Én abszolút elhiszem, hogy a tetováltatás jót tesz a mentális egészségnek, de ahhoz, hogy ezt minden kételytől mentesen ki lehessen jelenteni, szakértői bizonyíték kell. Éppen ezért kezdtem kutatásba: bloggerek, influenszerek, újságírók és tetoválómesterek posztjait és interjúit olvasgattam, hogy kiderítsem, milyen pszichológiai hatásai van a tetkóknak.  

Egy dolgot pedig már az első körben leszűrtem: az, aki elégedett a tetoválásával, ráadásul valamilyen életeseményhez is köti, elképesztő erőt tulajdonít neki, és örül, hogy örökre magán hordozza azt a bizonyos emléket. 

Én is pont emiatt vágyom tetoválásra. Mint mindenkinek, nekem is rengeteg félelmem van. Félek a tömegtől, rettegek a repüléstől, az ijesztő szociális helyzetektől (tehát attól, ha négynél több ember előtt kell beszélnem), a magánytól, a sikertelenségtől és még egy csomó dologtól, de most nem is ez a lényeg. Azért soroltam fel a legfőbb félelmeimet, mert egyszer ezeket szeretném magamra varratni. Akkor, amikor már legyőztem őket.  

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Haleigh Richardson (@haleighrichardson) által megosztott bejegyzés,

Nemrég egy munka miatt tök egyedül kellett átrepülnöm a fél világon, ami olyan fojtogatóan ijesztő volt, hogy azt hittem, nem fogok hazaérni. Rettegtem, sírtam a reptérre vezető úton, úgy éreztem magam, mint a csecsemő, akit először tesz le az anyja a kiságyba. Ez másoknak egy teljesen átlagos történet, de nekem életem egyik legnehezebb feladata volt. Viszont tudtam, hogy fel kell nőnöm hozzá. Mióta azonban hazaértem erről az útról, már nem félek a repüléstől (legalábbis annyira biztosan nem, mint a nagy utazásom előtt). Ekkor döntöttem el, hogy lesz egy repülő a csuklómon, mert mindig emlékezni akarok arra, hogy mennyi erőm volt akkor és ott, amikor azt hittem, fel fogok sülni. 

Ehhez hasonló életszakaszáról számolt be Kara Cuzzone, a Byrdie újságírója is, aki egy pánikrohamokkal és szorongásokkal tarkított időszak után varratott, hogy biztos lehessen benne: ennek vége. 

Megijesztett, hogy megint átélhetném azt, amin keresztülmentem. Féltem, hogy újra jön a depresszió. Meg akartam ígérni magamnak, hogy nem lesz már soha olyan rossz, mint akkor. Ezért varrattam - meséli Kara. 

Ugyanebben a cikkben egy New York-i pszichológus, Heather Silvestri is megerősíti a tetoválások jótékony lélektani hatását. Szerinte olyan kontrollérzetet adhat a varratás, ami sok esetben a mentális erő növekedéséhez, a történtek jobb feldolgozásához vezethet. Magyarul, ha sokat jelent neked egy szimbólum (ami egy elhatározásodhoz, félelmedhez, vagy meghatározó eseményhez kapcsolódik), az utána képes a bőrödön keresztül motiválni és erőt adni. És ez a lényege a tetoválásoknak, legalábbis szerintem. 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

plakplaatjes (@plakplaatjes) által megosztott bejegyzés,

Persze ezzel nem azt mondom, hogy a mély sztorival nem rendelkező minták feleslegesek lennének, hiszen mindenki azt csinál a testével, amit csak szeretne - főleg, ha attól jobban érzi magát a bőrében. Egy tetkó pedig például arra mindig emlékeztet, hogy ki voltál akkor, amikor varrattál, ami már önmagában erővel, jelentőséggel bír. Ezt vallja Paul Booth tetoválómester is, aki a Psychology Today-nek adott interjújában beszélt a tetkók mentális hatásairól. 

Az egyik nagyon beteg kliensem írt nekem egy levelet, miután megcsináltam a tetoválását, hogy megköszönje, hogy - így fogalmazott -: visszaadtam neki a testét, mielőtt meghalt - mondta Paul. 

A férfinak emellett még számtalan olyan sztorija van, hogy milyen erőt adott embereknek azzal, hogy a testükre varrt bizonyos szimbólumokat. Egy másik kliense például egy erőszakos, fájdalmas és traumatikus családi sztorit mesélt el neki, aminek együtt tervezték meg a vizuális reprezentációját. A vendégével egy olyan képet találtak ki, amin egy démon nyúl a fegyvere felé, de nem éri el. Tehát “befagyasztották”, megállították a pusztítást a bőrön rögzített képen. A felvarrása katarzist okozott. Paul pedig úgy véli, mikor ilyen dolgokat ér el egy tetoválással, felér azzal az örömmel, amit egy terapeuta érezhet a páciense gyógyulása közben.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Paul Booth (@paulbooth) által megosztott bejegyzés,

A Psychology Today egyik szakembere, Mark Banschink azonban figyelmeztet: nem mindenkinek való a varratás.

Sőt, néhány embernek kifejezetten rosszat tehet - például, ha hirtelen felindulásból, vagy valamilyen külső megfelelési kényszerből fakad a “tetováltathatnék”. Ő és Paul is azt javasolják, hogy ha egy komoly, fajsúlyos, a lelkedet nagyon is megérintő történetet, eseményt, vagy emléket szeretnél a bőrödre varratni, érdemes azt hosszan megrágni, megbeszélni a tetoválóval, akár nem egy alkalom során felvarratni, vagyis amolyan terápiához hasonló folyamat közben elkészíttetni. Így biztosan tudhatod, hogy jól cselekszel-e, és miközben feldolgozod az eseményeket, fokozatosan kerülhet rád a bizonyítéka annak, hogy túl vagy rajta, és erősebb lettél általa.