Testmozgás

Mozogni kell, igen, még az utolsó hónapban is, de milyen jól is esik ilyenkor egy könnyed kis séta, körülöleli a pocakot a pihe-puha sál, ropog a hó a csizma alatt és a kismama vidáman pózol a téli napsütésben, szinte érezni a képen keresztül is, ahogy nagyot szippant a friss levegőből és eggyé válik a természettel, elvégre ő maga is éppen teremtő állapotban van, aktív, energikus és boldog.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Suzana Babić (@call_me_sjuz) által megosztott bejegyzés,

Az előszobában ülve felhúzom a csizmámon a cipzárt, és mire felegyenesedek, elgondolkodom rajta, hogy lehet, ennyi elég is volt mára a testmozgásból. Azért persze erőt veszek magamon, és mégis kilépek az ajtón, részben azért, mert maradt még bennem egy kevés akaraterő, részben azért, mert lehajolni, hogy lehúzzam a cipzárat, túl fárasztónak tűnik. Letotyogok a lépcsőn, a Városliget felé veszem az irányt, kerülgetem nemezisemet, a jeget, és közben próbálok nem nekimenni senkinek a járdán, ami nem is olyan egyszerű, ha a kiterjedésed rövid idő alatt a megszokott másfélszeresére nő.

A nagykabát előnyét nem abban látom, hogy kint tartja a hideget, hanem hogy legalább nem látja senki, ahogy folyik rólam az izzadtság, mínusz fokok vannak, de nekem állandóan melegem van, a férjem szerint a hálószobánk jégverem, szerintem finn szauna, ha pedig nem csak fekszem, hanem helyváltoztatáson dolgozom, végképp lever a víz. Globális felmelegedés – gondolom magamban, és megpróbálom a kabáton keresztül megigazítani a melltartómat, amit fogalmam sincs, hogy az izzadástól vagy a már megint szivárgó anyatejtől érzek nedvesnek.

Étkezés

A kiegyensúlyozott étkezésnél mi sem fontosabb a gyermekvárás idején. Mehetnek az Instára a ragyogó színekben pompázó saláták, az élvezettel szürcsölt smoothie-k és az uzsonnára elrágcsált bébirépa.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

caryca_taste (@caryca_taste) által megosztott bejegyzés,

Én közben úgy érzem, bármit felfalnék, ami vagy aki az utamba kerül, ha tudnék még enni. Egy ponton elgondolkodom rajta, hogy vajon a macskának tényleg olyan vattacukoríze lehet-e, mint ahogy kinéz, de szerencsére mintha megérezne valamit, felkel mellőlem a kanapéról és biztonságos távolságba vonul.

Anyukám megpakolt edényekkel érkezik látogatóba. „Nem ízlik?” – kérdezi, amikor egy fél tányér elfogyasztása után már csak kavargatom a fácánból főtt húslevest, pedig nagyon is, csak ki kellene tenni a hasamra a megtelt táblát, fizikailag nem fér belém egyszerre több.

Órák múlva megpróbálkozom egy fél naranccsal, mert hát ugye C-vitamin, és közben arra gondolok, hogy amikor hajnal háromkor majd arra ébredek, hogy a fülemig ér a gyomorsavam, milyen kellemes lesz majd a citrust meg a húslevest egyszerre visszahányni egy kicsit.

Karácsony

Elöntik az üzenőfalakat a cuki babás, kerekedő pocakos fotók a karácsonyi jókívánságokkal. Felteszed, hát persze, hogy felteszed, mikor manapság egy tál halászlevet is ér megosztani, ez meg itt mégis csak a A Gyerek, életed fő műve, szemed fénye, büszkeséged, a legtutibb dolog, ami idén történt veled.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Pregnant Fashion (@pregnant.fashion) által megosztott bejegyzés,

 

Arról persze nem posztolok, hogy karácsony utolsó napjára, mire lecseng a rokonlátogatás, de még mindig van kaja a hűtőben és ráérősen heverünk otthon a kanapén, ellenben a szülés várható időpontja egyre közelebb és közelebb van, úgy döntök, itt az idő: meg kell próbálni ezt a szőrtelenítés dolgot. Egyedül esélyem sincs, semmit nem látok, legfeljebb tapogatni tudok, előrehajolni addig bírok, amíg bent tudom tartani a levegőt, semmi helye nem marad így a tüdőmnek. Nincs mit tenni, beparancsolom a gyermek apját a fürdőszobába, ő lát, de izgul, lassan halad, én egyre fáradtabb vagyok, szünetet tartunk, újrakezdjük, megint pihenünk.

Elmegy vele a délután, aminek a végére a bikinivonalam leginkább Frankenstein frizurájára hasonlít, és ezzel még elégedett is vagyok,

mondjuk tök mindegy, csak tükörből látom úgyis. A többit majd a szülészeten megoldják, a lényeg, hogy látják, hogy bennem igazán megvolt a szándék. Boldog karácsonyt!

Smink

Tökéletes frizura, szolid smink – így mosolyog az Insta-kismama a kamerába, és nem mondom, hogy nem értem meg. Ha nyilvánosan meg kell jelennem valahol most, hogy leginkább egy hengerformájú pingvin testalkatában közlekedek, az én önbizalmamnak is jót tud tenni, ha legalább egy kis smink van rajtam. Csak sosem tudom, hogy belefér-e ez még nekem?

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Tereza Fajksová (@tereza_fajksova) által megosztott bejegyzés,

 

Nem is az elkészítésére szánt idővel van baj, hanem hogy állandóan végig kell gondolni azt is, mennyi idő lesz lemosni, illetve biztosan lesz-e időm még lemosni, mert mi van, ha pont most, amikor beülök egy kávézóba egy barátnőmmel, kezdek el szülni? Oké, hogy a taxival még útba ejtem a lakást, megmondom, hogy várjon itt, amíg a bőröndömet lehozom, de hogy két fájás között még a sminkemet is nekiálljak leszedni…

Márpedig én highlighterrel az arcomon nem szülök, az tuti,

láttam én már magamat egy szétcsúszós fesztiválozás után a fent felejtett sminkben másnap reggel, az bőven elég volt ahhoz, hogy ezt a hibát ne akarjam elkövetni.

…és a várakozás

Kezét a hasán pihentető anyuka, lesütött pillák, zen állapot. Az utolsó hetek, amik már másból sem állnak, csak nyugodalmas várakozásból, befelé figyelésből, lelassulásról.

Az előszobaszekrényben, előnytelen szögből lőtt fotókat persze nem posztolod, amikből azt próbálod megállapítani, hogy vajon lentebb van-e már a hasad, mint tegnap volt, és arról sem szólsz, hogy nem egy buddhista szerzetes nyugalmával várod a szülést, inkább katatón állapotban, mert egyszerűen fizikailag lehetetlen heteken keresztül állandó izgalomban lenni. Elengeded, majd jön, amikor jön, az is lehet, hogy bent marad, nem is szülsz már sosem, mostantól ez az életed, kész. Nem tudod lefotózni, milyen, amikor a hasfaladon keresztül a tenyeredbe simul a buksija és nem írod meg, miről beszélgettek, amikor hajnalban az egész város alszik, és csak ti vagytok ébren, ketten, magatok. Van, amit ha akarnál, sem tudnál megosztani. De talán jól is van ez így.