A történethez hozzátartozik, hogy elég szigorú, vallásos suliba jártam. Nálunk kötelező volt az egyenruha, a lányoknak a térd alá érő szoknya volt az előírás, a fiúknak pedig kötelező volt a borotválkozás. Az iskola igazgatója egy mélyen vallásos, ötgyerekes családapa volt. A bálra készülődőknek szóló beszédében elmondta: ne is jusson eszünkbe olyasmi, hogy lesz a buliban alkohol vagy drog, és ha van rá mód, akkor a bál végén senki ne egyedül, hanem inkább szülővel vagy csoportosan menjen haza. Minket, lányokat biztosított arról, hogy ne parázzunk annyit a ruhán és a frizurán, biztosan gyönyörűek leszünk. A fiúkhoz fordulva pedig arról beszélt, hogy bármilyen szépek is a lányok, viselkedjenek úriember módjára. Mindegy, mennyire zsongnak be a szép csajok látványától, az semmire nem jogosítja fel őket.

Mondanom sem kell, mélységesen egyet értek vele.

És pláne azért, mert hallottam ilyen beszédet, érintett nagyon érzékenyen, mikor belefutottam a most következő illemszabály-listába, amit egy szintén amerikai, vallásos suli vezetősége nyomott a balra készülődő lányok kezébe - 2019-ben.

A szexista etikettgyűjteményből az egyik tanuló ismerőse posztolt részleteket a Facebookon. Íme:

-Készülj fel a táncra! Fesd ki a körmeidet, kenj fel egy kis szájfényt, és ne felejts el fogat mosni!

-Az előírásnak megfelelően öltözz fel! Ne akarj kellemetlen helyzetbe kerülni azzal, hogy a ruhaválasztás miatt haza kelljen menned átöltözni. Kerüld azt is, hogy a fiú, akivel táncolsz, kellemetlenül érezze magát a te outfited miatt!

-Érkezz egy barátnőddel, de ne legyetek egész este „összenőve”. Egy srác sem mer majd felkérni, ha azt látja, hogy egész este mással beszélgetsz.

-Sose mondj nemet egy fiúnak, ha felkér táncolni! Egy dal úgyis csak három perces, azt igazán ki lehet bírni!

Gyönyörű, ugye?

A lista engem annyira felháborított, hogy elfantáziáltam azon, ha az én lányom hozta volna haza ezt az illemtannak nevezet szemetet, másnap a következő üzenettel tért volna vissza:

„Először is: tiszteletben tartva az iskolai dress code-ot, a lányom majd eldönti, hogy szeretné-e kifesteni a körmét és a száját. Erre az égvilágon senki nem kötelezheti. Másodszor: baromira nem köteles senkivel sem táncolni. Ha neki ahhoz van kedve, hogy egész este a terem egyik sarkában ücsörögjön a barátnőivel, akkor úgy fog tenni. A barátnők - és ezzel most lehet újat mondok - ugyanis nem azért vannak a nők életében, hogy kitöltsék egymás idejét, amíg megjelenik a várva várt férfi. Még akkor sem, ha ezzel csalódást okoznak „szegény” fiúknak és a „mélyen tisztelt” tantestületnek.

Harmadszor pedig: BÁRHOL és BÁRMIKOR nemet mondhat BÁRKINEK. Igen, értem én, hogy egy tinifiúnak minden bátorságát össze kell szednie, hogy felkérjen egy lányt táncolni, de ez egy pillanatig sem a lányom problémája. Neki legfeljebb csak arra kell törekednie, hogy lehetőleg udvariasan, a másik megbántása nélkül mondjon nemet.

Ne plántáljuk már fiatalon azt a fejekbe, hogy egy fiú érzései fontosabbak, mint egy lányé! Néha belefér, hogy sérüljenek az érzéseink. Nemtől függetlenül. Ettől megóvni senkit nem lehet. Ellenben baromira nem oké, hogy csak az egyik nemre akarjunk mindig tekintettel lenni. Inkább ezen kéne elgondolkodni, és nem azon, hogy a lányom melyik körömlakkja okozna örömöt másnak. Szánjon az ezen való elmélkedésre három percet! Nem olyan hosszú idő az.