A Mattel még 2017-ben új Barbie-kat hozott forgalomba. Van köztük alacsony, telt, magas, a hajuk, és a bőrszínül sem egyforma. Az volt az első gondolatom,  hogy végre, jobb később, mint soha, végre Kanadától Kínáig kislányok ezrei játszhatnak úgy, hogy akár a saját magukat is viszontláthatják a kedvenc babájukban. Ez hatalmas dolog, ugyanis mikor én voltam gyerek, ilyesmi szóba sem jöhetett.  A cég pedig kapta is az ívet sok-sok éven keresztül azért, mert "irreális testképet ver a gyerekek fejébe."

Nyilván emiatt is készültek az új, életszerűbb külsejű babák, és én, lányos anyukaként, kifejezetten örülök annak, hogy ők is próbálnak haladni a korral. De ezzel sincs mindenki így. Vannak, akik szerint a teltebb alakú babák piacra dobása csak azt erősíti a gyerekekben, hogy nincs baj a túlsúllyal.

Hát, én megnéztem a szóban forgó babákat, és annyi közük van a túlsúlyhoz, mint nekem anno az eredeti változathoz (spoiler: semennyi). A curvy, vagyis gömbölyded Barbie első ránézésre még így is inkább csak súrolja az M-es méretet. A külseje pedig nem a teltebb idomai miatt nem felel meg a valóságnak.

Ennek ellenére nagyon sokan vannak, akik ebben is csak a rosszat a látják. És ehhez nem kell elkalandozni a játékbabák világába, van rá bőven példa a valódi hírességek esetében is.

Emlékszem, mikor az én nagy favoritom, Adele került az arctalan testsúlykommandósok kereszttüzébe: "mégis hogy merészelt lefogyni azok után, hogy évekig nagyobb darab volt?" Pedig nem lett sem vékony, sem sovány, egyszerűen csak leadott pár kilót.

Aki egyszer kijelenti, hogy jól érzi magát a bőrében (mindegy, hogy S-es vagy XL-es méretben teszi), az nem változtathat a külsején, különben hitelét veszti?

Tehát ha Adele úgy dönt, hogy szeretne formásodni vagy fogyni, és tesz is érte, akkor már nem beszélhet hitelesen a body positivityről? De említhetném Ashley Grahamet is, akit szintén betámadtak már a kanapéharcosok, amikor túl karcsúnak merészelt tűnni egy ruhában, hogy mégis hogy meri ezzel a testtel plus size-nak nevezni magát. Tess Holliday-t tavaly még azért támadták, mert a képeivel egyesek szerint a kövérséget, és az egészségtelen életmódot reklámozta. Mostanában több edzős videót is kitett - ha lead pár kilót, vajon ő lesz a következő, akik betalálnak?

 Ha duci vagy, az a baj. Ha leadsz pár kilót, azért is megkapod a magadét. Van rajta sapka, vagy nincs - úgy tűnik, tökmindegy.

Szerintem ha elfogadod magad úgy, ahogy vagy, nem azt jelenti, hogy életed végéig ugyanúgy akarsz kinézni, mint mondjuk 2006-ban. Vagy mint tavaly. Hanem azt: ha változtatsz az életmódodon vagy a feneked méretén, azt csak és kizárólag magad miatt, és az egészségedért teszed, nem pedig külső nyomásra.

Egyelőre viszont úgy tűnik, hogy együtt kell élni vele: ha a kilóidról van szó, nem tudsz mindenkinek megfelelni. Mindegy, hogy arccal vagy arc nélkül, de mindig lesznek ellendrukkereid, irigyeid, vagy olyanok, akik azt hiszik, jobban tudnák menedzselni az életed, mint te magad. Na rájuk kell nagy ívben tojni. Hogy hogyan csináld, abban mutat jó példát Ashley Graham, Tess Holliday, és még több száz plus size és nem plus size modell, blogger és aktivista.

Annyi a titok, hogy te fogadd el magad olyannak, amilyen éppen vagy. Ha nem szereted, amit a tükörben látsz, próbálj rajta változtatni. De addig is, ahelyett, hogy bántanád magad érte, élj vele együtt, és dolgozz a fejlődésen!

Ha pedig nemcsak elfogadod, de meg is szereted magad, tök mindegy lesz, hogy mekkora nadrágot hordasz, és hogy vannak-e hurkák a hasadon. Azt nem mondom, hogy onnantól nem fog érdekelni mások véleménye, de bántani már nem tudnak vele, akárhogy is próbálkoznak.