„Ahogyan nagyon nehéz lenne egy általános okot mondani, hogy miért jön plasztikáztatni egy 20 éves, ugyanúgy nehéz lenne általánosítani az 50 felettiek körében – mindenkinek megvan a maga története, életútja, indoka, amiért egy későbbi életkorban úgy dönt, hogy kés alá fekszik” – mondja a szakértő.

Abban a magánrendelőben, ahol Szászi Bea dolgozik, a női páciensek, de vannak olyan praxisok is, amelyek kifejezetten a férfiakra specializálódtak. Az átlagéletkor 41 év, de elég nagy a szórás, ebben benne vannak a 18 évesek és a bőven 70 fölöttiek is.

„Vannak olyan pácienseink, akik már korábban is átestek esztétikai sebészeti beavatkozáson, és 50, 60, 70 felett is visszajárnak. Sokan közülük korábban megcsináltatták a testalkatot érintő „nagy” műtéteket (pl.: mell, has), 50 felett pedig inkább az arc fiatalítására , szemhéjplasztikára, ránctalanításra vállalkoznak. Ha  valakinek például implantátuma van, akkor azt időről időre bizony cserélni kell, így az ő esetükben nem is kérdés, hogy akár 75 évesen is megoperáltatják a mellüket.”

rancok (1).jpg

Az sem ritka azonban, hogy valaki 50 fölött fekszik először kés alá, vagy ekkor dönt úgy, hogy bevállal egy nagyobb műtétet. Az utóbbi években megjelentek a „jubilálók”: 50. születésnapra egy nagyobb beavatkozást vállalnak, általában mell, has vagy arcplasztikai műtéteken mennek keresztül. 60-70 éves korban inkább már az arcplasztikai beavatkozások jellemzőek, köztük egyre gyakoribb a társkereső céllal operáltatók köre. Elsődlegesen a veszteség élményeik kompenzálásaként keresik ezeket a szolgáltatásokat.

„30 évvel ezelőtt egy plasztikai műtét sokkal nagyobb megdöbbenést váltott ki az emberekből, így nem biztos, hogy aki most 50 éves, az 20 évesen bevállalta volna ezt a beavatkozást, még akkor sem, ha vágyott a változásra.

Vannak, akiket a gyerekeik, unokáik ajánlanak be, mert tudják, hogy egész életében zavarta például az orra, és elmagyarázzák neki, hogy ez ma már bevett dolog, létezik megoldás rá.

Egyébként is jellemző erre a korosztályra, hogy a környezetük is támogató, elkísérik őket, velük együtt örülnek az eredménynek. És aztán persze vannak azok a páciensek is, akik azt mondják, hogy eddig a gyerek vagy a munka vagy valami más volt az életük fókuszában, most pedig, hogy ezek az évek lezárultak, úgy érzik, végre ők következnek. De van olyan is, aki nyíltan megmondja, hogy azért most jön, mert most tudja megengedni magának anyagilag is a műtétet.”

Azoknak tehát, akik egészséges énképpel, reális elképzelésekkel érkeznek, egy plasztikai műtét 50 fölött is ugyanolyan életminőségbeli javulást hozhat, mint mondjuk egy huszonévesnek. A veszélyek inkább abban rejlenek, mikor valaki kompenzálni akar, vagy a 22 éves önmagát szeretné viszontlátni a tükörben.

idosno (1).jpg

„Nálunk a szakorvos azt szokta mondani, hogy a műtéti team célja az, hogy a páciens kb. 10 évvel fiatalabbnak látsszon. Ennél többel próbálkozni viszont nem reális és nem is érdemes, így a plasztikai sebész ezeket a műtéteket nem is szokta vállalni, ahogyan azokat a pácienseket sem, akik közvetlenül valamilyen trauma, például egy válás után jelentkeznek. Szintén nem szerencsés, ha valaki úgy érzi, a húszas, harmincas éveiben volt élete csúcsán, és azt várja a műtéttől, hogy ezt az élményt adja vissza neki. Minden életszakasznak megvannak a maga feladatai, kihívásai, melyek a szerepeinkhez (anya, nő, feleség, társ, munkatárs stb.) köthetőek. A külső megjelenés ápolása nagyon fontos és folyamatos feladat, de az élet előrehaladtával a szerepeink bővülnek, így a külső megjelenés már nem kap központi helyet az önmegvalósítás felé vezető úton.

Nagyobb valószínűséggel vállalnak esztétikai sebészeti beavatkozást azok, akiknek az önértékelésüket nagyban meghatározza a külsejükkel való elégedettségük. Azonban, ha az önmegvalósítás leszűkül a külső megjelenés ápolására vagy a célok elérésének eszköze egyedül a külső megjelenés, ott hosszú távon nem éri el a kívánt hatást a plasztikai sebészet.

Ha a műtét céljai távol esnek a realitástól, vagy fajsúlyos problémák megoldását várják a beavatkozástól, akkor a műtét nem éri el a célját. 50 felett a pácienseknél több szerepkonfliktus merülhet fel, melyek kizárólagos megoldása nem lehet a plasztikai sebészet. ” – mondja a pszichológus.

A megfelelő szűrés tehát elengedhetetlen annak érdekében, hogy a műtét után mindenki elégedett legyen.

„Van olyan 50 fölötti páciensem, aki korábban megműttette a mellét, és most a férjével az oldalán jött vissza. Azt mondta, annyit dobott a házaséletükön az operáció eredménye, hogy hasplasztikát is szeretne vállalni, pedig az nem egy kis műtét. Amikor valakinek nincsen semmi más az életében, csak a külseje, és az határozza meg az önértékelését, hogy hogyan néz ki, ott a plasztika sem fog csodát tenni. De azoknál, akik reális énképpel érkeznek, a műtét után önazonosak tudnak maradni és pontosan tudják, mit várhatnak és mit nem a plasztikától, ott a beavatkozásból 50, 60 vagy akárhány évesen is igazi sikertörténet lehet.”