Nem is olyan régen elég durva magánéleti válságban voltam, és - sajnos - többet használtam a közösségi felületeimet, mint bármikor: szelfiztem, hogy megmutassam, rendben vagyok (pedig akkor szoktam a legjobban lenni, amikor semmit sem posztolok). Csekkoltam, ki mit csinál, hogy elüssem a magányom, körbenéztem, mi a helyzet a rég látott barátaimmal, kutyát akartam örökbe fogadni, bekövettem néhány önsegítő bloggert, szóval megtettem mindent, amit egy szakítás után a telómon meg lehetett csinálni.

Azt hittem, ezzel segítek magamon, de most már tudom, hogy inkább egy jó kis digitális detoxot kellett volna tartanom. 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Travel Blog for Women (@dametraveler) által megosztott bejegyzés,

Hiába nem azért mentem fel az Instára meg a Facebookra, hogy lássam egy újabb volt osztálytársam boldog eljegyzési fotóit, mégis ez történt. Az algoritmus feldobta, én több másodpercen át elgondolkodva néztem, és a profilom elindult a lejtőn: nyilván tele lett a falam boldogabbnál boldogabb házaspárokkal, kutyás arcokkal, sikeres és mosolygó emberekkel. "Juhé, mindenkinek jó, csak nekem nem" - gondoltam magamban.

Ami ilyenkor egyébként tök normális, de azért elgondolkodtam: vajon hány nőnek okozott már szívfájdalmat, hogy pont az áhított családi, esetleg egészségügyi állapotot látta mások falán nap mint nap, amiért közben küzdött? És ez egy nagy veszélye a közösségi médiának: nagyon könnyű befordulni és kevesebbnek érezni magunkat tőle. Erre jött rá a Humboldt Egyetem kutatása is.

A vizsgálatban résztvevők több mint egyharmada boldogtalanságról számolt be, mikor az utolsó közösségi médiás látogatásukról kérdezték őket. Sokan frusztrációkról és szorongásokról beszéltek, de a többség az irigységet nevezte meg a szomorúsága fő okának. 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Radcliffe Jewelers (@radcliffejewelers) által megosztott bejegyzés,

A résztvevők egyébként ki is fejtették, mit éreztek pontosan: 19.5 százalékuk a figyelem hiányát, 10.4 százalékuk a magányt, míg 13.7 százalékuk az idő elvesztegetettségét nevezte meg a negatív érzelmei fő okának. Ez pedig arra enged következtetni, hogy még a nem irigyek nagy része is valamiféle csalódottságot, rossz érzést él meg, amikor bejelentkezik a telóján valamelyik közösségi felületére.  

Nem véletlen tehát, ha például fennáll a helyzet, hogy egy ideje már fogyni szeretnél, de Instázás után valamiért döbbenetesen motiválatlan és éhes szoktál lenni. Ugyanez a példa igaz akkor is, ha már nagyon nem szeretnél szingli lenni – ne csodálkozz, ha ilyenkor magányosabbnak érzed magad egy kis Facebookozás után... 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

MAJOR STREET STYLE (@majorstreetstyle) által megosztott bejegyzés,

A kutatás egy másik letaglózó eredménye, hogy a felhasználók mindennapjaiban megélt összes irigység 20 százaléka egyértelműen a Facebooknak köszönhető. 

Mondjuk nem csoda. Szinte mindenki (néhány vicces és nagyon is követendő influenszeren kívül) a tökéletes pillanatait osztja meg ezeken a felületeken. Te meg becsekkolsz pizsiben a kanapédon és azt látod, hogy az idegesítő exkollégád már megint Balin nyaral. Ránézel a félszáraz fikuszodra (ha már Bali), megbeszéled magaddal, hogy majd jövőhéten meglocsolod, addig kibírja, és görgetsz tovább, hátha jön valami izgi. Addig tolod, amíg legalább tizenhat széles mosolyt össze nem számolsz, aztán elengeded, de a szomorúság, irigység ott marad veled.

Mert soha, senki nem írja ki, hogy: gyerekek, elvesztettem a munkám, és megcsalt a pasim, van valakinek kedve velem bőgni azon, hogy milyen szar az élet? 

Pedig mindenkinek van saját borzalmas periódusa, és mindenki átmegy ezeken az irigységi fázisokon. Erre még rátesz egy lapáttal a Facebook dizájnja is: kutatók szerint a felület kialakítása önmagában elég ahhoz, hogy kevesebbnek érezd magad a használata után. Mert az egy dolog, hogy a tesód, a nagynénéd, meg a legjobb barátnőd falán aktívkodsz, kommentelsz, lájkolsz, eddig rendben van a történet. A gond ott kezdődik, amikor valakire irigy leszel (hogy ne lennél, ha éppen most ment hozzá a gimis pasidhoz, aki azóta menőbb és láthatóan kapcsolatra érett lett), és látod, hányan örülnek az ő boldogságuknak. Emberek vagyunk, fogadjuk el, hogy néha foglalkoztatnak ilyen dolgok is minket. 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Brianna (@alberta.mama) által megosztott bejegyzés,

És akkor itt jön a kutatás legjava: a vizsgálatot végző tudósok rájöttek, hogy ilyenkor nem a szomorú, kanapén töltött, filmnézős este lehetősége a legnépszerűbb reakció, ami az emberek fejében felmerül, hanem egy ennél sokkal ijesztőbb dolog: a bosszú.  

Én is szép vagyok, nekem jobban alakult az életem, engem jobb pasi vett el, én többet keresek - ezeket szeretnénk ilyenkor világgá kürtölni, a boldog facebookozók orra alá dörgölni.

Csak az a baj, hogy ez semmi jóra nem vezet. Belekergeti a felhasználót egy spirálba, amiből sehová sincs kiút, marad az örök, értelmetlen, lelki háborgást enyhíteni vágyó posztolás, de feloldozás már nem akad az éterben a lájk-és megosztásgombok között. Érted már, miért veszélyes a közösségi médiában boldogságot posztolni, és boldogságot keresni? Jobban jársz, ha arra használod, amire való: kapcsolattartásra, a családod, a barátaid felvidítására, cikkek, videók megosztására, kommentelésére. Ha unatkozol, akkor pedig inkább hívj fel valakit, ne a faladat pörgesd! Úgysem a valóságot mutatják ezek a magánfelületek... Akkor meg minek frusztrálnád magad?