Pofonegyszerű szorongásgátló szépségtrükköket próbáltam ki, és imádtam őket

Nem követtem a cikket pontosan, mert úgy éreztem, hogy nem igazán illik a saját életformámhoz (és néhány tipp számomra betarthatatlannak tűnt – kávé nélküli élet, persze!), inkább kikerestem a netről pár hasonló tippet, és összeállítottam a saját kis szorongásűző listámat.

Az első, amit kipróbáltam, az az a tipp volt, hogy helyezzek fel egy arcmaszkot (a tanácsok szerint heti kétszer), és ilyenkor ne figyeljek semmi másra, csak üljek egy kicsit, és relaxáljak. Nekem ez kifejezetten furcsa volt, mert ugyan az arcmaszkozás nem volt új dolog számomra, amíg rám szárad a maszk, általában tenni-venni szoktam, kihasználva a kis időt, amit nyerek vele. Furcsa volt tehát arra kényszeríteni magam, hogy ez legyen a pihenőidőm, még akkor is, ha csak negyed óráról volt szó – és, mivel óriási multitaskingoló vagyok, inkább összekötöttem a kellemeset a hasznossal (és szintén kellemessel), és megittam a reggeli kávémat, amíg a teraszomon relaxáltam. Az arcpakolásokat egyébként váltogattam, és egyszer egy gránátalmás-mangós pórustisztítót használtam a H&M-től, aminek nagyon jó volt az illata, és csak ezért választottam. A másik pakolásnak a Skincode Pórusfinomító tisztító maszkját használtam, amely kombinált és zsíros bőrre jó – tehát pont az enyémre.

Tíz perc relax mindenkinek jár egy nap!

Aztán, bár ugyan a kávémentes életmódot eszemben sem volt elsajátítani, azért igyekeztem egy kicsit csökkenteni a koffeinbevitelemen, és más forrásokból is fedezni azt, amire szükségem van a létezéshez minden nap. A kávé kifejezetten rossz hatással van a szorongó emberekre (ezért is akkora szívás, hogy én ennyire szeretem), mivel hatását az ideg- és izomsejtek felületén fejti ki, serkenti az idegrendszert, ami a szorongásra hajlamos embereknél amúgy is általában túlpörög. Éppen ezért elkezdtem minden második nap kávé helyett zöld teát inni, ami egyébként a bőrömnek is tök jót tett. A kávé ugyanis egy kicsit kiveszi a színt az arcbőrömből, és sokkal fakóbbnak mutatja, mint amilyen, a zöld teás napjaim után pedig reggelente sokkal üdébbnek tűntem, nem kellett a reggeli arctisztító és –ápoló rutinom ahhoz, hogy sikerüljön életet lehelnem a bőrömbe. Kár, hogy ennyire imádom a kávé ízét, és azt a szertartást is, ahogy megcsinálom, és leülök megiszogatni – erről sajnos képtelen vagyok hosszú távon lemondani.

Esküszöm, hogy zöld tea van benne, és nem kávé!

Rengeteg helyen láttam a levendulát, mint szorongásgátló és nyugtató növényt, amit a legtöbbször lefekvés előtti időre ajánlottak a cikkek. Nekem ez már csak azért is jó, mert lefekvés előtt szokott túlpörögni az agyam, ezért kapva kaptam az alkalmon, és elkészítettem azt a pofonegyszerű levendulás arc- és kézvizet, amit a neten találtam. Semmi másra nincs szüksége az embernek, csak néhány szál levendulára, valamint forró vízre. A levendulavirágokat leforráztam, áztattam egy kicsit, és tégelyekbe tettem. Lefekvés előtt meglocsoltam vele az arcomat és kezet is mostam vele, és így mentem aludni. Az hagyján, hogy nagyon jó illatom volt, de kifejezetten nyugtatta is a bőrömet, úgyhogy ez lehet, hogy az esti bőrápolási rutinomban is benne marad – végül is természetes, és ártani biztosan nem árt.

Friss levendulából az igazi.

És hogy mi lett az egyhetes szorongásmentes szépségrutinom vége? Meglepő módon kevesebb szorongás! Úgy gondolom, hogy minden tipp a maga módján segített a helyzeten: az arcpakolásnál egy kicsit megálltam a napi rohanásban, és befelé figyeltem, a kevesebb kávé az idegrendszeremet nyugtatta meg, a levendula pedig az érzékeimre hatott lefekvés előtt. Ez egy olyan trió, amely használatára biztosan törekedni fogok a jövőben is, mert nem viszik el túl sok időmet, de rengeteget segítenek, hogy ne pörögjek feleslegesen jelentéktelen dolgokon.