A Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, amely 1951 óta, azaz közel 70 éve osztja ki a Berlint szimbolizáló Arany és Ezüst Medvét, a napokban jelentette be a 2021-es évre vonatkozó két legfontosabb hírt. Az egyik, hogy a fesztivált nem virtuálisan, hanem hagyományosan, vendégekkel és nézőkkel tartják meg, a másik pedig, hogy megszüntetik a legjobb színésznek és színésznőnek járó díjakat. A két kategória helyett a legjobb fő- és mellékszereplők kaphatnak majd szobrocskát. A cél, ahogy Carlo Chatlain, a Berlinale művészeti igazgatója nyilatkozott, az, hogy felhívják az emberek figyelmét a nemek közti egyenlőtlenségre, és hogy - a szakmában elsőként - konkrét lépésekkel álljanak ki az egyenjogúság mellett.

Úgy gondolom, hogy vannak témák, ebben az esetben a férfiak és nők közti egyenlőtlenség, amikről egyrészt baromi idegesítő, hogy még egyáltalán beszélni kell, másrészt viszont nem lehet eleget beszélni.

Sőt, továbbmegyek, igenis kellenek a Carlo Chatlainhoz hasonló tökös merészebb lépésektől sem megriadó, befolyással bíró emberek. Ezzel együtt mégsem vagyok róla meggyőződve arról, hogy ez egy jó lépés volt.

Először is, nemcsak hangzatosabb, nagyobb port kavaró, de még talán egyszerűbb is két díjjal kevesebbet kiosztani (mert ugye a négy díj feleződik) mint az alapprobléma mélyére ásni. Vagyis ahelyett, hogy először a külső megjelenésük alapján akarnánk egyenlővé tenni a férfi és női színészeket, fókuszálhatnánk inkább a teljesítményükre. Pontosabban szólva a teljesítményük honorálására, vagyis arra a problémára, hogy a mai napig miért keres egy színésznő jóval kevesebbet, mint férfitársai. Rohadt hosszadalmas és nehéz menet lenne. Mondhatod erre, hogy ez magában nem érv az új szabály ellen, én pedig igazat is adok neked. Amiben a buktatót látom, hogy vajon miként nem fog a nőkre visszaütni ez az „egyenlő eséllyel” indulás?

Nézzünk egy egyszerű példát: mi történik, ha a következő három évben pont a színésznői teljesítmények lesznek annyira kimagaslóak, hogy sorra nők nyerik a díjat? És mi van, ha éppen fordítva, pont férfi színészeknek ítélik a szobrocskát három egymást követő évben is?

Ez már nem hangzik annyira igazságosan, ugye? Nem lenne inkább ünnepelendő, hogy a kifejezetten férfiszakmaként emlegetett rendezői és operatőri kategóriában lennének inkább külön férfi és női jelöltek? (Az Oscar díjátadókon 1929 óta a 449 rendezői jelölésből csupán 5 volt nő.)

Miért volt igazságtalan, hogy 70 éve a férfi és a női színészek is egyenlő figyelmet kaptak (ha már anyagilag ez a "figyelem" elmaradt)?  

Én tartok tőle, hogy a kritika elkerülésének érdekében megpróbálják majd egálra kihozni a nyertes nemeket. Ráadásul hiába beszélünk egy olyan szakmáról, amit meg lehet tanulni, pont a színészet az, ahol nem lehet (és talán nem is kell) eltekinteni a fizikai különbségektől. Hogy lehet majd összehasonlítani a helikopterből kiugró mérges arcú nőt/férfit és a gyerekét gyászoló apát/anyát? (Oké, tudom hogy pont a Berlini Filmfesztiválra nem a Die Hard rajongók keménymagja jár, de akkor is.) Mi lesz, ha elvárás lesz, hogy a többi filmfesztivál is hasonlóan járjon el?

Amikor elkezdtem utánaolvasni a témának, több cikkben és kommentben láttam ellenérvként szerepelni, hogy „ennyi erővel az Olimpián se legyen női és férfi kategória.”

Nálam ez a hasonlat nem állja meg a helyét. Nem egy olyan tanulmány született, ami kimutatta, hogy egy élsportoló nő a legtöbb esetben nem tud olyan teljesítményt nyújtani, mint egy élsportoló férfi. A színészetben nincs hasonló fizikai akadály. Hány olyan alakítás van, ahol a színésznek elég csak a kamerába néznie, hogy a nézőnek a hideg futkosson a hátán? Legyen szó akár férfi, akár női alakításról. Én személy szerint mindkettőre kíváncsi vagyok, és sajnálnám, ha az egyenlőség nevében az egyikből kevesebbet látnék. Én szeretnék inkább mindkettőből többet. Egyenlően.