Ne mérgelődj sokat, mert még a végén felszedsz pár kilót!

Biztosan te is tapasztaltad már azt az igazi haragot, ami nem is gyorsan múló düh, és nem is ártalmatlan mérgelődés, hanem olyan igazi, velős harag. Vagy amiatt, mert bántottak, vagy amiatt, mert egyszerűen nem tudsz mást tenni az érzelmeid levezetésére, csak haragudni, mérgesnek lenni. Csak egy a baj: ezek a belső indulatok kizárólag neked tesznek rosszat. De neked nagyon. Annyira, hogy (a brightside.me-n közölt tudományos magyarázat szerint) még elhízást is okozhatnak. A magyarázat pedig egészen egyszerű. 

Amikor mérges vagy, kémiai változások mennek végbe a testedben. Beindul az adrenalintermelés, a ‘fight or flight’, vagyis az ‘üss vagy fuss’-reakció. 

Ez pedig nem más, mint a szimpatikus idegrendszer jó sok évvel ezelőtt berögzült válasza a vészhelyzetekre. Magyarázhatnám úgy is, hogy amikor mérges leszel, az amygdalád egy neurális választ vált ki a hipotalamuszodban, de gyakorlatilag teljesen felesleges ezt levezetnem, egy a lényeg: ha sokat haragszol, az kismillió folyamatot indít be, és megviseli a tested. Érzelmileg és fizikailag is kimerülhetsz, még úgy is, hogy észre sem veszed. 

Gondolom, nem sokszor volt még olyan, hogy mérges lettél volna, és közben éhes is. De ez rövid ideig tart, amíg az igazi, izmokat is megmozgató haragod még veled van. Utána jön csak a - szó szerint - fincsi rész: amikor visszaesik az adrenalinszinted a normálisra, a tested rögtön pótolni akarja az elhasznált energiát. Még akkor is, ha csak pár percig, telefonálás közben mérgelődtél. Ezzel önmagában még nincs nagy gond, hiszen tényleg elégettél jó néhány kalóriát, jogos, hogy a szervezeted tápanyagra vágyik.

A gond akkor kezdődik, amikor az agyad összeköti a mérgelődést az utána következő, kaja általi feloldozással. 

Hiszen kinek ne lenne jobb a kedve egy isteni hambitól, vagy egy szelet sós karamellás sajttortától? A legtöbb esetben nyilván nem zellerszárat akarunk ropogtatni, amikor oldódni akarunk. Inkább valami olyat, ami nem csak tápanyagok szintjén, de hangulatilag is megadja azt, amire szükségünk van. És ugyanez a helyzet a stresszel – az is hasonló fiziológiai reakciókat vált ki, így ha sokat idegeskedsz, könnyen érezheted, hogy szinte mindig éhes vagy. Na, itt a dolog lényege: nem diétázni, meg fogyókúrázni kell, hanem megszüntetni a folyamatos éhség okát, ezekben az esetekben a stresszt, és a mérgelődést, haragot. 

Könnyű mondani, mi? Én is tudom. Néha iszonyú nehéz kordában tartani magunkat, és felismerni, ha egy éhség nem fiziológiai, hanem lelki eredetű. Főleg, ha – mint az előbb felsorolt esetekben – valahol a kettő között mozog.  

Ha érzed, hogy te is hasonlóan működsz, vagy veled is gyakran előfordul ez a fajta éhség és evés, ne aggódj, azért van mit tenni. Az első természetesen az, hogy mozogj sokat és rendszeresen! Ez segít másban levezetni a tested reakcióit, és más tápanyagokat fogsz utána kívánni, mint mérgelődés után. Másik megoldás még a kajanapló, nekem nagyon bevált. Mindig velem volt, és amikor éhes lettem, leírtam, milyen éhséget érzek, meg azt is, hogy mit ettem. Ennek szerintem az a legnagyobb fegyvere, hogy meg kell fogalmaznod magadnak, mit érzel. Sokszor előfordult velem, hogy enni készültem, leírtam, mi van bennem, és már ettől elszállt az éhségem. Ja, és még valami: relaxációs technikák. Tölts le egy appot, amin vezetett meditációkat hallgathatsz, és reggel, meló előtt, délutáni süti helyett, vagy esti elengedésnek tolj le egy-egy húszperces szessönt - pár nap, és érezni fogod a hatását.