és fodrászhoz járok, így nekik mindig adok borravalót, hiszen pont azért járok hozzájuk, mert szuperül végzik a munkájukat. Ráadásul már olyan kapcsolatban vagyok velük, hogy ha nem tetszene a végeredmény, megkérném őket, hogy korrigáljunk, és megtennék - a következő ezresig való kerekítés pedig természetesen ebben az esetben is jár. Persze olyan is előfordult, hogy a szép szőke helyett sárgás-foltos lett a hajam egy másik fodrásznál (ami egyébként nem ritka jelenség), de ő váltig állította, hogy jó munkát végzett, és én látom rosszul. Na, akkor nem adtam borravalót. Nem is láttam többet, hála az égnek. De ez egy extrém eset, egyébként szerintem illik adni” - mondja Kitti. 

Lilu pedig arról mesélt, hogy életében eddig egyszer nem adott borravalót, mikor egy fodrász olyan csillagászati végösszeget mondott neki, hogy szinte nem hitt a fülének. Ám ezen kívül, akikhez régóta jár, mindig ugyanannyit ad, ha pedig új helyet keres fel, akkor arányosan kerekít.

Mindezek mellett pedig Kriszti egy olyan szempontot is felvet, hogy olyan szakember esetében, aki segítőkkel dolgozik, kit illet meg a borravaló?

Mint mondja, neki volt tapasztalata olyan fodrásszal, aki a feladatok zömét kiadta a szalonban dolgozó tanoncoknak és szinte a vendégei felé se nézett. Na neki, Kriszti szerint nem járt a borravaló, de a segítőinek igen.

Kicsit szétnézve az angolszász sajtóban, úgy tűnik, külföldön is hasonlóan megy ez. Máshol sem igazán az a nagy kérdés, hogy illik-e egy kicsivel többet adni a szolgáltatásért, hanem az, hogy miért mennyit. Nagyjából pedig az a konszenzus rajzolódik ki, hogy ha az ember például csak egy mosás-szárításra ugrik be a fodrászhoz, akkor senki nem veszi rossz néven, ha csak egy jelképes összeget ad, ám nagyobb munkák esetén járhat a komolyabb kiegészítés.

Veletek mi a helyzet? Ti szoktatok borravalót adni?