Nagyon szuper, hogy úgy döntöttél, tenni szeretnél az egészségedért. Már biztos végiggondoltad, hogy otthon a lakás túl pici, ráadásul az alsó szomszéd lentről kopogna a seprűjével, ha nekiállnál esténként Rékára ugrabugrálni. Viszont amíg korán sötétedik, nem szívesen járnál egyedül futni, marad tehát a konditerem.

Már ki is gugliztad, hogy hova mehetnél, mikor hirtelen bevillan egy kép: belépsz a terembe, a levegő hirtelen megfagy, és a Kigyúrt Józsiktól kezdve a pink rucis, kockás hasú Barbie-hasonmásokig mindenki téged bámul.

Szinte lerí az arcukról a gondolat: „nézd már a fókát, rossz helyre vonszolta be magát.” Ezek után te eleve szégyenkezve lépsz be az öltözőbe, és vársz. Vársz, míg az utolsó csaj is kimegy, hogy végre átöltözhess, ezt pedig olyan sebességgel teszed, hogy még  Speedy Gonzales is megirigyelne, csak nehogy valamelyik - nálad persze jóval csinosabb nő - betoppanjon, és meglássa a hasadat.

A neheze pedig csak ezután jön: be kell lépned a terembe. Nem tudod nem észrevenni, hogy mindenki rohadtul tökéletesen néz ki, nem is érted, minek vannak ott, mire rájössz az ok-okozati összefüggésekre. Ha hozzám hasonlóan szereted túlgondolni a dolgokat, akkor még azon is elkezdesz rágódni, hogy te meg azért nézel ki úgy, ahogy, mert eddig kerülted az ilyen helyeket. Na, de nem állhatsz a terem közepén örökre, mint egy rakás szerencsétlenség, ezért úgy teszel, mintha tökre tudnád, hogy mit kell csinálni, és ráállsz a futógépre.

Vagy ha kicsit tudatosabban fogtál neki a projektnek, akkor időpontot egyeztettél egy személyi edzővel, aki mosollyal az arcán üdvözöl, és mikor azt kéri, hogy meséld el, mit eszel egy átlagos nap, te szégyenkezve taglalni kezded, miket zabáltál össze-vissza az utóbbi időben.

És a kegyelemdöfés csak ezután jön: az edződ (még mindig mosolyogva) ígér neked egy könnyed, bemelegítő edzést, aminek te már a felénél hiperventillálsz, de a büszkeséged még azt sem engedi, hogy szaporábban lélegezz.

Szörnyen hangzik, ugye? Van egy jó hírem: a valóságban egyáltalán nem kell, hogy így legyen. Az életem folyamán több konditeremben is megfordultam, és esküszöm neked, a fent leírtak merőben eltérnek a valóságtól. Elmondom, hogy nálam mi segített átlendülni a kezdeti parákon.

1. Nézz meg több konditermet!

Nyugodtan menj be egy terembe, kérd, hogy hadd nézelődj egy kicsit, és csekkold le a társaságot! Igen, vannak termek, ahol a mandarinszínűre szolizott, saját bicepszüket becézgető alakok magasabb arányban fordulnak elő, de tapasztalataim szerint nem ez a gyakori. Garantálom, hogy meg fogsz lepődni azon, mennyi jó arc jár edzeni, akik számára semmi megdöbbentő nincs abban, hogy te ott vagy.

2. Felejtsd el az öltözői parát!

Nyugi, nem fogom azt mondani, hogy ne parázz a tested miatt, úgy vagy szép, ahogy vagy, meghagyom az ordas közhelyeket másnak. Tudom, hogy mikor ott állsz egy sereg Miss Zugló között, pont letojod, hogy valójában milyen csodálatos vagy. Én például mindig úgy kértem a szekrénykulcsot, hogy mindig a legeldugottabb helyen öltözhessek, és már eleve sportfehérneműben mentem, hogy elég legyen csak a pólómat lezsonglőrködni magamról és gyorsan felvenni a másikat. Mondjuk az a mai napig kizárt, hogy ott zuhanyozzak le, képes vagyok izzadtan hazamenni az utcai cuccaimban, és otthon inkább mindent kimosni.

3. Kényelmes ruhát válassz!

Egy kényelmetlen edzős szett haza tudja vágni az egész edzésedet. Főleg, ha gyakorlatok közben végig a pólódat húzogatod lefele, mert túl rövid, vagy a nadrágodat cibálod felfele, mert folyton lecsúszik. Én például XXL-es fekete pólóban érzem magam a legjobban, ami nemcsak ápol és eltakar, de az izzadság sem látszik meg rajta. Csinálj pár gyakorlatot otthon abban a cuccban, amiben a terembe tervezel lemenni, hogy lásd, tutira minden mozdulatnál takar-e, ahol szeretnéd, és hogy nem akadályoz-e a mozgásban.

4. Merj segítséget kérni!

Hidd el, az fordul edzőhöz, akinek segítségre van szüksége. A lényeg, hogy olyan edzőt válassz, aki szimpatikus, és aki előtt mersz beszélni az életed olyan kis sötét titkairól is, mint például a kajálási szokásaid. Megnyugtatlak, nem te leszel az első, aki lesütött szemmel elhadarja, hogy kicsit fogyni szeretne, és ehhez segítségre van szüksége. Ha totál kezdőként egyedül ügyetlenkedsz a gépekkel, könnyen lehet, hogy több havi, lelkiismeretes terembe járás után se lesz semmi eredménye, mert nem tudod, mit hogyan csinálj.

5. Zene nélkül mit edzek én?

El sem tudnám képzelni a testmozgást zene nélkül. Akár előre megírt edzésprogramot követek, akár csak elmegyek egyet gyalogolni, egy tempósabb zenei összeállítással nemcsak gyorsabban megy az idő, de plusz erőt is ad. Állíts össze magadnak egy „edzős zene” mappát, mert annál nincs lehangolóbb, mint amikor egy pörgős szám után hirtelen megszólal valami Celine Dion-ballada és a futógépen, a nyakadat majdnem kitörve próbálsz másik számot keresgélni.

6. Valahol el kell kezdeni, nem igaz?

Oké, lehet ez egy kicsit közhelyesen hangzik, de igaz: csak elkezdeni nehéz. A legnagyobb parasztvakításnak éreztem, mikor a barátnőim azt mondták: minél többet edzenek, annál több energiájuk lesz, és annál frissebbnek érzik magukat, miközben én már attól elfáradtam, hogy végighallgattam őket. De aztán fokozatosan elkezdtem a mozgást. És esküszöm neked, akár egy félóra után is sokkal jobban érzem magam, mintha semmit sem csinálnék, ráadásul minél jobb a kondim, annál jobban bírom a napi rohanást is. Szóval, ne parázz! Vagy, ha mégis, gondolj arra, hogy egy teremben, mozgás közben parázni még mindig jobb, mint otthon a kanapén tunyulva.