Ha te is jársz-kelsz fast fashion boltokban, és nem csak showroomokban és luxusbutikokban vásárolsz, bizonyára ismerős a következő szituáció: miközben - fogas és pakolófelület híján - zsonglőrködsz a kabátoddal, táskáddal, a saját levetett ruháiddal és a felpróbálni kívánt darabokkal, még a függönyt is huzigálhatod, hátha valami csoda folytán egyszer csak végigér, és takar is belőled valamit. 

Közben a Mátrix szereplőit megszégyenítő mozdulatsorokkal kerülgeted a ledobált vállfákat, és a mások által otthagyott ruhákat, cipőket. A rendelkezésedre álló hely olykor akkora, hogy ha egy nadrágpróbához lehajolsz, a kígyózó sorban várakozók simán leveszik a fenékméretedet és formádat a függöny textiljén át. Mindezek mellé alig látsz, hisz sokszor olyan sötét van, mint egy légópincében, közben pedig úgy üvölt a zene, mintha egy technoparti közepébe csöppentél volna. Miután sikerült magadra ölteni a kinézett darabot, és felköhögtél pár, a padlóról benyelt pormacskát, kiderül, hogy rossz a méret, és kezdheted az egészet elölről. Ha minden klappol, akkor meg otthon jössz rá, hogy neked is be kéne szerezned egy olyan torzítós tükröt, mint ami a fülkében volt, mert az otthoniban nézve már egyáltalán nem áll jól a ruha, amit megvettél. Az igazi kihívás, ha ugyanezt 8-9 hónapos terhesen próbálod kivitelezni...

Szóval sok mindenre jók a próbafülkék, ruhapróbálásra viszont nagyon sok esetben alkalmatlanok, és azt sem lehet mondani, hogy az eladók különösebben segítőkészek lennének. Megkérdeztem egy stylistot, neki mi a véleménye, hisz ez mégiscsak az ő terepe.

A kísérők - főleg ha ellenkező neműek - kevés helyen mehetnek oda a fülkéhez, és nem mindenki szeretne egy rögtönzött divatbemutatót tartani. Valamint a személyzet is sokszor kicsi és nem szakértőkből áll, a feladatuk többnyire a darabszámot igazoló kártyák átadására és a ruhák elpakolására korlátozódik, és kicsi az esélye, hogy kérhetünk egy másik méretet, színt vagy tanácsot. Showroomokban, dizájnerboltokban ez sokkal emberközpontúbb szokott lenni, mivel itt tényleg van értelme a vásárlói elégedettségre alapozni, és visszatérő vevőket gyűjteni. Ezeket leszámítva sajnos külföldön is kevés a jó, minden szempontból kielégítő próbafülke a fast fashion boltokban. Az éremnek viszont van egy másik oldala is: a vevők. Sokszor találkozom fülkében hagyott üres üvegekkel, zsebekből kihullott szeméttel, földre ledobált ruhákkal, vállfákkal. Ha már alapból is kritikus állapotok uralkodnak a fülkékben, legalább mi ne rontsunk rajta – mondta Csaba Erika stylist.

Megkerestem több fast fashion boltot is, a legtöbbjüktől azt a választ kaptam, hogy a külföldi anyacég dönt arról, milyenek legyenek a körülmények, illetve a berendezés, és nekik nincs beleszólásuk semmibe. A Bershka egyik üzletében azt mondták, az is meg van szabva, hogyan tegyék ki a ruhákat, és havonta kapnak egy CD-t is, amiről szólhat a zene a boltban. Igyekeztem eljutni az anyacégekhez is, eddig a Tezenistől kaptam egyedül választ, akik azt írták, mindent Olaszországban terveznek, a veronai központjukban. Csak és kizárólag magas minőségű alapanyagokat használnak üzleteikben, legyen az olasz vagy külföldről beszerzett. (Ettől nem lettem okosabb.)

A barátnőimet is kikérdeztem, nekik mi a tapasztalatuk, melyik a kedvenc próbafülkéjük és miért. Többen a Váci utcai Mangót jelölték meg első helyen, mert nagy, világos, le lehet ülni, és normálisan takar a függöny. A Mamutos Levist is csípték még, mert az meg rendkívül trendi, és a nagy fadeszkák szerintük abszolút alkalmazkodnak a márka dizájnjához. 

Kíváncsi voltam, hogy a magyar tervezői boltokban mit tartanak szem előtt, ezért felkerestem a Nanushkát és a Nubut. 

A Nanushka üzletének belső terét Lengyel Mártonék tervezték Sándor Szandrával közösen meghatározott szempontok alapján. A vásárlási élmény kiemelten fontos része a próbafülkében töltött idő, ezért a bolt enteriőrjéhez hasonlóan egy exkluzív, mégis otthonos környezetet szerettek volna kialakítani. A tervezés során kifejezetten figyeltek a jó fényviszonyokra és arra, hogy a megfelelő anyagok/felületek vegyék körül a vásárlót a próba során. Ahogy a ruhák tervezésekor, úgy a próbafülkék kialakítása során is a kényelem, a funkcionalitás, és az esztétikum ideális kombinációja volt a cél – mondta Nyoszoli Kinga, a Nanushka visual managere. 

Eljutottam Lengyel Mártonhoz, az Urba építészéhez is, aki azt mondta, a lehető legnagyobb próbafülkét tervezték a Nanushkának, amit a hely engedett. Szerinte egyébként a legfontosabb a jó világítás.

A fény az elsődleges, nem szabad, hogy sok legyen, de elégnek is kell lennie. Sokat számít az is, ha a világítás akár csak 10 centivel kerül odébb. A nagyon fehér, felülről jövő fény előnytelen, kiemeli a bőrhibákat, a ráncokat, a pluszkilókat. Ez egy próbafülkénél nem szerencsés, hisz akkor vásárolsz, ha jól érzed és szépnek látod magad. Itt a tükör mögül is jön fény, és egy kevés fentről is érkezik.

Azt mondja, akasztóból sosem elég, fontos a zene is, és ő szereti, ha minden részletében egységes egy üzlet, így a próbafülkében kicsiben csinálták meg azt, amit az egész üzletben. 

Szerintem nagyon jó, hogy szőnyeg van, és a függöny is puhítja a teret, bár sokszor praktikusabb egy ajtó, ami teljesen bezárható. Fontos volt, hogy minél puhább, melegebb teret hozzunk létre, hisz az ember itt levetkőzik. Koncepció volt az is, hogy a pénztárhoz közel helyezzük el. Egyrészt az mindig a bolt végében van, hogy vásárlóként végignézd a termékeket, másrészt így, aki a kasszánál van, a segítségedre tud lenni a próba során is - ezek is fontos szempontok a tervezéskor. Szerintem a próbafülke nagyjából olyan egy üzletnek, mint a wc a vendéglátóhelyeken. Ha az rendben van, akkor minden rendben van.

A Nubu üzleteinél nem vették igénybe belsőépítész segítségét, mindent Garam Judit, a Nubu vezető-tervezője és tulajdonosa álmodott meg. Célja az intim hangulat megteremtése volt: hogy az ember komfortosan érezze magát, és ruhapróba közben ne kelljen kapkodnia. Ezenkívül a kényelemre és a szeparáltságra fókuszált. 

Az a tapasztalatunk, hogy a vásárló szereti nem a próbafülkébe bezárva eldönteni, hogy megvegye-e a ruhát, ezért úgy alakítottuk ki a tereket, hogy ki tudjon jönni, és az üzlettérben lévő tükrökben is meg tudja nézni, hogy áll rajta, illetve így a személyzet segítségét, tanácsát is tudja kérni.

Beszélgettem egy olyan üzletberendezői cég építész tervezőjével is, akikhez többek közt a Douglas-üzletek, az Amnesia-, a J.Press-, a Mayo Chix- és a Saxoolondon-üzletek enteriőrje is köthető. A magyar cégeknél általában a teljes tervezést rájuk bízzák, a külföldi vállalatoknál pedig kapnak egy úgynevezett „guidebookot”, amiben mindent részletesen előírnak. 

A hazai megrendelő általában a darabszámot mondja meg, a többi ránk van bízva. A költséghatékony, de szép próbafülke az igény. Én szeretek több tükröt is betervezni, akár mozgathatót is, de a lényeg, hogy jó legyen a fény, és legyen hely, ahova le tudja rakni a táskáját a vásárló – mondta Pfliegel Gábor, a Roxdecor üzletberendezői és belsőépítészeti Kft építész tervezője.

Mint megtudtam, külföldi cégeknél sokszor előfordul, hogy előírják, milyen szögből és hány kelvinnel legyen megvilágítva a fülke, de például a világítás forgalmazója nincs meghatározva, így máris lehetnek eltérések. Az üzletek egyedi méretétől is függhetnek a terek nagyságai, és amikor a költségvetésen húznia kell a megrendelőnek, akkor bizony az akasztókról és a puha puffokról mondanak le elsőként...