Filmekben is látom, hogy amikor egy szakítás vagy stresszesebb nap után a főszereplő nyakába veszi a plázát, és búfelejtő bevásárlásra indul. Értelmezhetetlen. (Bezzeg mikor otthon telezokogja a fagyis böndönt, azt már annál inkább átérzem.) Szóval, amíg másnak a boltok látogatása felér egy ünnepnappal, addig nekem és az általam ismert legtöbb plus size csajnak maga a rémálom. Sőt, továbbmegyek. Nemcsak a ducibb nőknek, hanem azoknak is kínszenvedés, akiknek egy kicsit... hogy mondjam… egyedibb a méretük. Mert próbálj meg farmert venni, ha nagyon alacsony vagy és nagyobb a feneked! Vagy viheted a szabóhoz, hogy nettó negyven centit levágjon az aljából vagy a derékrészt kétszer körbe tudod tekerni magadon.

Ha szereted a kihívásokat, akkor szintén remek móka szélesebb felsőtesttel és kisebb mellekkel melltartót venni. Vagy akkora lesz a kosara, hogy bele tudod hajtani a fejedet, vagy a legszűkebbre állítva is kicsit lötyögni fog rajtad a pánt.

De ha szeretnél betekintést nyerni a földi pokolba, akkor gyere el velem vásárolni! Nézzük mondjuk a telet, úgyis aktuális. Plus size lányként a boltok egy része eleve kilőve, mert az L-es ruhák az átlag méretű barátnőimre pont jók, az ottani XS-es méretű pólókat meg maximum a csuklómon tudnám körbetekerni. Hál’ az égnek akad azért néhány bolt, ahol a mai divat szerint tudok fiatalos és menő cuccokat is venni, de szemfülesnek kell lennem, mert általában mérethiány van. Míg élek, nem fogom megérteni, hogy miért nem tesznek ki több nagyobb méretű ruhát, mikor egyértelműen lenne rá igény.

Ahol még mindig nem látok változást, az a cipőrészleg, konkrétabban a csizma. A széles vádlijaimmal két megoldás van. Vagy tornacipőben és bokacsizmában tolom végig a telet, vagy a szőrös bebújós kényelmes, de kevésbé szexi csizmákat választok. Olyan, hogy térdig érő bőr lovaglócsizma szóba se jöhet. Mint ahogy a trendi kabátok sem, feltéve, ha nem akarom őket végig begombolni, vagy ha mégis sikerül, nem zavar, hogy úgy rám feszülnek, hogy még a lapockámon lévő anyajegy is kivehető. És ez csak a tél. Ami minden évszakban elkerülhetetlen, az a fehérneműválasztás.

nagyibugyim.jpg

Vagy passzol méretben, de akkor minden tükörbenézésnél szegény megboldogult dédim jut eszembe, amint kérné vissza a bugyiját, vagy ha szexi a darab, akkor úgy nézek ki benne, mint egy csipkébe öltöztetett kötözött sonka.

Szóval, ha én nagy bevásárlókörútra indulok, annak általában az a vége, hogy szert teszek egy új sapkára, sálra vagy fülbevalóra, az üzletekben pedig pénz helyett otthagyom az önbizalmam. Úgyhogy marad a netes vásárlás. Van benne némi rizikófaktor, de eddig alig futottam bele rossz vásárba. Cserébe van széles választék és dögös, rám passzoló cuccok. Ha pedig megdicsérik a ruhámat, így szokott hangozni: „Uh, de rohadt jó ez a cucc, külföldről van?”