A Szigethalom Egyesített Népjóléti Intézmény idősek otthona 84 férőhelyen biztosítja lakóinak gondozását. Külön és kiemelt helyet kapnak a fokozott gondozást és felügyeletet igénylő idősek, mint például a demenciában szenvedők. A lakókhoz havi rendszerességgel jár fodrász és pedikűrös is. Az idősek és hozzátartozóik együttes igénye volt a szolgáltatás, ez nem kötelező, csak felajánlják, és aki szeretne, élhet a lehetőséggel. Abban az esetben, ha a beteg nem tud nyilatkozni az állapota miatt, a hozzátartozók dönthetnek, kérik-e.

A demencia a gondolkodás, az érzelmek és a társas képességek hanyatlása, ami korlátozza a társas életet és a teljesítőképességet. Többnyire az agy igazolható betegségével jár együtt. Mindenekelőtt a rövid távú emlékezet, távolabbról azonban a hosszú távú memória, a nyelv és a mozgás is érintett, amely azonban csak a betegség előrehaladásával válik feltűnővé. A mai orvostudomány több olyan okot is ismer, amely demenciát okozhat, leggyakoribb és legismertebb oka az Alzheimer-kór. A demencia a sérülések által okozott intelligenciavesztéstől eltekintve majdnem mindig idős korban, a 60. életév után kezdődik, így az idős kori pszichiátriai zavarok közé tartozik.*


Az ápolók azt tapasztalták, hogy az aktív korban kialakult igények nem szűnnek meg az idős kor elértével, sőt, a szokások sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak. „Nem egyszer hallottuk lakóinktól: minimum 40 éve daueroltatom a hajam havonta egy alkalommal, nem most fogok változtatni rajta, az biztos!” – mesélte az egyik ápoló.

Noémi, az idősek otthonába rendszeresen járó fodrász már hatodik éve szépíti a lakók frizuráját. Az idősek már napokkal előtte izgatottan várják érkezését. „Mint a szalonban, újsággal a kezükben várakoznak a vendégek. Mindenkinek megvan a maga kis szokása, mit és hogyan szeret, és ahhoz nagyon ragaszkodik.”

Noémi azt is elmesélte, egész más az idősek otthonában dolgozni, mint a hétköznapokon, a fodrászüzletben.

Az idősek hálásak a munkámért, néha külön csokoládét is kapok tőlük, amitől rendszerint elérzékenyülök. Végtelenül megtisztelve érzem magam, hogy a bizalmukba fogadtak.

A fodrászkodást elsősorban a nők élvezik, az ápolók szerint a férfiak inkább csak a praktikus oldalát látják. 

„Nem egyszer halljuk tőlük: 'szükséges rossz, olyan, mint a borotválkozás, muszáj.' Azok a lakók, akik önként veszik igénybe a szolgáltatást, mindannyian szellemileg friss állapotban vannak. Tudják, mit és hogyan szeretnének. Akiknél a szellemi hanyatlás már erősebb, ott általában a hozzátartozók kérése és természetes elvárása a rendezett külső. Amit viszont mindkét esetben látunk, hogy az új és szép frizura csodákra képes, és mindenkire pozitív hatással van. A hangulatuk javul, szinte sugároznak. Örömmel vesznek minden dicséretet, bókot, és ha őszinték akarunk lenni, a férfi lakótársak ilyenkor nem fukarkodnak ezekkel.”

Az ápolóknak szinte egyszerre villant be egy történet egy nagyon kedves, néhai lakójukról, Erzsike néniről.

Hosszú idő és súlyos betegség után hagyott itt bennünket idén nyáron Erzsike néni. Ő egy végtelenül szelíd, jóindulatú teremtés volt, aki világ életében adott a megjelenésére, kínosan odafigyelt, hogy ízléses és elegáns legyen. Alzheimer-kóros volt, emiatt térben, időben és személyeket illetően már nem minden esetben volt orientált, de ez a fajta igényessége maximálisan megmaradt. Reggel, ébredés után a frizuráját azonnal rendbe tette, az öltözékéhez mindig használt kiegészítőket. Gyöngysorok, nyakláncok, karkötők váltották egymást, hangulattól és öltözéktől függően. Nem hagyta el úgy a szobáját, hogy ne legyen tip-top.

Az egyik gondozó arról is mesélt, hogy az idős hölgynek „lenőtt köröm fóbiája” volt, mert 3 naponta újra lakkoztatta körmeit: frusztrálta, ha nem voltak rendben. Ha megdicsérték, fülig pirult és szinte kivirult.

idosmanikur.jpg

De meséltek nekem Csöpi néniről is, aki szintén egy-egy fodrászkodás után napokig sugárzott a boldogságtól. Azt mondják, súlyos szellemi hanyatlása ellenére büszke volt, és a tartása arra utalt, hogy valaha igazán stílusos hölgy lehetett. Mindannyian emlékeztek arra, amikor beköltözött: mindennap élére vasalt nadrágot, szebbnél szebb blúzokat viselt, az öltözékének elmaradhatatlan részét képezte a fekete retikülje.

Az évek során aztán fizikai és mentális állapota fokozatosan romlott. Noémi, a fodrász elmesélte, hogy Csöpi néni eleinte hadakozott a hajvágás ellen, mikor már sokat romlott az állapota, de amint rákerült a fodrászköpeny, behunyta a szemét, és mosolyogni kezdett. Miután elkészült, kihúzta magát, és az állát felszegve kérte, hogy vigyék vissza szobájába. Csöpi néni volt a barátnőm nagymamája.

Egy másik Erzsike néniről is beszéltek, aki több évtizedes pedagógusi munka után vonult nyugdíjba és költözött be az otthonba. Számára kardinális kérdés a mai napig is a frizura. Fontos neki, hogy az rendezett, festett és igényes legyen. 

Arra a kérdésemre, hogy segített-e a szépítkezés lakóik állapotán, egyértelműen rávágták, hogy igen, és elmeséltek egy újabb történetet.

Péter bácsi évtizedeken keresztül egyedül élő idősként került hozzánk. A fia próbálta vele a kapcsolatot tartani, de elmondása szerint az édesapja elmarta maga mellől őt és a teljes családját. A bácsi hetekig tartó kórházi kezelés után költözött az otthonba, a külsejét illetően rendkívül elhanyagolt állapotban. Csendes, mégis morgós idősként ismertük meg, aki minden ellen tiltakozott, semmi sem volt jó neki. Viszont az első forró fürdő, hajvágás, borotválás és pedikűr, manikűr után, amellett, hogy tulajdon fia nem ismert rá, mosolygós lett. Teljesen megnyílt előttünk és lakótársai előtt egyaránt. Elmondta, hogy újra teljes értékű ember lett, végre nem érezte magán a lesajnáló tekinteteket, nem kapta a korholást a családjától, hogy miért néz ki úgy, ahogy. Sőt. Dicséretet kapott. Mi dolgozók pedig hálát tőle, és a családjától is. Ma már ő maga jelzi, hogy szeretne hajat vágatni, borotválkozni. És úgy gondolom, hogy ez már eredmény – mesélte Boldisné Gerbár Judit, szociális szakmai vezető.

Ez a történet is rávilágít arra, miért fontos ez a szolgáltatás egy idősotthonban. A beköltözést sokan még akkor is traumaként élik meg, ha maguk döntenek róla - az első időkben szinte kivétel nélkül azt gondolják, ők már nem jók semmire. Az ápolók állítják, hogy külsejük ápolása szó szerint doppingolja őket. 

Megkérdeztem egy pszichológust is, mi lehet az oka, hogy egy kis "szépítkezés" még a nagyon betegek kedélyén is javít.

Ez mindig egy esemény, egy emberi kontaktus, egy kommunikációs lehetőség. Már önmagában ez is sokat jelent, az csak hozzátesz, hogy bizonyára nagyon jóleső érzés ebben a kiszolgáltatott helyzetben, hogy a külsejükkel is változás történik – mondta Balázs Hedvig.

Egy-egy szépségkezelés során a szakember csak és kizárólag arra az egy emberre figyel, akivel éppen dolgozik. Ezeknek az időseknek nagyon sokat jelent, amikor valaki csak és kizárólag velük foglalkozik, a környezetüktől kapott pozitív visszajelzés már csak hab a tortán. Nekik nem csak az életüket, hanem az egész napjukat, hetüket szépíti meg egy-egy ilyen alkalom...

 

*A demencia definíciója a Wikipédiáról származik.