Az elmúlt években szerencsére egyre többen kezdtek el kisebb-nagyobb mértékben környezettudatosabban élni. Egyre jobban értjük és érezzük a veszélyeit a környezetszennyező, Föld-pusztító életmódnak, aminek a következményei katasztrofálisak. Habár én még fényévekre vagyok attól, hogy tényleg azt mondhassam, hogy tisztában vagyok a fenntartható életmód mikéntjével és sikerült is a mindennapjaim részévé tennem, azért szép lassan bevezettem pár változtatást az elmúlt években. Most viszont úgy érzem, a koronavírus-járvány alaposan megfertőzte a környezettudatosságomat, legalábbis hosszú ideje nem éreztem azt, hogy annyira romboló életet élnék, mint az elmúlt hónapokban.

Persze lehet, hogy nincs igazam és majd lehet engem kommentekben gyalázni, hiszen csak a saját szemszögemből tudom megírni, hogy mit tapasztalok. De mégis van bennem egy sanda gyanú, hogy a most következő dolgokkal nem vagyok egyedül.

A környezetszennyezésem megnövekedését két dolgon veszem észre markánsan: úgy érzem, sokkal több szemet termelek, és sokkal többet autózom, mint korábban. 

Egyrészt ott van az, hogy amíg nem sikerült megfelelő szövetmaszkot beszereznem, addig kénytelen voltam az eldobható orvosi maszkokkal operálni (pun not intended). Habár nem használtam ezekből sokat, mert nagyon karanténtudatosan az elmúlt két hónapban csak akkor hagytam el az otthonomat és mentem zárt térbe, ha orvoshoz kellett mennem, akkor sem volt jó érzés, se az, hogy orvosok számára készült védőfelszerelést hordtam, se az, hogy termeltem a szemetet a maszkok eldobásával.

És akkor ott vannak ezek mellett a gumikesztyűk, amik szintén egyik-napról a másikra fogyóeszközzé váltak minden háztartásban (ha nem is jelentős mértékben, de az enyémben is), amelyek használata, majd eldobása szintén nem szolgálja a Föld javát.

Na, meg persze sokkal több szemét keletkezik sajnos az otthonomban is amiatt, hogy miközben a világot próbáltam óvni és otthon maradtam, kénytelen voltam mindent rendelni.

kornyzettudatossag bent.jpg

Minden rendelés pedig csomagban jön. Annyi felesleges műanyag zacskó, csomagoló- és ragasztószalag az elmúlt években összesen nem jött be az otthonomba, mint most. Bár itt azért hozzá kell tennem, vannak szerencsére olyan boltok, amelyek odafigyelnek a környezettudatosságra és igyekeznek minél fenntarthatóbban csomagolni, de sajnos nem ez a jellemző.

Ezek mellett pedig ott van az autózás. Ugyan vélhetően a társadalom összességében most sokkal kisebb mértékben szennyezi a környezet az utazásaival, én pont azt érzem, hogy jóval többet autózom, mint korábban. Ennek pedig az egyszerű oka az, hogy mivel az életem egyik pillanatról a másikra 90 százalékban a négy fal közé záródott, ezért nagyon megnőtt az igényem arra, hogy rendszeresen elmenjek a friss levegőre sétálni. Sajnos azonban nem vagyok olyan szerencsés helyzetben, hogy erre igazán jó lehetőség legyen a környékemen, így ha fizikai, lelki és mentális egészségem érdekében elmennék sétálni, olyan helyre, ahol nem tömegek vannak, akkor kénytelen vagyok beülni az autóba.

Persze szerencsére mindarra, amit az imént felsoroltam vannak megoldások.

Nekem, neked és mindenki másnak azt kell nyilván megtalálnia, hogyan tudja ezeket a dolgokat is úgy orvosolni, hogy ne is fájjon (pun not intetned, már megint), de mégis kicsit környezetkímélőbbé tegye az életmódját a járvány alatt. Szerencsére már számtalan helyről lehet mosható, textilmaszkot vásárolni, a gumikesztyű helyett is rendelkezésre állnak a cérnakesztyűk (amiből szinte biztos, neked is van otthon legalább egy pár a téli hónapok miatt), nagyon sok bolt szállít most házhoz, alaposabb kutatómunkával ki lehet szűrni, melyek küldik a legkevesebb szeméttermeléssel a csomagokat, valamint ha az ember nem nyolchónapos terhes (mint én) akkor autó helyett természetesen biciklivel is számtalan helyre el lehet jutni levegőzi. Plusz ebben a cikkben is összeszedtem már pár trükköt arra, hogyan spórolhatsz és óvhatod is a Földet bezártság idején.

Szóval, van remény, és talán nem kell, hogy a környezetvédelem és az óvatosabb, bezárkózottabb élet egymást kizáró dolgok legyenek, de az biztos, most is nagyfokú tudatosságra van szükség a fenntarthatóság érdekében.