Annyira szeretném, ha ez a levél eljutna ahhoz, akinek címzem. A lánynak, aki az utóbbi hetekben annak örült, hogy még mindig esős az idő és így simán felveheti a hosszú farmerját anélkül, hogy percenként megkérdeznék tőle, hogy „nem sülsz meg?”. A lánynak, aki meg sem próbál boltokban fürdőruhát venni, mert tudja, hogy a menő szett helyett csak egy adag szar érzéssel, és még alacsonyabb önértékeléssel fog hazatérni. A lánynak, akinek annyi tunikája van a szekrényében, mint égen a csillag. És a lánynak, aki inkább kimarad a haveri strandos hosszú hétvégékből, mert tudja, többször fog a vastag combjai miatt aggódni, mint ahányszor önfeledten képes lesz nevetni.

Ha magadra ismersz, szeretném, ha tudnád, hogy nem vagy egyedül ezekkel a parákkal! És hiába olvasod a testápolós kampányok szövegét és hallgatod meg a legjobb barátnődet ezredszerre, akkor is tök rendben van, hogy te nem érzed ezt az „önelfogadást.” Beletörődést talán igen, hogy még egy szezon van, amit elbuktál, hiába fogadtad meg, hogy ez most már más lesz, de elfogadást nem.

Hidd el, tudom milyen rettegni a nyártól! Aki nem ismeri ezt az érzést, annak a rettegni szó teátrális hisztikének tűnhet, de te meg én tudjuk, hogy nincs ebben semmi túlzó.

Onnantól fogva, hogy kislányként először nézted magad vissza a fotón, ahol a sokkal vékonyabb barátnőddel játszol a strandon, úgy érzed, hogy ő rendben van, te meg nem. Szintén nem dob a dolgon, hogy ő napi három fagyit is betolhat nyugodtan, tőled viszont megkérdezik a szüleid, hogy nem kérsz-e inkább egy kis dinnyét. Később, mikor beüt a tinikor, és a hormonoktól tuti, hogy még Victoria Beckham is sírva állt a tükör előtt, hogy vastag a vádlija, te már konkrétan a kibúvókat keresed, hogy ne kelljen az osztállyal kirándulni menni a Lupára. Legalább ennyi jó van abban, hogy menstruálni kezdesz. Elkezdheted a piros betűs napokra fogni, hogy miért ücsörögsz a parton törölközővel az öledben. Mivel így telnek a nyaraid évek óta, ezért már reflexből utálod az egészet, és el sem tudod képzelni, hogy ez a napon izzadás, vízbe gyorsan beosonás lehet jó is. Pedig hidd el, lehet jó.

Tudom, megígértem, hogy nem kezdelek el győzködni, hogy úgy vagy szép, ahogy vagy, és nem is fogom elkezdeni. Én se hinnék valakinek, aki életében nem is látott, és fogalma sincs, hogy valójában hogy is nézek ki.

Azt viszont elmesélem, hogy hogyan kezdtem el nem annyira utálni a nyári hónapokat. Nem mondom, hogy imádom őket, ha már ilyen őszintén beszélünk, nem fogok neked hazudni.

Biztos te is észrevetted már, hogy a való élet nem egy Victoria’s Secret prospektus, ahol mindenki derékig hullámos hajjal, már eleve barnán és neon kétrészesben iszogatja a kókuszvizet. Az én baráti köröm legalábbis tuti nem ilyen. Vannak nagyon sportos, kockás hasú barátnőim, és ducibb, nagy fenekűek is. Van, akinek a hasa lóg a szülés utáni szétnyílt hasizmai miatt, cserébe nincs narancsbőre, és van, akinek akkora a melle, hogy nem talál magának fürdőrucit.

Mivel mindenkinek a saját baja a legnagyobb, mondhatnám, hogy: nekik „csak” ezek a gondjaik, bezzeg én! Na, én aztán mennyivel rosszabbul nézek ki, mint ők! Pedig ez tökre nem igaz. Én csak máshogy nézek ki. És, mikor nem értik, hogy mi a fenéért nem merek levetkőzni a medence partjánál, és mint valami gót hangulatú tini ülök a fekete ruhámban a törcsin, tudom, hogy nem udvariasságból mondják, hogy hülye vagyok, hanem azért, mert ők nem úgy látnak engem, mint én magamat. Mint ahogy én sem úgy látom őket, mint ők saját magukat.

Őszintén, te mint mondanál a lányodnak vagy a legjobb barátnődnek, ha eléd állna, hogy ő túl csúnya a strandszezonhoz? Hogy: ne beszéljen butaságokat és eszébe se jusson otthon kuksolni szeptemberig! Ugye?

Nem, nem fogom azt mondani, hogy egyformák vagyunk, és egyformán vagyunk szépek. Van, aki szebb, mint én. De van, akinél én érzem szebbnek magam. És tudom, a strand pont az a környezet, ahol szörnyen kiszolgáltatottnak érzed magad, mert te csak azt látod, hogy ki szebb, vékonyabb, barnább, ésatöbbi. De emiatt olyan kár lenne kimaradni a buliból! Hidd el: az előtted citromos vizet iszogató lány is lehet, hogy éppen ezen agyal! Ki tudja? Lehet, a melletted ülő csaj egyszer pont én leszek, és mikor meglátlak, arra gondolok, hogy mit nem adnék a szép hajadért vagy a barna lábaidért. Lehet, hogy te majd arra gondolsz, milyen szép az arcom és vajon honnan van az a szuper papucsom.

Egy biztos: az egyikünk fejében sem fog megfordulni, hogy akinek ilyen vastag a combja, az miért nem ül inkább otthon. Nem igaz?