Igen, tanult, több diplomával rendelkező nőként is valahol titkon azt reméltem, olyan leszek majd terhesen, mint Rachel a Jóbarátokból. Azt, hogy a testi változások mennyire térnek el a sorozathoz képest, egy másik cikkben kifejtem majd, most fókuszáljunk csak arra, mennyire képtelenség annyira trendi kismamának lenni, mint Jennifer Aniston volt.

Előre leszögezem, hogy nem áll szándékomban általánosítani, én is tisztában vagyok azzal, hogy ha valaki keres, az talál, pláne, ha még pénze is van rá, most inkább csak ízelítőt adnék abból a pokolból, amivel egy teljesen átlagos várandós szembe találhatja magát, mikor először nekiindul, hogy na, akkor most jól bevásárol kismamacuccokból, mert a saját nadrágjai már nyitva hagyott és hosszú felsőkkel takargatott sliccel se jók rá. 

Nos, emlékezetes arculcsapás a rideg valóságtól számomra az, mikor először lelkesen belevetettem magam ebbe az akcióba. És akkor most itt egyperces néma csendet tartok az esküvői ruhát vásárló énemért is, aki hasonló csillogó szemekkel hitte azt, hogy mily könnyű lesz fast fashion boltban menyasszonyi ruhát venni (hogy ennek mi lett a vége, itt elolvashatod). De visszatérve a kismamaruha-kálváriára, az első két dolog, amivel a bankkártyáját készenlétben tartó, csinosan öltözni vágyó terhes nő találkozik, hogy:

  1. Egyáltalán nem úgy van az, hogy a fast fashion boltokban, amelyek gyártanak kismamacuccokat, mindegyikben találsz ruhát ezekből a kollekciókból. Hogy egy példát mondjak: Budapesten például elenyésző azon H&M-ek száma, ahova be tudsz menni növekvő hassal nézelődni. És igen, tudom, hogy léteznek webshopok, de a netről rendelős műfaj nem mindenkinek jön be – engem speciel kellőképpen traumatizáltak a gyerekkori Otto magazinos rendelések ahhoz, hogy soha ne akarjak látatlanba ruhát venni. Pláne nem akkor akarok rendelgetni, mikor a testem egyre kevésbé emlékeztet a megszokottra és abszolút nem tudom megítélni, épp mi áll jól.
     
  2. A másik kellemetlenség pedig, ami letöri a sopikázási lázzal beoltott leendő anya szárnyait, mikor megtalálja azt a kevés boltot, ahol kifejezetten az ő testére készült ruhákat árulják és rájön, hogy csak egy tök átlagos póló is háromszor annyiba kerül, mint amennyit ilyesmiért ki szokott adni. Persze érthető, hogy meg kell fizettetni azt a minimális extra anyagot, amivel ezek a ruhák elasztikusabbak, vagy be vannak húzva, hogy tökéletesen illeszkedjenek a pocikára, de azért elég fájdalmas szembesülni azzal, hogy mikor amúgy is nehéz anyagi helyzetben vagy, hiszen letaglózóan sok dolgot kell beszerezned a kisbabádnak, akkor még csak azért, hogy te is felöltözhess, iszonyú összegeket kérnek el tőled.

terhes bent.jpg

De oké, kismama újra a realitás talaján mozog, már tudja, mibe kerül, hogy ne meztelenül kelljen járnia, ahogy azt is, hogy hol találja a ruhákat és akkor jön a még durvább csapás: hogy egyébként milyenek is ezek a cuccok! A keresgélés, nézegetés során nagyon hamar fogalmazódott meg bennem, hogy mintha senki nem akarná, hogy a várandós nők – akik valószínűleg eleve megkérdőjelezik a „jónőségüket” ebben az időszakban – csinosak lehessenek. Mintha már ezzel is előrevetítenék azt a társadalmi berögzülést, hogy egy anya csak ne akarjon divatozni, ne akarjon vonzó lenni. Ennek fényében pedig a boltokban beszerezhető ruhákat három fő kategóriára lehet osztani.

A pizsamák

Nem tagadom, a pizsama tényleg nagyon kényelmes viselet, így szinte kedves a gyártóktól, hogy a kismamákat ilyen pizsszerű komfortos darabokba csomagolnák. De azért rettenetesen kiábrándító, hogy ha az ember nem a következő két – még rémisztőbb – típusból szeretne öltözködni, akkor csak a végtelenül egyszerű, unalmas és egyébként alvóruhának tűnő felhozatalból választhat.

A konzervatív nagynénid ruhatára

Az ebbe a szekcióba sorolható darabokat látva komolyan elgondolkozik az ember, hogy vajon a terhesen válik mindenki konzervatív középkorúvá? Van ugyanis a terhesruhák azon alkategóriája, amelyben csak és kizárólag minium nyakig zárt és lehetőleg minél szigorúbban hosszabb ujjú cuccokat árusítanak (mintha, aki terhes az csak ne vegyen fel semmit ami dekoltált, és a karjait se mutogassa. Micsoda skandalum ennek akár csak a gondolata is!). Ami pedig még szörnyűbb, mikor ezeket megspékelik azokkal a tipikus, közhelyes nonfiguratív, dzsungeles vagy virágos mintákkal, amikről eddig azt hitted, 55 felett senkin nem láttad még őket.

A légies leplek

De ha mégis szeretnél valami csinosabbat, nőiesebbet, fiatalosabbat, akkor nesze neked ott vannak azok a fátyolszerű hosszú ruhák, amik a hétköznapokban nyilvánvalóan totálisan hordhatatlanok, és csak arra valók, hogy pocaksimogatós kismamafotók készüljenek bennük a leendő anyákról.

Most pedig, hogy ilyen jól felfestettem az öltözködni szándékozó kismamák sötét világát, azért pár megnyugtató dolgot is tudok mondani. Egyrészt szerencsére nadrágokból és szoknyákból – amik igazából a legkritikusabb ruhadarabok ebben az időszakban – van elérhető áron is széles és kielégítő választék. HUH.

Másrészt: tapasztalatom szerint, ami alapjáraton a fast fashion cuccok hibája, hogy olyan hitvány anyagokból készülnek, hogy hamar kinyúlnak, pont kapóra jön ebben az időszakban, ugyanis így sokkal tovább lehet hordani őket, mint ha jó anyagból lennének. Emellett nagy segítség lehet, ha az ember lánya a nála pár mérettel nagyobb barátnőitől kölcsön tud kérni cuccokat. Plusz ebben a korábbi cikkünkben Margó adott pár tippet arra, mikkel tudod kiváltani a kismamaruhákat.