Lenyúlta a Dior a román asszonyok dizájnját, így vágtak vissza

Sajnos vagy nem sajnos, de nem ritka jelenség, hogy a legnagyobb divatházak kölcsönvesznek ezt-azt másoktól, akár kisebb dizájnerektől, akár például népviseletek motívumkészletéből.

A Dior tavaly bemutatott pre-fall kollekciójában azonban tényleg nem lehetett nem észrevenni a romániai Bihar megye jellegzetes, hagyományos viseletének hatását. Mivel a divatház a bevételből egy fillért sem juttatott a bihari lakosoknak, sőt forrásként sem nevezte meg őket, egy román divatlap most kampányt indított, amiben arra biztatja az embereket, hogy vásároljanak „eredetit”, azaz a Dior méregdrága dizájnerdarabjai helyett válasszák az itt készült holmikat.

A kampány részeként a hagyományos népviseletet készítő és hordó asszonyok egyike még a párizsi divathétre is elutazott, ami szerintem az egyik legkúlabb válasz, amit a Dior kampányára – meg általában a kis, láthatatlan közösségektől nyúló divatházak viselkedésére – adni lehet, plusz én tényleg imádok mindenkit, aki ebben a videóban szerepel.

Mégis azt kell hogy mondjam, még ha nem is leszek túl népszerű ezzel a véleményemmel, hogy én nem tudok teljes egészében igazat adni a román asszonyoknak.

Sajnos engem elvesztettek annál a pontnál, ahol elkezdik megmagyarázni, hogy a Dior „majdnem eltalálta”, de azért ezt a ruhát nem így kell viselni, például magas sarkút venni hozzá szigorúan tilos. Az igazság viszont az, hogy senki nem szeretne román nyugdíjasnak öltözni, és ezek a ruhák nem csupán attól kelnek el óriási összegekért, mert került rájuk egy Dior címke – bár nyilván az is segít – hanem attól, ahogyan újra lettek gondolva. Amikor valaki kiad akár egy több százezer forintnak megfelelő összeget egy dizájner darabért, akkor jó esetben nem csak a márkát fizeti meg, hanem az ötletért, a kreativitásért, lényegében a művészetért hajlandó ennyi pénzt kifizetni.

A nagy divatházak állandóan valami újat, valami forradalmit keresnek, és ebbe pontosan belefér, hogy felrúgjanak öltözködési szabályokat, akár a népviseletekét is, hiszen ahogy a mondás tartja, a szent tehénből lesz a legjobb hamburger. Egy ilyen kollekció végső soron akár ezeknek a mintáknak a fennmaradását is elősegítheti, ráadásul úgy, hogy nem csak vitrin mögött őrizgetjük őket, hanem részei maradnak a mindennapoknak.

Annyiban viszont én is a bihari asszonyok oldalán állok, hogy azt hiszem, a népviselet nem kizárólag divat, hanem valamilyen történet, kultúra része, identitásjelölő szerepe van, így kiragadni belőle néhány részletet legalább annyi etikai kérdést felvet, mint afro fonást viselni valakinek, akinek köze nincs a fekete kultúrához. Nem azt mondom, hogy feltétlenül és eleve rossz, de azért kényes kérdés, és ha a Dior a kollekció inspirációs forrásaként megnevezi a tájegységet, sőt mondjuk valamennyit vissza is juttat a bevételből az egyébként viszonylag elmaradott régiónak, az mindenképpen tisztességesebb húzás lett volna, és valószínűleg senkinek nem lesz rossz szájíze a dologtól. Szóval lehetett volna ezt sokkal tisztességesebben és elegánsabban is csinálni.