A melltartó történetéről szólt már itt a Lilulanden kimerítő cikk, úgyhogy ebbe nem kell belemennünk talán. Érdemes esetleg esztétikai szempontokkal kezdenünk, nem? 

Nos, a melltartó: csábító. 

Nem csak úgy. Testészeti ördöglakatként - mit tagadjuk - van abban valami szép, amikor férfiként (kiskamaszként) először sikerül egy kézzel/két ujjal lepattintani a jányról. Szerintem minden srác emlékszik az első Szabadítsuk ki Willyt!-projektre – annyira bonyolultnak tűnik, ám amikor rájössz, mi a nyitja, onnantól gyerekjáték. Mint a biciklizés. Mármint hogy az ember (akár a biciklizést) ezt is szívesen csinálja. 

Másrészről a melltartó Tényleg Szép. Simán karácsonyt varázsol a legfebruáribb ergyaság közepébe is. Érted: ajándékot kapsz, amit ízléses masnival tettek kedvesebbé. Akkor is működik a dolog, ha MINDENNAP ugyanazt a (két) ajándékot kapod meg – fura és kissé kitekert módon itt maga a csomagolás lesz meglepetéssé, ha tetszik érteni, mire gondol a költő. 

(Adekvát válasz különben ez minden hülye irodalomtanári kérdésre. Már hogy a CICKRE gondol NYILVÁN, mi a francnak írna másért verseket?! Nem is tudom, miért csak most jut ez az eszembe.) 

De benne van a pakliban, hogy a melltartó, az nem kényelmes. Nekem úgy tűnik, hogy a mell sem az, ha leszorítják az irdatlan halmokat, az már leírva sem az a szellős, szabadjára eresztett érzés. Szóval a melltartó börtön is – normális ember meg asszonyát nem börtönben, hanem jóságban akarja tudni.  

Szóval zavarja-e a csávót, ha a nő nem hord melltartót?  

Rövid válasz: tudja a franc. 

Kifejtős válasz: karrierek épültek már arra, hogy egy lány elhagyja a habosbabos cickótartót, elég csak megnézni Jennifer Aniston miféle kedves nemtörődömséggel érvényesítette a mellbimbóit a Jóbarátokban évekig. Persze nem mondom, hogy nem zavarna, ha nagyobb társasági tevékenységek zenitjén tetemes gulyaként a csajom kidomborodó pólórészein legelnének a többi csávók szemei – de ez akkor is az ő döntése, és nem az enyém. Nem mondom, hogy tűrném, de legalább megpróbálnám. Egy ideig. Viszont nyilván tetszene is. Szeretem, ha futás közben azok a mellek szárnyalnak, bugrálnak, pattognak, és keresik a tenyerem felé vezető, nyilván sárga köves utat, és értem az érveket is (vesd össze: nem kényelmes.) 

De hát na. Nem lehet minden nap kerítést festeni, mondta Tom Sawyer, és elvonult a női napozó felé. 

Megint egy olyan kérdés, ahol nekem nincs szavazati jogom. Segítség, elnyomnak, látta, maga látta, ugye?