Szép dolog azt mondani, hogy a pénz nem számít, mégis amíg olyan világban élünk, ahol csak ezért cserébe kapunk meg bármit, hatalmas hazugság ilyen kijelentést tenni. Tetszik vagy nem, nagyon sok mindent mérünk pénzben, és bár azt is hangoztatjuk, hogy nem boldogít, mégis nyíltan vagy titokban sokszor az anyagiaktól várjuk az örömet. Például, mikor úgy határozunk: a pénz nem számít (!), és valami igazán szép, márkás, drága ajándékkal jutalmazzuk meg magunkat. Aztán, nem is tudjuk, miért abszolút nem leszünk tőle vidámabbak. Ez a jelenség pedig gyakoribb, mint hinnéd. Olyannyira, hogy a Bostoni Egyetem és Harvard Business School kutatói alaposabban is megvizsgálták a luxuscuccok vásárlásnak pszichológiáját, a legegyértelműbb dolog pedig, ami kiderült számukra, hogy

a drága, fancy termékek megvétele nemhogy pozitív, vagy legalább semleges érzéssel töltené el a vásárlót, hanem egyenesen nyomorulttá teszi.

Az új és korábbi kutatások arra mutatták rá ugyanis, hogy az ilyen árucikkek beszerzésétől akaratlanul is azt várjuk, hogy emelik a társadalmi státuszunk és magabiztosabbá tesznek minket. Pedig ennek pont az ellenkezőjét érjük el azzal, ha vége megajándékozzunk magunkat egy Gucci táskával, vagy egy nagyon drága kozmetikummal. Ezek birtoklása ugyanis disszonanciát kelt bennünk, mert ott van, hogy a luxus terméket milyen emberekkel és életvitellel hozzuk összefüggésbe, és a mi saját kis valóságunk, a kettő pedig az átlagos földi halandók esetében ritkán egyezik. A szakértők szerint ezt akár a luxusfogyasztás imposztor szindrómájának is lehet nevezni. 

luxus2.jpg

A vizsgálatban résztvevő 1000 alany kétharmada számolt be arról, hogy a fizetésük mértékétől függetlenül a luxustermékek megvásárlásától és tulajdonlásától nem érezték magukak önmaguknak, mintha a valódi identitásukkal ellentétben állna mindaz, amit ezek a termékek reprezentálnak. Érdekességként még az olyan cuccok is ezt az érzést váltották ki, amiket az emberek csak otthonra vásárolnak (pl. kozmetikumok), és nem feltétlenül mutogatnak másoknak.

Ám, ha most te már hevesen rázod a fejed, hogy ez hülyeség, hiszen neked is vannak luxustermékeid és imádod őket, annak is megvan a magyarázata. Nailya Ordabayeva a kutatás vezetője a The Guardiannak beszélt erről.

Elmondása szerint az egyik dolog, ami a luxusfogyasztás imposztor szindrómáját enyhíteni tudja, ha elhisszük magunkról, hogy ezek a cuccok nekünk járnak, azaz: mert megérdemeljük őket.

Ismerősen hangzik? Hát, persze! Ugyanis már hosszú évek óta a L’Oreal használja ezt szlogenkét, nem véletlenül. A friss kutatás csak megerősíti a korábbi sejtéseket, hogy ha elhisszük magunkról, hogy valamire jogosultak vagyunk (pláne olyasmire, ami drága és nem feltétlenül van rá szükségünk), akkor az élénkíti a vásárlókedvet. Szóval, szép dolog a L’Orealtól, hogy erősíti a magunkba vetett hitünk, de a kutatások tükrében máris kicsit más megvilágításba kerül a szöveg. Vagyis a luxusgyártók már rég felismerték, hogy az emberek hajlamosak lelkileg rettenetesen érezni magukat a termékeiktől, ezért minél jobban igyekeznek elhitetni velük, hogy nekünk is járnak az általuk gyártott cuccok.

Emlékszel még egyébként a múltkori cikkünkre arról, hogy mik a tutibiztos jelei annak, hogy sose fogod felvenni a ruhát, amit készül megvenni (=nem fogod használni a terméket, amiért épp kiadnál pénzt)? Nos, abban az anyagban öt ilyen példát hoztunk, de a fentiek fényében most egy hatodikat is hozzáteszünk: ha már eleve kicsit megsajdul a szíved, mikor vásárolnál, akkor inkább tedd vissza a polcra!

A legdrágább luxuscipő sem éri meg azt, hogy kicsit is rosszul érezd magad miatta a bőrödben.