Tudom, ezek csak körmök, de nekem mégis sokkal többet jelentenek. Amióta az eszemet tudom, azt hallgatom az okosoktól, hogy kenjem undorító ízű lakkokkal, az majd segít. Megtettem, azt is lerágtam, hisz mit nekem egy kis káros anyag reggelire? Azt is ezerszer megkaptam, hogy mikor elkezdeném rágni, csapjak rá a saját kezemre. Na, ez aztán szorongásoldás a javából! Plusz olyat is mondtak, hogy gyenge vagyok, ha nem bírok leszokni róla. Nyilván, ez is sokat segített.

Igen, ez van. Mondhatnám, hogy más meg a cigiről, vagy a cukorról nem bír lemondani, én így oldottam a hétköznapjaimban a stresszt. MOSTANÁIG. 

Hiszen végre elmentem manikűröshöz, akitől már előre rettegtem (mivel tudom, miket szoktak mondani, amikor meglátnak egy csutkáig lerágott körmöt, hát még, ha tízet), de óriási meglepetés ért: segíteni akart. Akkor tudtam, hogy tényleg jó helyen vagyok, amikor végigmérte mind a tíz ujjam, és ennyit mondott: "na, ha ebből szépet csinálok, elég nagy májer vagyok". És szépet csinált.

Eleinte csak géllakkot szerettem volna, de elmondta, ha azt a csutka kis körmeimre tenné, valószínűleg már aznap délután visszamennék panaszkodni, hogy leváltak. Úgyhogy rábíztam magam, és ő zseléből körmöt épített nekem, amit addig reszelt, míg nekem is tetsző formája és a hossza lett. Ezt követően együtt kitaláltuk a színt és a díszítést, a végeredmény pedig az ő profizmusából és az én kéréseimből állt össze. Jó élmény volt. 

uj-kormeim.png

Ez lett a csutka kis körmeimből

És, hogy mit köszönhetek ennek a manikűrnek azóta? 

1. Önbizalmat 

Tudom, elég nagy bullshit, de igaz: a szép kezektől magabiztosabb lesz az ember. Évek óta abban a hitben éltem, hogy nem kell nekem körmös, majd megoldom egyedül a manikűrömet, leszokom a körömrágásról, és kész. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy társas helyzetekben (meetingeken, vacsorákon) konkrétan takargattam a kezeimet. Igen, azzal voltam elfoglalva, miközben a levest kanalaztam, hogy mások hogyan NE vegyék észre, hogy megint csutkára rágtam a bal mutatóujjamon a körmöt. Közben pedig azzal nyugtattam magam, hogy talán észre sem veszik, nem fontos másoknak. Nekik mondjuk tényleg nem az, de nekem igen, és minek szégyenkezzek, ha szép is lehet a kezem? 

2. Önismeretet 

Jól olvastad, azt. Mivel most nincs lehetőségem rágni a körmeimet (hazudnék, ha azt mondanám, nem próbáltam meg), elkezdtem felismerni, milyen helyzetekben "nyúlok" ehhez a feszültséglevezető módhoz. Most tűnt fel, hogy unalomban és agyalás közben valamiért mindig a számban köt ki a kezem. Most, hogy ezt végre felismertem, tudok is kezdeni vele valamit: a következő programpontom az, hogy kiderítsem, miért érzek feszültséget ilyenkor. Ami pedig szintén marha jó, hogy az én esetemben a felismeréstől eltűnt a vágy. Éljenek a szép kezek! 

3. Spórolt pénzt 

Elsőre logikátlannak tűnhet, hiszen most, hogy két-háromhetente otthagyom azt a pénzt a körmösnél, pont kevesebbnek kéne lennie a tárcámban, de nem így van. Eddig kétszer voltam a manikűrösnél, és az igazság, hogy valamiféle vágyam annyira kielégül ott, hogy a múltkori után ELFELEJTETTEM felesleges hülyeségeket venni a drogériában! Máskor, ha bementem, szinte mindig bedobtam a kosaramba legalább két akciós körömlakkot (hátha az végre eltántorít a rágástól), valami színes rúzst/szájfényt, esetleg egy újabb nude árnyalatú szemhéjpúdert (megszállott gyűjtője vagyok ezeknek). Azt nem mondom, hogy mindig több tízezret hagyok ott a boltokban, de eddig tényleg minden alkalommal hozzám került valami apróság, ha bementem. Most viszont besétáltam tamponért, körbenéztem a sminkeknél, ránéztem a kezeimre, és kijöttem CSAK a tamponnal. Isteni volt.  

Tudom, ezek még mindig csak körmök, de nekem sokat jelentenek.