Ezért jobb, ha senki súlyára nem szólogatunk be
Chadwick Boseman a többszörösen Oscar-díjra jelölt Fekete Párduc és Bosszúállók sztárja is volt. Színész kollégái közül szinte mindenki dicsérte páratlan tehetségét. Volt, hogy azért mondott nemet egy fontosabb szerepre, mert nem akart rabszolgát játszani és ezzel erősíteni a fekete színészekkel kapcsolatos sztereotípiákat, ezek mellett pedig szívügye volt a rákos gyermekek támogatása. Mégis, amikor elkezdtem beütni a nevét a keresőbe, elsőként a súlyával kapcsolatos cikkeket dobta fel a Google…
Ismét egy ékes példáját láthatjuk annak, hogy miért érdemes néha csak úgy csöndben maradnunk, és megtartani az előítéletes, és - valljuk be, ritkán jószándékú - véleményünket saját magunknak. Ha például Chadwick Boseman esetében sikerült volna, akkor a színész, akit korábban még a Fekete Párducban nyújtott alakításáért istenített a fél világ, egy reggel nem arra ébredt volna, hogy az új beceneve a „Crack Panther”. Érted a viccet ugye? Black Panther helyett Crack Panther, merthogy Chadwick látványos súlyvesztése mögött tuti, hogy a drogok álltak. Szakadok a röhögéstől, hisz’ kevés szellemesebb poén van, mint egy drogos lezüllése…Ja, nem.
A drogokkal kapcsolatos híreszteléseknek aztán nemrég hirtelen vége szakadt: Chadwick családja a színész Instagram oldalán bejelentette, hogy 4 év küzdelem után Boseman végleg elvesztette a csatát a vastagbélrákkal szemben.
Upsz. Ezt benéztük. Mármint azok, akik az interneten keringő fotóin viccelődtek és gyártották a „milyen sokat vedlik ez a Párduc” mémeket. (Nem, nem fogom a képeket csatolni.) Lehet mondani, hogy nem tudhattuk. Hogy mivel a színész titokban tartotta, így nekünk csak a találgatások maradtak. Mert ugye találgatni muszáj, nem lehet kibírni, hogy ha valaki látványosan fogy/hízik/hajat vágat, azt a köz ne akarja jól megvitatni. Mindegy, hogy közszereplőről vagy a Facebookon látott volt osztálytársról van -e szó.
Hogy ennek a történetnek mi a tanulsága? Az, hogy nem kell egyből a legrosszabbat feltételezni valakiről? Szerintem nem.
Inkább azt, hogy mások testének a változásaival kapcsolatban nekünk semmit sem kell feltételeznünk. Mindegy, hogy az illető drasztikusan sokat fogyott (beteg? szerelmi csalódás? rossz orvosi leletek? drogok?) vagy éppen hízott (ellustult? depressziós? elhagyták? hormonzavar?) nem a mi testünk, tehát nem a mi ügyünk. Ha pedig már itt tartunk: a fenti eset is jól mutatja, hogy magában a fogyás nem mindig jelent jót, így a sokat fogyott = végre egészséges gondolatmenetet sem állja meg mindig a helyét.
Ugyanis az van, hogy sosem tudhatod. Olvasd el újra ezt a mondatot, mert tényleg fontos. Sosem tudhatod.
És amennyiben nem hozzád fordul valaki segítségért vagy nem téged avat be valaki a testét érintő változási folyamatokba, sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak: nem is a te ügyed. Helyette érdemes magadnak feltenni a kérdést: mit érek el vele, ha megjegyzést teszek valaki testére? Ha semmit, akkor szerintem érdemes inkább csendben maradni.