Tetoválószalonok ma már nem csak külvárosi negyedekben, garázsüzletekben vagy szuterén kócerájokban nyílnak, ott vannak a legmenőbb belvárosi utcákban, a plázákban, sőt, vannak kifejezetten elit szalonok nemzetközileg elismert tetoválóművészekkel. Mindez persze annak a következménye, hogy a tetováltak köre is egyre szélesebb, manapság már nem meglepő, ha egy orvosnak, tanárnak vagy akár vezető beosztású irodai dolgozónak tetoválása van, sőt, a hipszter kultúrával a menőbb helyeken készített tetoválás egyfajta státuszszimbólum lett.

Pedig alig néhány évvel ez előtt is a tetoválás még egyfajta bélyeg volt, amit nem mindenki nézett jó szemmel. Amikor kérdezősködni kezdtem a témában, többen is megkerestek, hogy elmondják a saját negatív tapasztalataikat – Judit például egy még csak nem is különösebben nagy presztízsű munkától esett el a hátán lévő varrás miatt.

„3 éve jelentkeztem mellékállásra egy belvárosi indiai étterembe kisegítőnek. Behívtak próbanapra. Az volt a feladat, hogy szedjük le az asztalokat kiskocsit tolva, ahol végeztek a vendégek, illetve szolgáljuk fel a rendelt italokat. Mindezt a jellegzetes indiai ruházatban, száriban.

Meglátta a főnök a hátamon a tetoválást, behívott hátra az öltözőbe, és megkérdezte, hogy mi ez. Mondtam neki, hogy tetoválás. Kérte, hogy mossam le. Mondtam, hogy nem lehet.

Erre kifizette a próbanapot és közölte, hogy majd keresnek. 2 nap múlva visszajeleztek, hogy más kapta a munkát.”

Tamás jelenlegi munkaadóját egyáltalán nem zavarják a tetoválásai, de a múltban neki is meggyűlt a baja a felvételiztetőkkel, hiszen a tetoválásai elég látványosak, ha akarná, se igen tudná eltakarni őket.

„Igen, ért hátrányos megkülönböztetés, amikor mondták konkrétan, hogy nem vesznek fel dolgozni, mert a tetoválás egy bizonyos kerületi tévénél nem fér bele, nekem meg - szerintük - kiemelten agresszív tetoválásaim vannak. Olyan is volt, amikor a felvételi interjún a néni megkérdezte, hogy egyáltalán mit képzelek ilyen összefirkált karral?" – meséli.

Érdekes, hogy a megkérdezettek közül a legfiatalabb tetovált, Azsi volt az, aki soha nem érezte volna azt, hogy problémát jelent a karján viselt minta a munkahelyén – lehet, hogy neki már kedvez az új idők szele?

„Szociális szférában dolgozom főállásban, megváltozott munkaképességűeket mentorálok a munkakeresésben, és én keresem fel a cégeket is. Mindig megnézik. Nyilván ennek a tartalma, ami lényeges, nem csak egy „Szeretlek Józsi”-sablon.  Ők sosem mondtak negatívat róla. Max hallgatnak. Mellette online marketing cégnél is dolgozom, de őket sem zavarta soha.”

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Ajándék Muzsalyi (@ajandek) által megosztott bejegyzés,

 

Lehetséges, hogy Azsi már azért nem tapasztalt a tetoválása miatt hátrányos megkülönböztetést, mert az elmúlt években elindult valamiféle változás ezen a területen?

Nemrég egy gyorsétterem pénztárja mögül egy olyan fiatal lány szolgált ki, akinek végig volt tetoválva az alkarja. Míg a sült krumplimra vártam, az jutott eszembe, hogy korábban sosem láttam tetovált alkalmazottakat a gyorséttermekben, legalábbis nem elől, a pénztáraknál. Vajon csak véletlenül nem találkoztam velük, vagy eddig ők nem is lehettek a front desknél? A forbes.com cikke 2014-ben számol be arról, hogy a Starbucks megváltoztatta az alkalmazottai megjelenésére vonatkozó policy-t, és már nem tilos a látható tetoválás. Ennek a cikk szerint két oka is van: az egyik a tetoválásokhoz való viszony megváltozása.

A milleniumi generáció számára sokkal fontosabb az egyéniség kifejezése, az egyediség megélése, és mivel hamarosan ők fogják kitenni a vásárlóerő nagyobbik részét – főleg például a gyorséttermekben és a kávézókban – a munkáltatók is jobban teszik, ha az ő értékrendjüknek megfelelő munkakörnyezetet teremtenek. Márpedig egy mostani 20 éves szemében a tetoválás nem a meggondolatlanság, felelőtlenség vagy börtönmúlt jele, hanem az önkifejezés eszköze.

A tetoválások elfogadásának egy másik oka jóval banálisabb felismerés: a HR-vezetők szerint ugyanis az úgynevezett „jó alkalmazottak” mind osztanak néhány közös tulajdonságot, úgy mint empátia, csapatmunkára való képesség, következetesség, amiben viszont nem lehet közös nevezőt keresni, az a külső megjelenésük – így aztán a munkahely hatékonysága szempontjából valóban nincs is értelme a tetoválások alapján szűrni a jelentkezőket.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Starbucks Coffee ☕ (@starbucks) által megosztott bejegyzés,

 

A változás tehát mintha valóban elindult volna néhány éve, legalábbis külföldön, de persze valószínűleg idő kell, amíg ez itthonra is elér, legalábbis így érzi Gabi, akinek a tetoválásaira elsőként éppen akkor kérdeztek rá egy állásinterjún, amikor egy családias, modern startuphoz jelentkezett Budapesten. Több tetoválást is visel, de ezek egyike sem látszott az állásinterjún, ennek ellenére megkérdezték tőle, hogy ha nem lenne ilyen hűvös, és nem ilyen zártan lenne felöltözve, lenne-e látható tetoválása, a kérdésből pedig érezte, hogy milyen választ várnak. Gabi azóta Skóciában él, és úgy tapasztalja, hogy az otthoni helyzethez képest itt a munkáltatók sokkal elfogadóbbak az „extrém” külsővel kapcsolatban.

"Amennyiben nem offenzív a minta, a szabad önkifejezés eszközének tekintik. A színes hajakkal is hasonló a dolog, például a banki ügyintéző lány, akihez járok, zöld tincseket visel. Én úgy tapasztalom, hogy otthon kicsit konzervatívabb a hozzáállás. Itt simán látsz 50-es hölgyeket tetoválva, vagy rózsaszín hajjal, kiskosztümben."

A nemzetközi helyzet fokozódása persze még nem ért el minden területet: a légiutas-kísérőknek szinte egyetlen légitársaság sem engedélyezi, hogy látható tetoválásuk legyen, van, ahol még azt is külön kiemelik, hogy ha ezeket leragasztják vagy alapozóval elfedik, sem megfelelő – egyszerűen ne legyen, és kész. Persze, egy olyan területről beszélünk, ahol nem ritka, hogy előírják, a jelentkező lányoknak milyen hosszú és milyen színű haja legyen, szóval a légitársaságok még nagyon messze vannak attól, hogy alkalmazottaikra egyéniségként, és nem pedig biodíszletként tekintsenek.

A tetoválások megítélése azonban mintha itthon is változni kezdett volna. Az Óbudai Egyetemen 2017-ben írtak egy szakdolgozatot a tetováltak érvényesüléséről az üzleti szférában. Ebben egy online kérdőíves vizsgálat eredményeit ismertetik, amelyből az derül ki, hogy a HR-esek továbbra is úgy látják, hátránnyal indul a munkakeresésben az, akinek látható helyen van tetoválása – ezt a megkérdezettek 67,8%-a gondolta így – ugyanakkor arra a kérdésre, hogy szűrik-e a jelentkezőket a látható tetoválásaik alapján az állásinterjún, már jóval kevesebben, 26%-ban válaszoltak igennel. Erre főként az ügyfélkör hozzáállása miatt fordítanak figyelmet, de gyakori indok volt még a vezetőség vagy megbízó negatív viszonyulása a tetováltakhoz is. A dolgozatban bemutatják egy jóval kisebb mintán végzett pilot-kutatás eredményeit is, ebből az látszik, hogy míg a többség a megfelelő kvalitásokkal rendelkező jelentkezőt tetoválásai ellenére is alkalmazná, vannak szférák, ahol kevésbé tolerálják a látható mintákat.

Tipikusan ilyen a banki terület, itt volt olyan válaszadó, aki a látható helyen lévő tetoválást teljesen kizáró oknak tartja, vagy csakis a back office-ban alkalmazná a jelentkezőt.

Érdekes, hogy barátokkal, ismerősökkel beszélgetve az derült ki, hogy az egyébként nyitottnak, elfogadónak tartott művészvilágban is kifejezetten hátrány lehet a tetoválás, igaz, itt más okokból: egy színész vagy táncművész esetében, akinek az a munkája, hogy akár estéről estére valaki más bőrébe bújik, nem feltétlenül szerencsés, ha egy ennyire látványosa, saját személyiségéhez köthető és nem vagy nehezen eltüntethető jelet visel a testén.

Összességében mégis úgy tűnik, a tetoválás megítélése változóban van, és ha nem is feltételek nélkül és mindenhol, de egyre elfogadóbbá válnak a munkahelyek is a tetovált jelentkezőket illetően – főleg, hogy a munkaerőhiány miatt nem igen engedheti meg magának senki, hogy egy egyébként képzett és tapasztalt alkalmazottról egy ilyen, a munkáját egyébként nem befolyásoló körülmény miatt lemondjon. Érdekes kérdés persze az is, hogy vajon mennyire néznek másként azokra, akiknek Instára illő, láthatóan igényesen kidolgozott és „trendi” tetoválása van, és azokra, akikről messziről lerí, hogy egy házi tetoválógéppel varrta ki őket valaki, aki ötös volt rajzból általánosban. De ez már egy külön cikk lehetne…