Hőmérők, légtisztítók, vibrátorok, leggingsek, porszívók, hidratálókrémek… A New York Times cikke szerint az utóbbi időben ezekből a termékekből került a legtöbb a virtuális kosarakba. Olvasva a listát azon gondolkodtam, hogy én mennyire nem tartozom a többséghez, hozzánk ugyanis eddig csak akkor jött futár, amikor a karantén elején betáraztam a gyereknek készségfejlesztő füzetekből és tavaszi ruhából. Most pedig, hogy múlik a kezdetleges éjjel-nappal sütő- és főzőkedvem, heti egyszer a kedvenc éttermemből is hozok ebédet, ezzel is támogatva őket. A két dolog kapcsán jutott eszembe: megkérdezem a kolleginákat is arról, ők állnak a netes vásárlásokkal. Mondanom sem kell, ahányan vagyunk, annyiféle válasz érkezett.

Van, aki behúzta a kéziféket

Anita, a főszerkesztőnk így fogalmazott: "Én behúztam a kéziféket, semmit nem veszek meg, csak amire tényleg szükségem van. Sajnos az a típus vagyok, aki ha bemegy egy boltba, nehezen állja meg, hogy ne vegyen valamit, de szerintem a karantén alatt erről végre le fogok szokni. Már csak azért is, mert most pont nem az az időszak van, amikor az ember eszetlenül költekezhet.”

Nekem kicsit fura, amikor valaki szakmányban rendeli a ruhákat, cipőket és hasonlókat, mert hordani most úgysem nagyon tudja őket, amikor pedig a karanténnak vége lesz, ugyanúgy meg lehet majd venni mindent, mint most.

„Persze teljesen megértem, hogy vannak olyanok, akiknek ez örömforrás, vagy jó unaloműző, magamról viszont tudom, hogy ha megjönne egy csomag megrendelt cucc, amiket csak a gyógyszertárba meg a szelektív kukához tudnék felvenni, leginkább csak lelkifurdalást éreznék."

brooke-lark-W1B2LpQOBxA-unsplash (1).jpg

Van, akit nyomasztanak a reklámok és hirdetések

Kitti, akinek az új ruhák egyet jelentenek a szabadsággal, nehezebben éli meg, hogy egész nap érkeznek a hirdetések.

Engem konkrétan megvisel ez az időszak. Mivel többet vagyok a gépem előtt, többet telefonozok, több targetált reklám talál be, és ha valami megtetszik (most éppen egy papucson és egy nagyon menő melegítőn kattogok), muszáj legalább rákattintanom. Onnantól meg tudjuk, mi jön...

Folyamatos nyomasztás, kuponkódok, stb., aztán a végén csak veszek valamit! Legutóbb két farmert rendeltem (jó, azokra már tényleg szükségem volt), amikor még több reményem volt abban, hogy hamarosan vége a karanténnak, de persze nem hordom őket. Most meg bikinikre és blúzokra pörögtem rá. Nekem valahogy az új ruhák a fejemben a szabadságot, az új helyzeteket, a nyarat szimbolizálják, így marha nehéz mostanában leszednem magam erről a vágányról, de azért többségében sikerül.”

Van, akinek a vásárlás örömforrást és segítségnyújtást is jelent

Babaruhák, szépségápolási cikkek, könyvek, tulipáncsokrok. Lilu elmesélte, hogy lassan már úgy köszönti a futárt, mintha a barátja lenne. Hiszen a napja egyik fénypontja, ha csomagja érkezik, amit lehet bontogatni, és aminek lehet örülni. "Amellett, hogy próbálok arra is figyelni, hogy tényleg olyan dolgokat rendeljek, amiket egyébként is megvásárolnék, azt is szem előtt tartom, honnan rendelek. Például, ha szépségápolási cuccokat vásárolok, akkor mindig megnézem, hogy a nemzetközi online üzletek helyett magyar cégektől is meg tudom-e őket venni. Ha pedig ebédet rendelek, akkor is inkább a kedvenc kis szentendrei bisztrómból teszem. Sőt, a friss virágaim is egy helyi virágostól érkeztek. 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Lilu🌴 (@lilugram) által megosztott bejegyzés,

Van, aki nagy elővigyázatossággal, csak a legszükségesebbeket rendeli meg

Máté Kriszta például a karantén idején szokott rá az online vásárlásra. Azt mondja, számára automatikussá vált, hogy alig rendel olyat, amit korábban nem próbált/használt/kóstolt.

Nem engedem be a futárt, kérem, hogy hagyja a csomagot az ajtó előtt a lépcsőházban. Elővételben fizetek, vagy ha nem lehet, kiteszem a pénzt egy borítékban, nem találkozom vele. Ráadásul bevallom, van hogy meglesem az ablakból, maszkban, kesztyűben jött-e.

Hozzáteszi: „egészen biztos, hogy a vásárlási szokásaim egyszer és mindenkorra megváltoztak."

Van, aki megállapodást kötött magával, anélkül, hogy lelkifurdalása lenne

Márti, a videószerkesztőnk már egy bő hónapja vidékről nyomja a karantént, és állítása szerint pont a napokban történt nála egy hatalmas mélyrepülés az online rendeléseket tekintve. „Alapból is szoktam görgetni a boltok kínálatát, ugyanúgy mint például az Instát. Most sem volt ez másképp, időről időre felmentem és a leárazott szekcióban szörföltem.”

Múlt héten végig rossz hangulatban voltam, így a hét végére úgymond megjutalmaztam magamat és mindenféle ruhát rendeltem. Nehéz volt mostanáig úgy ellenállni, hogy öt hete még vastag cuccokat pakoltam magammal, és bevallom ráuntam ugyanarra a két nadrágra és őt felsőre. Mentségemre szóljon, a legtöbb rendelt darab régóta vágyott és leárazott volt. A megállapodás pedig az magammal, hogy ez most oké volt, de nem teszek újra ilyet, amíg vége nincs ennek a helyzetnek. A lelkemnek és a pénztárcámnak is jobb lesz így. 

És te? Meséld el nekünk, hogy állsz az online vásárlással!