Radioaktív arckrémek és rúzsok: száz éve a ragyogó szépség még teljesen mást jelentett

Gyakran tévesen úgy emlegetik a rádium felfedezését, hogy a Curie-házaspár nem tudta, mennyire radioaktív az új elem, pedig ez egyáltalán nem igaz: már a nevét is erről a tulajdonságáról kapta. A radioaktivitás létezésével mindenki tisztában volt, csak azt nem tudták az emberek, hogy ez milyen szörnyű hatással van a szervezetre. A rádium ugyanis beépül a csontokba, és minél nagyobb mennyiségben találkozik vele a test, annál jobban amortizálja azokat. 

Marie és Pierre Curie (fotó: Wikimedia Commons)

A frissen felfedezett elemnek először csodás tulajdonságokat tulajdonítottak: mivel hamar felfedezték, hogy a sugárzás miatt ideig-óráig gyógyítja a rákos betegségeket, rögtön kikiáltották egy vitalizáló csodaszerré, és mindenbe tettek belőle, amibe csak tudtak. Higított verzióban injekciózták a vérbe, kapszulaként fogyasztották, minden nap itták, mint a vizet. Az emberek sokat nem tudtak a hatásáról, csak annyit, hogy energiát sugároz, amit az életerővel azonosítottak. Az immunrendszer erősítésére, az elveszett energia pótlására használták, úgy, mint mi ma a táplálékkiegészítőket.

Az első világháború alatt léteztek az úgynevezett rádiumlányok, akik óragyártó gyárakban dolgoztak, és minden nap találkoztak a rádiummal, hiszen az órák világító feliratait radioaktív festékkel rajzolták fel. Az anyag rákerült az ujjukra, ahonnan felszívódott, vagy a szájba jutott, sőt, még a levegő is radioaktív porral volt tele. A rádium azonban annyira divat volt ebben az időben, hogy a lányok büszkén viselték a mellékhatást: azt, hogy szó szerint világítottak, derengtek a sötétben. Gyakran az esti randevúra szánt ruhában mentek dolgozni, hogy eldicsekedhessenek azzal, mennyi rádiummal kerülnek kapcsolatba minden nap.

Így dolgoztak a rádiumlányok (fotó: Wikimedia Commons)

A szépségipart sem kerülte el a radioaktív anyag. Mivel a rádiumot Franciaországban fedezték fel, főként itt alkalmazták ezeket a szépségtermékeket, de a briteknél sem volt ritka a rádiumtartalmú púder vagy arckrém. 1917-től például a londoni Radior vállalat kezdett el forgalmazni egy egész kozmetikai vonalat, amiben ez az anyag volt az extra összetevő. Beletették a nappali és éjszakai krémekbe, samponokba, hajpakolásba, szappanba, púderbe és rúzsba is. Persze az ára elég borsos volt, hiszen a rádium ritka elem, ezért státuszszimbólumnak számított, ha valaki ilyet használt. Többek között a Harrodsban is kapható volt, és nagyon sokat adtak el belőle.

1933-ban egy párizsi doktor, Alfred Curie és egy gyógyszertáros, Alexis Moussali elindították a legnagyobb francia rádium-szépségvonalat, aminek népszerűségét növelte, hogy Curie névrokona volt az elemet felfedező házaspárnak, bár valódi rokonságban nem állt velük. A Tho-Radia szintén nagyjából minden termékbe beletette a radioaktív anyagot, még fogkrémet is készített belőle. A vállalat úgy reklámozta magát, mint a szépség tudományos úttörője, amit a franciák teljesen el is hittek, mivel tudomásuk szerint a rádiumnak csak pozitív hatásai voltak. Egészen az 1960-as évekig töretlen volt a termékek népszerűsége, annak ellenére, hogy korántsem voltak olcsók.

A Tho-Radia egy krémje (fotó: Wikimedia Commons)

Ugyanebben az évben a britek is piacra dobtak egy másik márkát, az Artest, ami egy fiatalodást ígérő krémet forgalmazott. Ez már nem szilárd állapotában tartalmazta a rádiumot, hanem rádiumgázzal készítették. Azt állították, hogy a tömény rádium nagyon rossz hatással lenne a bőrre, így viszont az elem minden előnyét le lehet csapolni a hátulütők nélkül.

Az 1920-as években felfedezték az agyagpakolások előnyeit is, amiket rögtön megfejeltek egy kis radioaktivitással. A legnépszerűbb ezek közül a Kemolite Radioaktív Szépségpaszta volt, amiről azt állították, hogy egyenesen a Kárpátok vulkanikus lankáiból érkezett. Hogy még rosszabb legyen a helyzet, a pakolást mindennapi használatra ajánlották a ráncok és a bőrhibák ellen. A szépségszalonokban heti gyakorisággal alkalmazták, de ekkor nagyobb mennyiségű rádiumot használtak, így valójában egyáltalán nem volt jobb a helyzet.

Ma már tudjuk, hogy a radioaktvitás mennyire káros az élő szervezetekre, de az előző évszázad elején minden nő serényen kente magára, ette és itta az éltetőnek gondolt anyagot. Mi ebből a tanulság: ne dőljünk be azonnal minden beauty-őrületnek!