Zsuzsa szerint ha az ember megvakul, nincs más választása, mint elfogadni a helyzetet, különben elveszíti a megmaradt és új lehetőségeit is egy tartalmas, jó életre. Azt mondja, ő első sorban nő, és csak a sokadik jellemző vele kapcsolatban, hogy nem lát. Szerinte nagyon fontos lenne, ha tudnák az emberek, hogy nem érdektelenek vagy igénytelenek azok a vak nők és férfiak, akiknek kevésbé divatos a megjelenése, inkább csak nincs segítségük -  a környezetük pedig nem tud, vagy nem akar energiát fordítani rájuk. Vagy egyszerűen nem őszinte. 

Az őszinteség különösen fontos nekünk, mert kizárólag a visszajelzésekre tudunk támaszkodni. Egy kedveskedő, semmiségnek tűnő hazugság a megjelenésünkről olyan, mintha testképzavart idézne elő nálunk valaki, ezen felül pedig elveszi a lehetőséget, hogy jobban nézzünk ki. Pedig a külső igenis fontos. Ha tudom, hogy tényleg jól nézek ki, sokkal magabiztosabb vagyok, ez pedig közlekedés közben és a mindennapi feladatok során nagyon sokat tud segíteni.

Évekig tart kikísérletezni egy sminket

Zsuzsa kizárólag barátokkal, barátnőkkel megy vásárolni, azt mondja, ha nagyon muszáj lenne, meg tudná oldani egyedül is, de lényegesen egyszerűbb és biztosabb, ha van vele valaki, mert a drogériák és a fast fashion üzletek kínálatában nem könnyű eligazodni. A kutyáját a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutyaiskolától kapta, Frutti szinte mindenhova megy vele, de mint meséli, vásárolni nem szeret, így, ha teheti, őt nem viszi. „Persze kibírja a kedvemért, viszont nem szeretem számára kellemetlen helyzetekbe kényszeríteni, ha van más lehetőség is. Azt viszont imádja, amikor sminkelek, mindig kukkol, és hihetetlenül boldog lesz, ahogy előkerül a pirosító ecset.”

Hétköznap maximum szempillaspirált használ, és a legtöbbször befonja vagy kontyba tűzi a haját. „Általában csak abban kérek segítséget, hogy megtudjam, nem kentem-e el a szempillaspirált. A hasonló fazonú ruhákat színfelismerővel különböztetem meg, de igyekszem úgy válogatni, hogy vagy az anyaguk vagy a tapintható mintázatuk más legyen”- mondja. 

Zsuzsának sokat kellett kísérleteznie, mire megtalálta a számára megfelelő sminktermékeket. 

A folyékony alapozók kézzel remekül felvihetők, ahogy az olyan szempillaspirálokat is könnyebb használnom, amelyeknek nem túl vastag és nem túl hosszú a szára. Korrektorból nekem a sűrűbb, géles állagú termékek a legpraktikusabbak, tusból a filc jellegűek. Utóbbival csak úgy van esélyem elkerülni a pandamackó-tekintetet, ha maszkolószalaggal körberagasztgatom a szemem, aztán sűrűn imádkozom, hogy nagyjából szimmetrikus legyen a végeredmény. A pirosítót és porpúdert úgy használom, mint bárki más, a rúzsozásnál pedig a szerencsére és a fültisztító pálcikákra bízom magam.

Komplexebb sminket legfeljebb akkor készít, ha bulizni megy a barátaival, olyankor valaki mindig vállalja a tükör szerepét, és folyamatosan visszajelez neki. Mint mondja, nem volt egyszerű idáig eljutni. „Eleinte olyan volt a végeredmény, mint azokon a képeken, amiket elrettentésként mutogatnak a sminkbakikról. Szemceruzát képtelen vagyok használni. Néha próbálkozom, aztán teljesen lefőve inkább félredobom, de a szemöldökszedés is nagy mumus. Egyszer kipróbáltam magamnak a szemöldökgyantát. Letéptem a papírt, megtapogattam a szemöldököm, majd konstatáltam, hogy eltűnt a fele.”

"Ha jobban nézek ki, többen segítenek"

Zsuzsa 11 éve veszítette el látását, azt mondja, azóta rengeteget fejlődött a társadalom hozzáállása, de sok a tévhit még mindig.

Nemrég például a 7-es buszon talált meg azzal egy néni, hogy megadja a fodrásza számát, mert a sajátom átvert engem. Kérdeztem, miből gondolja ezt? Hát mert kék a hajam, de ilyet biztos nem kértem. De, kértem, egy 15 éves álmom vált vele valóra. Azon, hogy vannak tetoválásaim, már kevesebben akadnak ki, de nemrég azért kaptam egy kérdést, hogy tudom-e, mik vannak rajtam. Egyébként azt vettem észre, hogy amikor jobban nézek ki, többen segítenek.

A ruhavásárlás egyébként több olyan szempontból is kihívás egy vak embernek, amikre mi, látok valószínűleg nem is gondolnánk. Puskás Anett, a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének érdekképviseleti előadója is azt mondta, azt tapasztalják, az emberek sokkal elfogadóbbak. Például pár éve még rengeteg botrány volt abból, hogy nem engedték be a vakvezető kutyákat egyes üzletekbe, holott törvény mondja ki, hogy bárhova bemehetnek, kivéve a különlegesen zárt helyeket, mint egy üzem, vagy az intenzív osztály.  

Mint mondja, azokat, akiknél nincs fehér bot, több kellemetlen helyzet ér, mert róluk nem feltételezik, hogy látássérültek. Például többen arról számoltak be a szövetségnek, hogy boltokban a biztonsági őrök értették őket félre, mert nagyon közelről kell megszemlélniük dolgokat. 

Anett és Zsuzsa is azt mondták, a legfontosabb, hogy a segítségünket mindig ajánljuk fel, de bízzuk rá a látássérült személyre, hogy él e vele. Amit kifejezetten illik megtennünk: ha látjuk, hogy morzsás a nadrágja, foltos a felsője vagy épp egy levél akadt a hajába, menjünk oda, és szóljunk. Természetesen itt is fontos a hogyan: finoman érintsük meg a vállát, és mondjuk: elnézést, de észrevettem, hogy van egy folt a felsőjén. Segíthetek? Amit viszont gondolkodás nélkül osztogathatunk, az a dicséret. 

Nekem nagyon jól tud esni, amikor valaki odajön hozzám, hogy elmondja, jó rám nézni, jó a hajam, vagy, hogy csinos vagyok. Ezek nagyon jól építenek, magabiztosabbá tesznek. Nőnek lenni vakon, megtalálni a saját stílusunkat, a hozzánk illő ruhákat, frizurát, színeket, sminkeket egy izgalmas út. Ugyan nem egyszerű, türelmet, kitartást és néhány igazán őszinte barátnőt, barátot kíván, de a végén annyira jó érzéseket ad, hogy abszolút megéri. Némi öniróniával fűszerezve hihetetlenül jó sztorik kerekednek az első próbálkozásokból, így kár lenne kihagyni – mondta Zsuzsa.

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége szerint egy 2016-os kutatást alapul véve ma Magyarországon a látássérült emberek száma 200 ezer felett van, melyek közül a vak személyek száma kb 33 ezer. Azért nincs pontos adat, mert sok látássérült titkolja.