Az olyan megjegyzések, mint az „egyél már valami rendeset, elfúj az első szél”, a „majd az én bejglimtől egy kicsit megerősödsz”, és a „kóstold meg inkább azt a mindenmentes teát, állítólag Madonna is attól van jó formában”, sosem tudnak jókor jönni.

Az ünnepek környékén valahogy az ember lányának mégis fel kell készülnie a témára, ugyanis - ahogy azt már a barátaimmal megbeszéltük- az ünnepek alatt az emberek nagy része (a mi ismeretségi körünkben) vagy arról szeret beszélni, hogy mit fog enni vagy arról, hogy mit nem kéne ennie.

És valahogy mindig akad egy rokon, aki ebbe az étel körüli mizériába magával akar rántani. Bár a legegyszerűbb dolog az lenne, ha képesek lennénk nem törődni ezzel, de te is meg én is tudjuk, hogy a bántó szavakkal csak látszólag könnyű nem foglalkozni. Néha egy elejtett „nem azért mondom, hogy..." megjegyzés évekre beleéghet az ember lányának az agyába. De hiába vagy te a céltábla, mégis neked kell okosabbnak lenned, és nem tarkón vágni kedves Irma nénit az első kezed ügyébe kerülő diós bejglivel. Adunk is néhány tippet, hogyan maradj a lehetőségekhez képest higgadt ezekben a helyzetekben.

Legyen valaki, akinek gyorsan kidühöngheted magad!

Legyen valaki, akihez odamehetsz és a fülébe súghatod a bajaidat. Legyen szó akár a párodról, testvéredről, vagy viberen egy barátról - saját tapasztalatból mondom, hogy könnyíthet a lelkeden, ha gyorsan eldarálhatod a sérelmeidet.

Készíts előre forgatókönyvet!

Mégiscsak a szeretet ünnepéről beszélünk (meg egyébként is), jobb elkerülni, hogy hirtelen haragodban valamit bántót mondj a rokonaidnak. Igen, tudom, igazad van, ő kezdte, meg egyébként is, mi köze hozzá… Pörgesd le előre a fejedben, hogy mit válaszolsz, ha megkérdezik, hogy nem kérsz-e inkább salátát a krumpli helyett. Vagy abban az esetben, ha vékony vagy, és megkapod a „persze, hogy szingli vagy, a pasik azt szeretik, ha egy nőnek széles a csípője" szöveget. 

Egy viccesebb hangvételű »kezdhet elhalni a buli, ha az én súlyom a főtéma« elég is lehet.

Készülj fel a sunyi megjegyzésekre is!

Két eset van: vagy konkrétan neked szegezik a kérdést, hogy „és januártól nem akarsz egy kicsit fogyózni?” vagy van, amikor látványosan NEM neked mondják (pedig mindenki tudja,hogy neked szól). Hogy egy példát mondjak, hallottam már az „én ma alig ettem, hogy most nyugodt lelkiismerettel ehessek a gubából" mondatot, ilyenkor pedig egy: „és milyen jól tetted, tényleg minden jól néz ki” válasszal letudhatod a témát. (Ha szenya akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy ilyenkor kell belógatni egy kis politikát és egyből el is felejtik, hogy ott vagy.)

Próbáld megérteni, hogy nem akarnak bántani!

Ez talán a legnehezebb és a legkevésbé megnyugtató. Ettől viszont még valószínű, hogy a nagymama tényleg nem bodyshamingelni akar téged, csupán aggódik, hogy túl sokat/keveset eszel. Ez szinte munkaköri kötelessége. Ne érts félre, ettől még tök jogos, hogy téged ez rosszul érint és igazad van. Csak tudni kell, hogy kivel érdemes vitába szállni. 

Végezetül pedig: segíts máson!

Ha a ti családotokban a „ki hogyan néz ki" téma, akkor valószínűleg nem te vagy egyetlen, akit megtalálnak a megjegyzések. Mikor azt hallod, hogy valamelyik másik családtagod kapja az ívet, vedd a védelmedbe! Persze ezt is lehet diszkréten, például ha azt hallod, hogy „Sári, hogy fér benned ennyi krémes?!” akkor nyugodtan mondhatod, hogy „persze, hogy belefér, hisz én csináltam és baromi finom!” Hidd el, hálás lesz érte, és te is jobban fogod érezni magad tőle.