2019 van, dübörög a body positivity mozgalom, és egyre több helyről nyomatják az üzenetet, hogy szeresd és fogadd el magad, és másokat is olyannak, amilyenek. Az olyan hashtagek alatt, mint az #allsizematters (minden méret számít) és a #bodypositive már több millió kép szerepel. Ez szépen hangzik, de elég csak kicsit körülnézni, és azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy még gyerekcipőben jár ez az egész. A pozitív testszemlélet elterjedését ugyanis néha még a plus size kategóriába esők is akadályozzák.

Mert az olyan megjegyzések, mint „csak a kutyák játszanak a csontokkal”, „elől deszka, hátul léc”, vagy hogy „a palik nem akarnak egy csontvázzal dugni” , pontosan ugyanúgy a testszégyenítés kategóriába esnek, mint amikor valakit a túlsúlya miatt cseszegetnek. És sajnos a nagyobb darab nők száján elég gyakran kicsúszik ilyesmi.

Értem én, hogy még mindig a vékonyabbaknak áll a világ, és ez nem fair. Értem én, igazságtalan, hogy a külvilág szemében a plus size lét sokszor még mindig egyet jelent a lustasággal és az igénytelenséggel. De szükségszerű, hogy az egyik igazságtalanságra egy másik igazságtalanság legyen a válasz? A fat shamingre jó válasz a thin shaming? Arra, hogy téged csúfolnak a plusz kilóidért, korrekt reakció, hogy egy másik nőt lehúzol a soványsága miatt?

Hogy várjuk el plus size nőként mások támogatását, ha azt éreztetjük, hogy mi csak akkor fogadjuk el valakit, ha olyan, mint mi?  Mi elmondhatjuk, hogy büszkék vagyunk a kerek idomainkra, de közben más ki ne ejtse a száján, hogy büszke rá, hogy nincsenek kerek idomai?

Gondolt arra bárki is, hogy mi van, ha ezt nem azért mondja az illető, mert lenézi a dundi csajokat, hanem mert neki az adott alak jutott, és megtanult vele együtt élni?

Vagy mert ő így érzi jól magát, és mindennap tesz azért, hogy büszkén vonulhasson végig az utcán? Nem a mi fő érvünk szokott lenni a sértésekkel szemben, hogy amíg egészségesek vagyunk, szakadjon le mindenki a BMI-indexünkről? Ha így van, akkor pedig nem pont azt a nézetet vallja, amiben mi, plus size csajok annyira hiszünk? Hogy mindenki úgy jó, ahogy van?

Mint plus size csaj, szeretnék hinni benne: eljön az az idő, hogy nem lesz hírértéke annak, ha egy „bátor” magazin címlapra mer tenni olyan nőket is, akiknek összeér a combjuk. Ismétlem, olyan nőket IS, nem csak olyanokat.

És hogy Ashley Graham nyomdokaiba annyi hasonló alkatú modell fog lépni, mint ahány számára Kate Moss a követendő példa. De jó lenne ezt úgy elérni, hogy közben nem nyomjuk el azt, aki más, és nem a másik földbe döngölésével érjük el, hogy egyenlően bánjanak velünk. Na, az már valódi #bodypositivity lenne.