Nekem is van kis feketém - még 15 évesen szerettem bele ebbe a ruhadarabba. Először egy buliba mentem el egy pánt nélküli, elegáns verzióban, és őszintén meglepődtem, hogy mennyi bókot gyűjtöttem be általa. Később, 18 évesen lecseréltem egy szolidabb, pántos darabra, és azt is rongyosra hordtam. Jelenleg is van egy kedvenc kicsi feketém, amit azért imádok annyira, mert nyáron felvehetem a strandra menet, télen pedig alá-és föléöltözhetek, és akár egy elegáns vacsorára is megállja a helyét. Pont, mint egy magabiztos és gyönyörű nő: minden alkalommal hozza a tőle elvárt maximumot. 

meganfox-feketeruha.gif

Egyébként nem vagyok az a megszállott, "egy nő akkor nő, ha van vörös rúzsa és magassarkúja"-típus, mégis kitartok amellett az állításom mellett, hogy akinek van stílusa, annak kis feketéje is van a szekrényében. Nem véletlenül adta a nevét hozzá 1926-ban Gabrielle 'Coco' Chanel az amerikai Vogue magazinban. Az első megjelentetett képen egy rövid, egyszerű, fekete ruha volt látható. Mai szemmel nem nagy cucc, akkor megőrültek érte a nők. A Vogue úgy hívta, hogy ez "Chanel Fordja". Ha belegondolok, logikus: a T-modell ekkoriban vált egyre népszerűbbé, és lett elérhető egyre szélesebb körben. Pont úgy, mint a divat és a vele járó élvezetek is. 

A kis fekete a szabad öltözködést volt hivatott szimbolizálni. Azt, hogy már nem csak a kiváltságosaké a divat. Azt, hogy minden nőnek joga van felvenni és szexinek lenni. 

De a ruhadarab hódítása nem állt meg ebben a szakaszban, folytatódott a gazdasági világválságot kísérő időszakban is. Nem csoda, hiszen a színe, az egyszerűsége és az eleganciája is passzolt az akkori, meglehetősen depresszív közhangulathoz. 

De Hollywood is dobott egyet a kis fekete népszerűségén, bár ez már praktikus okok miatt történt: a korai technológiában még nagyon számított a filmkészítőknek, hogy milyen színt mutatnak a kamerának. Leginkább a fekete ruhákat preferálták, mert így tudtak minőségi, szép és színhelyes felvételeket készíteni interferencia és mindenféle zavaró képi hatás nélkül. Emiatt hordtak a nők folyamatosan fekete ruhákat a vásznon - és így a kis fekete meghódította a filmipart is.

Az ikonikus darab a második világháborút is túlélte, sőt végigkísérte: azoknak a nőknek, akik beálltak dolgozni a háborúban harcoló férfiak helyett, ez a ruha lett az egyenöltözetük. Az ötvenes évekre pedig a Diornak köszönhetően a “veszélyes”, dögös nőké lett ez a ruhadarab, ekkor jelent meg a "femme fatale", azaz a végzet asszonya-kultusz is. 

audreyhepburn-kisfekete.gif

Paramount Pictures

Aztán eljöttek a hatvanas évek, velük pedig Audrey Hepburn és az Álom luxuskivitelben című film. Ugye, neked is megvan az a tökéletes fekete Givenchy-ruha, amit a színésznő ebben a moziban visel? Igen, az a már-már művészi alkotásnak nevezhető kreáció, amely végül 410 ezer fontért (14 millió forint) kelt el egy aukción. Ennek a darabnak a hatására - talán mondhatok ilyet - megváltozott a divatvilág. Annyira, hogy még Betty Boop is ebben kezdte pályafutását, pedig ő csak rajzolt karakter volt. Nők milliói kezdtek el újra rajongani a fekete ruhákért, a legtöbben Audrey fazonjára vágytak, de elkezdődött a folyamatos rövidítgetés, szoknyalevagdosás is. Eljött a szabadság és vele együtt a fekete minik megszületése, vagyis inkább reneszánsza. 

bettyboop.png

Betty Boop a kis feketében

És azóta is tart: a nyolcvanas években a kötött fekete volt a menő, a kilencvenes években a grunge stílus kapta fel, a kétezres évektől napjainkig pedig számtalanszor láthattuk kifutókon, magazinok lapjain, az utcán és hírességeken. És persze - szerencsére - magunkon is. Karl Lagerfeld, a divat nagyatyja pedig így nyilatkozott róla:

Sosem lehetsz alul- vagy túlöltözött egy kis feketében.