Pontosítok: az Európai Bizottság szerint az intimbetétek és tamponok (pláne a műanyag applikátorosak) az ötödik leggyakrabban előforduló műanyag hulladékok, amik nem tudnak lebomlani, és szennyezik a környezetünket. Jó hír viszont, hogy ha valaki nyitott a környezettudatos alternatívák felé, akkor többféle megoldás közül választhat annak érdekében, hogy a menzesze során is vigyázzon a Földre. Ilyen például a menstruációs kehely, amit ki is próbáltam, viszont többszöri használat után sem sikerült megbékélnem vele. Ennek ellenére nem akartam feladni a kísérletezést, így a következő versenyző a mosható intimbetét volt.

Mivel nem egy olyan termékről van szó, ami a sarki közértben is könnyedén beszerezhető, rövidebb online keresés után tudtam magamnak rendelni egyet. A neten egyébként jóval nagyobb a választék ilyen téren, mint a drogériákban, így a szín- és mintaválasztással, illetve a méretekkel is el lehet szöszölni. Ahogy én láttam, az S-es mérettől kezdve az XL-ig minden megtalálható, sőt a betét vastagságát is kiválaszthatod.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Just_me_as_a_mum (@just_me_as_a_mum) által megosztott bejegyzés,

Mivel nekem fogalmam sem volt, hogy melyik méret lenne az ideális, ezért azt tettem, amit ilyen esetben mindig is szoktam: maradtam a középmezőnynél, és egy közepesen vastag M-est kértem. Lilás-zöldes mintákkal, 2700 forintért.  A dobozkám három nap alatt meg is érkezett.

Érdekes felismerés volt ,hogy a műanyag csomagoláson szocializálódott lelkem egy pillanatra meg is lepődött, hogy milyen dolog már egy intimbetétet védőcsomagolás nélkül küldeni? Aztán leesett: pont ez a lényege az egész missziómnak. Ráadásul úgyis kimosnám az első használat előtt.

A betét maga egyébként nagyjából akkora, mint egy közepes méretű intimbetét, a két oldalán található patenttel kell a bugyi alatt rögzíteni. És itt jött az első bizonytalanságom, hiszen még egy sima, ragasztós szárnyú betétnél is előfordulhat csúszkálás, így el nem tudtam elképzelni, ez hogyan nem fog elmozdulni. Szóval kíváncsian vártam az első napot, amikor bevethetem a (természetesen előzetesen kimosott) betétem.

Óvatos duhajként figyeltem rá, hogy aznap, mikor megjön, ne tervezzek egész napos városi csavargást, inkább csak otthon tegyek-vegyek. És milyen jól tettem.

A betét, mint ahogy attól előre tartottam, állandóan elcsúszott, és 5 percenként igazgatnom kellett. (Pedig nem cérnatangát vettem fel, mezei Bridget Jones-féle pamutcsodában voltam.) Ellensúlyozva a sok igazgatást, kellemesen csalódtam az anyag nedvszívó hatásában. Igaz, hogy csak pár órát viseltem, de ezalatt az idő alatt nem történt baleset, sőt, még az is eszembe jutott, hogy milyen szuper, hogy természetes anyag érintkezik a bőrömmel.

Mikor azonban eljött a betétcsere időpontja, elgondolkodtam: ha nem vagyok otthon, akkor egy külön kis zacskóba be kell csomagolnom a használt betétet, és addig hurcolászni, amíg este haza nem érek, hogy kimossam? Bevallom, ennek a gondolata valahogy nem vonzott. De őszinte leszek: a betét csúszkálása miatt amúgy sem mernék nekivágni egy hosszabb ideig tartó csavargásnak.

Azt el tudom képzelni, hogy, ha otthon vagyok, akkor használjam, de azt nem látom, hogy 100%-ban helyettesítse az eldobható társait. Így sajnos még mindig nem találtam meg a nekem való környezetbarát-módszert, amivel a már említett 456 havi ciklust megoldhatom. De legalább próbálkozom. 

A nyitókép forrása: Periodinstyle