Renée Kathleen Zellwegert sokan hiszik britnek a Bridget Jones-filmek miatt, pedig valójában amerikai lány, a Texas állambeli Baytownban született 1969. április 25-én. Édesanyja norvég, édesapja svájci származású, szőke haját, és világos bőrét is tőlük örökölte. A kis Renée (vagy ahogyan a bátyja becézte, Zelly) gyerek-, és kamaszkora meglehetően átlagosan telt. A gimiben sokat sportolt, focizott, kosarazott, atletizált, sőt, még pompomlány is volt.

Egyetemre is Texasban, Austinban járt, itt kóstolt bele először a színjátszásba, az angol szakos diploma megszerzéséhez ugyanis drámaórás kreditek is kellettek. Az órák alatt vette észre, mennyire élvezi a színészkedést, így végül úgy döntött, ezt a pályát választja. Az egyetem mellett egy sztriptízbárban pincérnősködött, meghallgatásokra járt, és a diploma után az első szerepét is megkapta -  igaz, csupán egy marhahúst hirdető reklámfilmben. Eleinte úgy tervezte, hogy az anyaállamában próbál karriert építeni, mert Hollywood meghódítását túl nagy falatnak tartotta.

Kisebb szerepeket kapott olyan filmekben, mint a Nyakunkon az élet, A texasi láncfűrészes gyilkos visszatér, a Szerelem és egy 45-ös, majd 1995-ben Novalyne Price-ot játszotta el az Egy zseni árnyékában című filmben. Ebben a szerepben látta meg a Jerry Maguire – A nagy hátraarc rendezője, Cameron Crowe, mikor eldöntötte, neki adja a filmben Dorothy szerepét. Ez meghozta a várva várt áttörést a fiatal színésznőnek, de a boldogsága nem lehetett felhőtlen. 1996-ban Los Angelesbe költözött, hogy itt építse tovább a karrierjét – nem sokkal előtte szakított első szerelmével, a basszusgitáros Sims Ellisonnal, aki nem sokkal később öngyilkos lett.

Renée sosem heverte ki a tragédiát, ami évtizedekre árnyékot vetett a párkapcsolataira. A népszerűséget  sem élvezte különösebben, sosem ez volt számára a siker fokmérője. A ’96-os Oscar-díj kiosztóra, ahol a film jelölt volt, el sem ment.

Annyira rá vall, hogy nem volt ott. A rivaldafény nála sokadrendű szempont – mondta róla Cameron Crowe.

Egymás után kapta a jobbnál-jobb szerepeket,  elismert komika lett, a Bridget Jones naplójával pedig igazi világsztár. A film kedvéért hónapokon át gyakorolta az angol akcentust (a britek nehezen bocsátották meg, hogy nem egy angol színésznő kapta a Helen Fielding-regény címszerepét, amiért Kate Winslet és Helena Bonham-Carter is versengett), és tíz kilót is felszedett. Ezzel a ténnyel sokkal jobban el volt foglalva a média, mint az alakításával, pedig Golden Globe-ra és Oscarra is jelölték érte, akárcsak a 2002-ben a Chicago Roxie Hart-jának megformálásáért. Renée sem énekelni, sem táncolni nem tudott, amikor megkapta a szerepet, de 10 hónap kőkemény munkával mindkettőből olyan szintre hozta magát, hogy méltó partnere lett Catherine-Zeta Jonesnak. Ebben az is segített, hogy fizikailag mindig is remek kondiban volt, mivel lelkes futó – nem véletlen, hogy a neten a nevére keresve a róla készült képek csaknem harmada olyan lesifotó, amin sportszerkóban, kocogás közben kapták kapták le.

A mozgás az én menedékem, az egyetlen dolog a mindennapjaimban, ami az enyém, és csak az enyém. Nem akarok edzőt, nem akarok barátokkal az edzőterembe járni,  szükségem van ennyi magányra – mondta sportszenvedélyéről.

 Az Oscar-díjat végül 2004-ben kapta meg, méghozzá A legjobb női mellékszereplőnek járót, a Hideghegy Ruby Thews-ának megformálásáért. A karrierje a csúcson volt, de a magánélete romokban hevert.

Nem vagyok szingli, csak elfoglalt – nyilatkozta egyszer két kapcsolat között, és ennél bővebben csak nagyon ritkán beszélt a szerelmi életéről, de a sajtó mindig árgus szemekkel figyelte, hogy éppen randevúzik.

Jim Carrey-vel még az Én, és én, meg az Irén forgatásán ismerkedett meg – el is jegyezték egymást, de a románc nem volt hosszú életű, mert úgy érezte, Carrey nem képes elköteleződni. Rövidebb kapcsolatai voltak Matthew Perry-vel, George Clooney-val, két évig volt együtt a White Stripes frontemberével, Jack White-tal, akivel azért lett végre, mert a férfi nehezen viselte a kapcsolatukra irányuló figyelmet. 2004-ben, egy jótékonysági bálon ismerkedett meg Kenny Chesney country-zenésszel, aki mellett egy pillanatra úgy tűnt, hogy révbe ér, hiszen a következő évben egy szűk körű szertartáson össze is házasodtak. A házasságot azonban 4 hónap múlva érvényteleníttették, azóta sem tudni biztosan, hogy miért.

Újabb rövid kapcsolatok után 2009-ben Bradley Cooperbe szeretett bele, vele hamar össze is költöztek. Abban az évben még a Golden Globe-ot is kihagyta, hogy a színésszel legyen, akinek az édesapja akkor halt meg, és nehéz időszakon ment keresztül. 2010-ben azonban ez a szerelem is véget ért, mert Cooper képtelen volt elkötelezni magát, Renée-t pedig annyira megviselte a szakítás, hogy évekre eltűnt a világ szeme elől, és szerepeket sem vállalt.

Mikor 2014-ben ismét nyilvánosság elé állt, a bulvársajtó szinte semmi mással nem foglalkozott vele kapcsolatban, csak azzal, hogy „felismerhetetlenségig megváltozott az arca”, és cikkek százaiban firtatták, hogy mennyi, és milyen plasztikai műtétet csináltathatott. Ebből egy ponton annyira elege lett, hogy 2016-ban nyílt levelet tett közzé a Huffington Post-ban „We Can Do Better” (Megy ez nekünk jobban is) címmel, amiben amellett, hogy cáfolta, hogy megműttette volna magát, arról is írt, hogy mennyire rossz iránynak tartja, hogy a bulvársajtó állandóan a színésznők és ismert emberek kinézetén csámcsog.

Örülök, hogy sokaknak feltűnt, hogy másképp nézek ki, mert más életet is élek. Egy boldogabb, teljesebb életet, és nagyon jó, ha ez a külsőmön is meglátszik – írta.

Renée a magánéletében és a vörös szőnyegen sem szereti a hivalkodást, a stílusát az elmúlt két évtizedben a nőies, de visszafogott sminkek, hajak, ruhák jellemezték. Nem szereti a feltűnősködést, sőt, élvezi, ha beolvadhat a tömegbe. Az első Bridget Jones – film után azt mesélte, kifejezetten szerette a plusz kilóit, mert segítettek abban, hogy ne ismerjék fel, és így sokkal lazábban járkált az emberek között. Nem véletlen, hogy a stílusikonjai is olyan nők, mint Hilary Clinton, Diane Sawyer vagy Michelle Obama.

A Bridget Jones babát vár 2016-os londoni premierjén mosolyogva, Doyle Bramhall gitáros oldalán jelent meg, akivel még 2012-ben ismerkedett meg. Sokan féltették a színésznőt a zenésztől, aki korábban heroinfüggő volt, és egy egy kudarcba fulladt házasság után érkezett a kapcsolatukba, de az évek  - egyelőre – őket igazolják. Renée pedig újra forgat: idén kerül a mozikba a Judy című film, amiben Judy Garlandot, Liza Minelli édesanyját alakítja majd. Minelli a hírek szerint nem volt feldobva, mikor megtudta, hogy ki játssza Garlandot, bár azt nem tudni, miért. A szakma azonban kíváncsian várja, ezúttal mit tesz le az asztalra Zellweger, akit remélhetőleg végre kezdenek majd megtalálni a komolyabb, érettebb szerepek is.

És hogy az egykori texasi pompomlány hogy érzi magát az ötödik X-hez közeledve? Nos, úgy tűnik, köszöni, jól van. Csendesen él, sokat sportol, és újra rengeteget dolgozik. Nem ment másodszor férjhez, és gyermeke sem született (többször beszélt arról, hogy szereti a gyerekeket, de nélkülük is teljesnek érzi az életét), cserébe kiegyensúlyozottnak, nyugodtnak és boldognak tűnik, akárhányszor csak megjelenik a nyilvánosság előtt.

Ha visszamehetnék az időben, semmit sem csinálnék másképp, és nem változtatnék az életemen. Minden tapasztalatért hálás vagyok. Persze vannak bizonyos dolgok, amiket senki nem lát szívesen a tapasztalatainak listáján, de ilyen az élet. Az én életem pedig jó, és szeretem úgy, ahogy van  - nyilatkozta 9 évvel ezelőtt az amerikai Glamour magazinnak.

Úgy tűnik, ez azóta sem változott, sőt. Ennél többet pedig egy ötvenéves nő sem nagyon kívánhat magának, nem igaz?