Varga Erika olyan családban nőtt fel, ahol a roma viseleti hagyományok mindig is jelen voltak, nagymamája, nagynénje és anyukája is maga varrta a ruháit, ráadásul édesanyja ruhatárának csodájára jártak. Ezekből inspirálódva hozta létre a Romani-t, egy nemzetközileg is egyedinek, különlegesnek számító márkát, melynek célja a tradíciók újraélesztése. Erika küldetésének tekinti, hogy ezt az örökséget továbbadja és a divat segítségével hidat teremtsen a kultúrák között, segítse a romák társadalmi integrációját.

Nem csak ruhát tervezek, hanem vizuális üzenetet gyártok. Sokan azért igyekeznek elhagyni az identitásuk fontos elemeit, hogy szerethetővé váljanak, de ez egy kényszerlépés és szerintem tévút. Nekem az segített az önelfogadásban, hogy megőriztük a családomban a tradíciókat, ettől tudtam magamat pozicionálni a világban. Szeretném, ha a roma nőkről kialakult kép radikálisan megváltozna a magyar társadalomban. Ha meg is jelennek a médiában, a róluk szóló hírek sokszor sztereotípiákra épülnek: a roma nőket gyakran ábrázolják egy férfiközpontú társadalom áldozataiként vagy mélyszegénységben élő kiszolgáltatott emberként. Ritka, hogy maguk a roma nők mesélnek saját történetükről, úgy ahogyan szeretnének" - mondja Varga Erika, a Romani Design ötletgazdája.

Ezért idén Erikáék a Nemzetközi Roma Nap alkalmából négy roma nőt kértek fel, hogy kedvenc Romani darabjaikba öltözve álljanak modellt, és meséljenek arról, mit jelent számukra saját cigány és női identitásuk. Az erről készült videót most meg is nézheted:

Manapság az oláh cigányok tartják leginkább az ősi hagyományokat, a romungró közösségek egy része sokkal inkább asszimilálódott a többségi társadalomhoz öltözködésben is, a beások pedig valahol a kettő között járnak. Erika a kollekcióihoz nem csak az archív családi fényképalbumokból, családja mindennapjaiból inspirálódik, hanem járja a világot, folyamatosan gyűjtőmunkát végez, és néprajzi kutatásai alatt mindig rálel kincset érő darabokra, melyeket aztán felhasznál. Legújabb kollekciójának egyik fő összeállítását, a Duna-delta vidékén élő cigány közösségtől kapott hagyományos viselet inspirálta. A blúznak nincs szabott vonala, sok színes mértani formából áll össze, bő ujja, rakott formája pedig a húzásoktól alakul ki.

romaniruhak.jpg

Fotó: Romani Design
​Kollekció: Romani Vintage AW19/20 Tervezők: Varga Erika, Varga Helena
Styling: Marge

Még ötven-hatvan éves eredeti öltözék is akad a gyűjteményemben, vannak köztük városi viseletek is a 70-es évekből. Egy utam során finn cigányasszonyokkal találkoztam és nagyon meglepett a viseletük,  amit mindennap hordanak. Alapszoknyaként egy hosszú,  fekete, súlyos bársonyszoknyát viselnek, melyet a derékra kötött  fardagály vagy farpárna fölött hordanak. Hozzá maxi csipkekötényt, és gazdagon díszített fodros, csipkézett blúzt viselnek, arany ékszer kiegészítőkkel. A 10 méter nehéz bársonyból készült szoknya eredetileg  egy finn tájegység viseletéhez tartozott, amit ők nagyon szépen integráltak a saját viseleti kultúrájukhoz. Általánosságban azért elmondható, hogy a roma viseletek színpompásak, mintadúsak és gazdagon díszítettek.

A roma népviseletre a misztikum jellemző, a nő titokzatos jelenség, hiszen hosszú, bokáig érő, pliszírozott vagy fodros, rakott maxi szoknyáik, laza, a test vonalait csak sejtető blúzaik rejtélyessé teszik viselőjüket. Az egyik legkedveltebb és legtöbbször használt motívum a rózsa, fontos jelentése van, szimbolizálja a lányból nővé érést, a szépséget, az otthonteremtést, családot, és egy vallásos jelentés is társul hozzá a rózsafüzér kapcsán, ami magát Szűz Máriát is jelképezi. A piros szín védelmet, áldást, szentséget jelent, ezért fonnak például a kislányok hajába piros szalagot, vagy tesznek piros pántlikát a csecsemőkre születés után.

Régen a viselet alapdarabjai kasmírból készültek, aztán aszerint változott, milyen anyagok voltak elérhetőek, vagy éppen divatosak. Manapság selyemből, vagy pillekönnyű muszlinból készülnek. Főképp a napszínek: piros, narancs, sárga, rózsaszín, valamint a türkiz, kék színek dominálnak. A pliszírozás egyébként rendkívül időigényes és fárasztó munka, kézzel készül, az alapanyag 12-15 méteres is lehet, és van, hogy 3 napon keresztül készítünk egy szoknyát. Ezután jön még rá a díszítés, a csipke, az ívelt-, vagy cakkmotívum, majd a zsebek. Vannak belső zsebek is, ide kerül a pénzt, zsebkendő, kistükör, stb. A  hagyományos szoknyák fölé ketrincát, azaz kötényt kötnek, mely színvilágában harmonizál a szoknyával, de vannak ettől eltérő irányzatok is. A vizitka, azaz a blúz is többféle verzióban létezik: szabott vonalak, díszes tűzések, fodrok, hangsúlyos derék, húzott, darázsolt, rakott felületi kezelések jellemzik.

A viselet ünnepi változatai még díszesebbek, színdúsabbak, és még jobb minőségű alapanyagból készülnek. A menyasszonyi ruha egyike a legfontosabb ruháknak, itt megjelenik az arany és ezüst színben fényesen csillogó, ragyogó textilek használata. Sok esetben követik a hagyományos viseleti formákat, a klasszikus fehér menyasszonyi ruha is gazdagon díszített, a tisztaság, ártatlanság szimbóluma, ami a hagyományok szerint csak a még érintetlen lány kiváltsága.

Az öltözetet minden esetben ékszerekkel egészítik ki, ennek több funkciója is van. Egyrészt praktikus befektetés, a család nem aranytömbben vagy pénzben tartja vagyonát, hanem aranyékszerekben. Ez maga a hozomány,  valamint fizetési eszköz a kereskedelem során és nem utolsó sorban a szépség kifejezőeszköze.

Az ékszer minél mívesebb, díszesebb, annál inkább kifejezi viselőjének gazdagságát, társadalmi rangját. Legkedveltebb motívumok a Mária-kultusznak köszönhetően Szűz Mária és a kisded Jézus, a szerencsemotívumok, a lóhere, a patkó, a bőséget szimbolizáló lencse, a természeti jegyek, a Nap, a Hold, a csillag-, és virágmotívumok. A lóábrázolásokat is kifejezetten szeretik, hiszen a lovakkal való foglalatosság mindig is hagyományos foglalkozásnak számított a különböző roma közösségekben, akik tehetik, még most is tartanak lovat.

Erika szerint ma Magyarországon egyre kevesebb az olyan közösség, ahol kompletten jelen van a hagyományos viselet, de részleteiben, főképp a hangsúlyos darabok nagyon is elterjedtek. Ő egyébként úgy látja, hogy a modern városi roma viseletet is egységes öltözködési jegyek jellemzik. A bő, test formáját csak sejtető ruhadarabok helyett előtérbe kerültek a test formáját követő, sőt, kiemelő darabok, viszont a túl rövid szoknya vagy túl mély dekoltázs még mindig közönségesnek számít.

romanierika.jpg

Romani Vintage AW19/20 Tervezők: Varga Erika, Varga Helena

Nem csak öltözködési szabályok vannak a roma közösségekben, hanem a szépségápolás terén is elég sok a megkötés. Amikor Erika kicsi volt, még nem volt elfogadott sem a sminkhasználat, sem a körömlakk, sem a haj festése, vágása. Régebben a szépségápolás kimerült a mindennapi mosdásban. Az oláh cigány közösségek például megkülönböztetik az alsó és felső testüket, ezeket külön kezelik. Külön mossák az arcukat és a lábukat, külön törölközőt is használnak a mai napig, sőt, régen alsó és felső ruháikat is külön mosták és szárították.

Erika úgy tanulta nagymamájától, jéghideg vízzel mosson mindig arcot, akkor szép lesz a bőre, sarkáig érő haját pedig heti egyszer mosták, tojásos pakolással ápolták, és ecetes vízzel öblítették le, hogy szép fényes legyen. 7 éves koráig édesanyja vagy nagymamája fésülte és fonta a haját, melybe piros pántlikát tettek, utána már maga készítette a frizuráját. Hajat festetni és vágatni a mai napig kevésbé elfogadott, úgy tartják, a rövid haj csúnya, olyan tőle a nő, mint az ékes tollaitól megfosztott madár.

A romák szépségideálja kb 38-40-es méretet hord, van keble, csípője, ovális, hosszúkás Madonna formájú arca van, ez az isteni szépséget fejezi ki. Dús, ívelt a szemöldöke, magas a homloka, élettel teli a tekintete, hosszú, vékony az orra, teltek az ajkai és hosszú a haja. Ezen kívül nagyon fontos a szép, ápolt kéz, mi citromos, kamillás vízzel mossuk gyerekkorom óta és krémekkel puhítjuk. Ez egyébként a férfiakra is jellemző, édesapám 11 éve stroke-ot kapott, de ezt a szokását nem felejtette el.

Erika azt meséli, manapság is nagyon fontos a kéz és láb ápoltsága a roma közösségek körében, műkörmöt is előszeretettel használnak, de a túl hosszút már rossz szemmel nézi a közösség, csak akkora lehet, amellyel még el lehet látni a háztartási teendőket.

Idősebb férfiak annyira nem szeretik a hosszú körmöket, van hogy például nem fogadják el az ételt, ha az asszonyuknak hosszabb a körmük. Az idősebbek a sminkekkel is nehezen barátkoztak meg, az erős szemhéjfesték és az a smink, ami teljesen átalakítja az arcot, nem elfogadott ma sem. De a természetes hatás már igen, ebbe egy kis pirosító, szempillaspirál és rúzs is belefér.

Erikáék folyamatos kutatómunkát végeznek a régi tradíciókat illetően, tanulmányozzák a világ cigány közösségeinek is öltözködési hagyományait, melyeket kollekcióikban sorra feldolgoznak, így mi is egyre többet tudhatunk meg róluk.

Fotók: Romani Design