Nem egy olyan cikk született már a Liluland oldalán, ami annak próbált utánajárni, hogy mit tesz a nőkkel az a baromi nagy társadalmi elvárás, ami szerint nekünk mindig jól KELL kinéznünk. Legyen szó akár arról, hogy ellentétben a férfiakkal, mennyibe kerül havonta, hogy kellően csinosak legyünk vagy, ha urambocsá’ befigyel egy kis narancsbőr és a térdünk nem eléggé Instabarát, akkor pillanatok alatt testszégyenítés céltáblájává válhatunk.

Szomorú ezt leírni, de már valahol megszokhattuk, hogy nem tudunk úgy elolvasni egy celebes hírt, hogy valaki ne jegyezze meg, hogy az illetőnek jól elcseszték az állcsontját a plasztikai sebészek vagy, hogy ne azon menjen a tapsikolás, hogy egy lesifotós leleplezte egy híresség striáit.  

Szóval szomorú, de elfogadott, hogy a közösségi oldalak ritkán helyezik a hangsúlyt a belső értékekre. Az viszont meglepő, hogy ez a nyomás (igen, főleg a nőkön) hány helyről köszön úgy vissza, hogy azt észre sem vesszük. Erre pedig tök jó példa a Koppenhágai Egyetem kutatása.  

Az egyetem komputertudományi kara ugyanis több mint három és fél millió, 1900 és 2008 között megjelent könyvet olvastatott el egy olyan robottal, ami képes volt összegyűjteni, hogy ezekben a könyvekben milyen jelzőkkel illették a férfi és női szereplőket. A végeredmény pedig? Elgondolkodtató.

A robot szerint ugyanis, a női szereplők esetében inkább a külsejükön volt a hangsúly, míg a férfiakat esetében a teljesítményeiken.

A nőkre vonatkozó leggyakoribb pozitív jelzők ezek voltak: szép, bájos, szűzies, gyönyörű, termékeny, szépséges, szexi, ízléses, tökéletes. Eközben a férfiakra vonatkozó pozitív jelzők így hangzanak: igazságos, megbízható, tisztességes, racionális, békeszerető, bámulatos, szavahihető, bűntelen, tiszteletre méltó.

Szintén szemet szúr az a felismerés, hogy a harmadik leggyakrabban használt negatív jelző egy a nőre a terméketlen, míg egy férfival az lehet a legnagyobb baj, ha törvényellenesen viselkedik. 

Amellett viszont, hogy sikerült jól felháborodnom a nőket illető jelzőkön, nem tudok elmenni a férfiak jellemzésén sem. Mert, bár való igaz, hogy az ő esetükben a helyes pofi és a karcsú derék nem elvárás, viszont velük kapcsolatban is dübörögnek azok a sztereotípiák, hogy ne legyenek alkalmatlanok és tétlenek, alias tutyimutyik, és a világért se legyenek sérülékenyek. 

Összességében tehát elmondható, hogy ez a végeredmény egyik nemre sem vet túl jó fényt. És, habár bizakodónak vallom magam (annak ellenére, hogy látjuk, ez jelenleg nem egy említésre méltó asszonyi erény) remélem, ha egyszer azokat a könyveket olvassa az emberiség - vagy a robotok -, amik napjainkban készülnek, más jelzőkkel fogunk találkozni. Nemtől függetlenül.