Akinek kicsit is mond valamit a pin-up girl kifejezés, annak jó eséllyel pillanatokon belül beugrik Bettie neve, és jellegzetes külseje is. Az ötvenes évek rosszlányának korabeli képei manapság, mikor a lapokban és kifutókon már teljesen természetesnek számít a meztelenkedés, legkevésbé sem botránkoztatnak meg senkit,  és persze azt a vérforraló hatást sem feltétlenül érik el, mint akkoriban.

Bettie Mae Page 1923 április 22-én született a Tennessee állambeli Nashville-ben, hat testvér között a legidősebbként. Egy interjúban elmesélte,  hogy apja, aki autószerelő volt, őt, és két húgát is molesztálta gyerekkorában. Mikor tíz éves volt, a szülei elváltak, de az élete nem lett könnyebb.

Az egyetlen vágyam egy anya volt, aki odafigyel rám. De ő nem akart lánygyerekeket,  úgy gondolta, hogy csak a baj van velünk. Amikor 13 évesen menstruálni kezdtem, azt hittem, haldoklom, mert sosem beszélt nekem erről előtte – emlékezett vissza.

Középiskola után tanári pályára készült, de hamar rájött, hogy nem neki való – nem bírt a tanulókkal, különösen a fiúkkal. Titkárnőnek állt, és mint a korabeli lányok legtöbbje, férjhez ment, de a férfi erőszakos volt, és verte, így 1948-ban már elvált asszonyként futott a régi élete elől egészen New Yorkig, ahol beiratkozott egy színésziskolába. A fiatal, feltűnően csinos, sötét hajú Bettie-n a Coney Island-i strandon akadt meg Jerry Tibbs rendőr szeme, aki civilben amatőr fotós is volt. Ő készítette róla az első képeket  - és ami még fontosabb, ő találta ki neki az ikonikus, rövid frufrut, ami azóta „bettie bangs” néven vonult be a történelembe.

Éveken keresztül középen elválasztva, és lófarokba kötve hordtam a hajam. Jerry azt mondta, ’Bettie, nagyon magas a homlokod, szerintem jobban nézne ki, ha frufrut vágatnál magadnak, hogy kicsit eltakard’.

Levágatta, és örök életére a védjegye lett – a haláláig ezt a frizurát viselte.        

A hosszú lábú, szép arcú, karcsú derekú Page hamar keresett modell lett – felkeltette Irwing Klaw, és a húga, Paula figyelmét. Klaw, a „Pin-up Király” sexploitation-, fétis-, és glamour pin-up fotókkal és filmekkel kereskedett, és neves fétis-illusztrátorokat patronált. Az ötvenes évek vége felé pornográf tartalmak gyártásával vádolták, és a jogi, társadalmi, és politikai nyomásnak engedve végül bezárta a boltot, és a negatívjai nagy részét elégette. Szerencsére Paula titokban megőrzött néhányat közülük, így  - akkoriban kétesnek számító, ma már azonban komoly művészi értékkel bíró – életműve nem semmisült meg teljesen.

 

Bettie Page (@bettiepage) által megosztott bejegyzés,

A Klaw-testvérek leszerződtették Bettie-t, aki számos olyan fotózást vállalt a szárnyaik alatt, ahol fekete fehérneműben, korbáccsal a kezében, kikötözve, szájpecekkel, vagy épp más nőket elfenekelve, néha pórázon vezetve állt a kamerák elé. Emellett 8 milliméteres filmre forgatott fétismozikban is szerepelt. Nem szégyellte, amit csinált, úgy volt vele, hogy ártani nem árt vele senkinek, de különösebben nem vonzotta ez a világ, inkább csak a pénz motiválta.

Elveszett az ambícióm a sikerre, és arra, hogy megjavuljak – csak sodródtam,  de néhány óra modellkedéssel annyit kerestem, mint titkárnőként egy hét alatt.

Bettie legprofibb képeit 1955-ben Bunny Yeager divatfotós lőtte. Volt köztük olyan, amiben meztelenül pancsolt a tengerparton, és a víz alatt, volt, amiben leopármintás bikiniben pózolt a dzsungel királynőjeként. 1955 januárjában ő volt az amerikai Playboy középső oldalán egy olyan képen, amin Mikulás-sapkát viselt, és huncutul kacsintott a szépségét tátott szájjal bámuló férfiakra. A fotói olyan magazinokban jelentek meg, mint a Wink, az Eyeful, a Titter, vagy a Beauty Parade – sikeres volt, sorra kapta a felkéréseket, de közben egyre inkább eluralkodott rajta a depresszió.

1955-ben idézést kapott egy szenátusi bizottságtól, amelyet a demokrata Kefauver szenátor alapított pornográf tartalmak gyártásának és kereskedelmének vizsgálatára. Mivel Irwing Klaw is érintett volt, Bettie-t is beidézték, de végül nem kellett tanúskodnia. Az egész hercehurca azonban annyira megviselte, hogy végül 1957-ben, 34 évesen abbahagyta a modellkedést.

 

Bettie Page (@bettiepage) által megosztott bejegyzés,

Még kétszer ment férjhez: először egy nála sokkal fiatalabb férfihoz, akiről kiderült, hogy a hamburgerevésen és a tévénézésen kívül más nemigen izgatja. Közben érdeklődése a vallás felé fordult, bibliaismeretet kezdett tanulni. A 60-as években szeretett volna Afrikába utazni keresztény missziós munkára, de elutasították, mert elvált volt. 1967-ben ismét megházasodott, de 11 év múlva harmadszor is elvált - gyermeke egyik kapcsolatból sem született.

Egyre mélyebbre süllyedt a depresszióba, és hangulatingadozásai egyre erőszakosabbak lettek. Késsel támadt a szállásadónőjére, amiért bíróság elé is került, de végül skizofréniával diagnosztizálták, elmezavarra hivatkozva felmentették, és több éves gyógykezelésre ítélték egy kaliforniai szanatóriumban, ahonnan 1992-ban engedték ki.

Közben a 80-as években egyre nagyobb kultusz kezdett kialakulni a neve körül, amiről mit sem sejtett. Rajongói inkább a pinup-, illetve fehérneműs fotóira koncentráltak, nem a fétisképeire. Ekkoriban kezdte egyre több nő másolni a stílusát is: a jellegzetes frufrut, harisnyakötőt és magassarkút. A kilencvenes évek elején a kultusza akkora lett, hogy az Entertainment Tonight riportot készített róla – ekkoriban egy átmeneti otthonban élt, szinte teljesen nincstelenül. Testvére, Jack bátorította, hogy lépjen újra nyilvánosság elé, és a képei, és a személye köré épített kultuszt meglovagolva próbáljon némi pénzt keresni, amihez ügyvédet is fogadott, de nem járt sikerrel. Végül csodálói, köztük Hugh Hefner segítették hozzá, hogy anyagilag is profitáljon abból, hogy popkulturális ikon lett belőle.

Több tévécsatorna és magazin is megkereste a kilencvenes évek középén és végén, de nem volt hajlandó kamera elé állni, mert nem akarta, hogy a rajongói lássák megváltozott külsejét. 1997-ben az E! True Hollywood Story című műsorában is csak úgy vállalta el a szereplést, hogy kitakarták az arcát és a testét. 2006-ban arról beszélt a Los Angeles Times-nak, hogy azt szeretné, ha úgy emlékeznének rá, amilyen fiatal korában volt – olyan nőként, aki segített megváltoztatni az emberek látásmódját a természetes meztelenséggel kapcsolatban. Egy évvel később a Playboy magazinnak már kicsit más hangvételben nyilatkozott.

Amikor végre változtattam az életemen, és az Úr felé fordultam, szégyenkeztem a meztelen képeim miatt. Most viszont abból élek, hogy annak idején meztelenül pózoltam, és már nem szégyenkezem  - bár még mindig nem értem, miért tettem. De meztelenkedni nem szégyenletes, ha nem társul mellé paráznaság – végül is Isten is meztelennek teremtette Ádámot  és Évát, és az Édenkertben valószínűleg ő is teljesen meztelen volt.

Bettie Page 2006-ban, 85 évesen halt meg szívrohamban. Utolsó éveit egy egyszobás kis lakásban töltötte, a Bibliát olvasgatva, western-mozikat nézve, és még idős nőként is élénken érdeklődött az újfajta diéták és edzésmódszerek iránt is.

Nélküle más hajjal futott volna be Katy Perry, Madonna Sex című botránykönyvébe talán sosem kerülnek bondage fotók, de hatással volt Rihanna stílusára, és a Ponyvaregény Mia Wallace-ának haját is az ő képei ihlették. A Suicide Girls fétisfotós weboldal, a The Pussycat Girls börleszk-tánccsoport, és Dita von Teese karriere szintén nem létezne nélküle a mai formájában. Sosem az volt a célja, hogy ikon legyen, csak boldog szeretett volna lenni  - akárhol is van most, remélem megnyugvást talál abban, hogy örökre beírta magát a popkultúra történetébe.

 

Forrás:  ITT, ITT, ITT, és ITT, valamint Jim Silke: Bettie Page Rules című antológiája.