Persze nem muszáj idekevernünk egyből a szexualitást: a vágyálmok és elvárások nem feltétlenül találkoznak a konyhaasztalon (fénymásoló-szobában, nyári bungalóban, etc.), de na: ÖRÖKKÉ lesz valami csábító egy idősebb, dögös csajban. Persze nem tudni, kinek mi a dögös, de tény, hogy a csaj, aki nem adja meg magát az elvárásoknak, azaz nem kezd el orbitálisan túlfestett és felülkompenzált nőstényördögként angyalbögyörőkkel játszadozni, az menő. Az tuti. Az zsivány.

Stifler mamája megvan, ugye? Kinek ne lenne meg: Finchnek megvolt, s míg a többiek lukra futottak az Amerikai Pitében, ő kivárt, s lám, lazán bandukolva nyerte meg a szexmaratont. Nyeremények vagytok ugyanis, negyvenesek.

Gyanús, hogy sok csávónak megvan a maga negyvenes kalandja – sorok írójának is, naná – és bár a dologból tán ritkán lesz életre szóló lamúr, csajok: olyan emlékek vagytok, melyekért egy zsenge húszas maximum epekedhet.

Persze aztán miért ne lehetne belőle hosszútáv a sprint helyett. Egy negyvenes, egész, önmagával egyenesben és tisztában lévő, okos és bájos, valamint extrémszexi nő nem szimpla orrhosszal vagy hajszállal nyeri a futamokat – csajok, ti olyan kvalitásokkal rendelkeztek, melyekkel a fiatalabb társaitok nemigen. Például. Túl vagytok a nagy csalódásokon, lepattan rólatok a pasis gyerekesség (már ha – mondom – megvan az a kerek önvaló.)

Ugyan a ropogósság tán lekopott, de a narancsbőr legyen a legnagyobb baj – annyi, de annyi sokkal jobb dolog van a makulátlanságnál. Például valahogy értően tudtok a hapsihoz nyúlni. Vagy már csak ahhoz nyúltok, akihez jól esik, és a játszmázást meghagyjátok a kicsiknek. A tudás meg a tapasztalat már mintha valami kopott, a padlásra száműzött, bántóan ósdi dolgok lennének. Pedig nem azok: negyvenesnek lenni, ha valaki odafigyel magára, szereti magát, és nem posztol csillámmal szórt rózsás Coelho gifet a Facebookra, egyenesen telitalálat.

Tessék szeretni magatokat, a csávók meg majd hozzáteszik a magukét.