Téli kabát

Mivel a tinédzser teleim nagy részét egy béleletlen, hosszú bőrkabátban toltam le, amit aztán egy 2009-ben divatosnak számító, ám szintén abszolút nem meleg kabátra cseréltem, húsz évesen (és még utána is sokáig) biztos voltam benne, hogy nekem soha nem lesz igazi téli kabátom. De hihetetlenül hálás vagyok az idő múlásának, hogy az úr 2019. évére képes voltam túllépni a pufi, steppelt kabátok iránti ellenszenvemen és végre vételeztem egy tollal kitömött darabot, ami csak 200 százalékkal javított az életminőségemen.

Sapka

Ígérem, nemcsak téli dolgokról lesz szó, de igen, azért észrevehető egyfajta tendencia abban, hogy milyen darabokkal bővült a ruhatáram. Szóval, tíz éve még teljesen meg voltam győződve arról, hogy csak a gyengék hordanak sapkát, ami csak és kizárólag előnytelenül nézhet ki valakin. Aztán végre pár évvel ezelőtt hajlandó voltam meghallani a lefagyott füleim utolsó, kétségbeesett kiáltásait és beruháztam egy polárbélésű sapkára, ami ugyan nyilván “szopottgombóc” fejet csinál nekem is, cserébe minimum 200 százalékkal javította az életminőségem.

sapka.jpg

Kényelmes cipő

És, hogy mi javította még 200 százalékkal az életminőségem (és ezzel akkor már 600 százaléknál vagyok, mekkora win!)? Az, hogy az elmúlt tíz évben már többször megtörtént, hogy képes voltam mélyebben a pénztárcámba nyúlni, hogy igazi cipőboltban, igazi cipőt vegyek, ami nemcsak tényleg tartósabb (döbbenet!), hanem még kényelmes is! Emlékszem, néhány évvel ezelőtt, mikor megvettem az első olyan cipőmet, amiben jól esett létezni, hetekig csak erről az élményről beszéltem mindenkinek. Egy friss kapcsolat kezdete volt az, ami most már több évfordulót is megélt.

Magas sarkú

De, hogy mondjak egy nem életminőség-javító és abszolút nem kényelmes példát, álljon itt a magas sarkú is, amiből már kettőt tulajdonlok! Húszévesen még nem jártam olyan helyekre és olyan társaságokba, ahova tűsarkúban illett volna megjelenni, így ez a kérdés akkor még nem is foglalkoztatott. Ám a felnőtt élet velejárója, hogy az ember barátnői elkezdenek férjhez menni és az esküvőket illik csinos ruhával (és cipővel) megtisztelni, valamint egy idő után az ember lánya időről-időre belecsöppen valami szofisztikáltan borszürcsölgetős szakmai eseménybe is, ahova mégsem mehet cafatokban lógó tornacipőben (pláne, ha dresscode is van).

magas sarku.jpg

Koktélruha

Az előző ponttal szorosan összefügg a koktélruha is. Egyébként ilyesmim tényleg egészen tavalyig nem volt. A fent említett kiöltözős eseményekre ugyanis egy nálam akkor már felnőttebb és így több koktélruhát is birtokló barátnőm dresszeit kértem kölcsön, ám mikor egy éve kiderült, hogy kipörgettem a ruhatárát, kénytelen voltam megvenni az első saját alkalmi ruhámat.

Teszkós ruha

Az előző rongyrázós ruha szöges ellentéte az a pár darab, amit hipermarketben szereztem be. Húszévesen, még anyámmal élve, és elsősorban az ő pénzét költve sokkal nagyobb arccal engedtem meg magamnak azt a sznobizmust, hogy ha nem is nagyon márkás ruhákat hordjak, de minimum minden cuccom valami menőbb fast fashion boltból származzon. Akkor tényleg elképzelhetetlennek tartottam, hogy valaha én is fogok ruhaneműt venni ugyanott, ahol kenyeret meg paprikát, így pedig tényleg, őszintén lepődtem meg azon, hogy egyébként milyen hasznos és abszolút hordható dolgok is vannak a hiperekben.

A sznobizmus béklyóját megszabadulni pedig talán mondanom se kell: 200 százalékkal javított az életminőségemen.

Jeggings

Én team: „lécci, ne hordjon senki legginst utcán” vagyok, szóval mikor divatba jöttek a farmerhatású legginsek, akkor az első reakcióm a mélyről jövő elborzadás volt. Évekig tartottam is magam ehhez, ám aztán ahogy ezek szépen jeggingsekké fejlődtek és már nem volt annyira szembetűnő a különbség egy skinny farmer és egy jeggings között, úgy kezdett az én ellenszenvem is vonzalomba fordulni. Annyira, hogy ma már nemcsak van egy ilyen darabom, de még egész lelkesen hordom is.

Crop top, patacipő, mom’s jeans

Mivel ezek a darabok utoljára a gyerekkoromban voltak divatosak, tíz éve még teljesen elképzelhetetlennek tartottam, hogy ezek visszajönnek, így nyilván nem gondoltam, hogy ilyenek lesznek majd a szekrényemben. Ennek fényében pedig már előre rettegek attól, hogy ez vajon azt jelenti-e, hogy tíz év múlva ismét slicctelen, trapézszárú csípőfarmekkel fogják felseperni a lányok az utcákat? (De csak más lányok, mert én ugye biztos nem fogok újra ilyet hordani!)

Szalmakalap

Ha valaki tíz évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy nemcsak beruházok majd egy szalmakalapra (kábé három eurót), de azért fogom ezt tenni, mert zavar, hogy a tengerparti napsütés átégeti a koponyámat, biztos hogy totálisan hülyének nézem. Márpedig nemcsak megtörtént a beszerzés pár évvel ezelőtt, de azóta folyamatosan hurcibálom is magammal a kalapomat minden utazásra, és már én is a szalmakalapos nők azon elit rétegéhez tartozom, akik a reptéren állandóan zavartan kapkodnak, hogy akkor az átvilágításon hova is kell tenni a fejfejőt?

szalmakalap.jpg

Esküvői ruha

Nos, azt hogy igazi esküvői ruha formájú, esküvői ruhában fogok férjhez menni, ami ráadásul még a sajátom is lesz, nemhogy tíz éve nem gondoltam volna, de húsz éve se. Hiszen én fast fashion ruhában akartam az anyakönyvvezető elé fáradni, ám ahogy erről korábban írtam, a dolgok nem a terv szerint alakultak. Az pedig, hogy szinte semmi nem úgy történt az menyasszonyi ruhámmal kapcsolatban, ahogy elterveztem, végül minimum 200 százalékot javított az életminőségemen aznap.

Az számok pedig ugyebár nem hazudnak, a listát végignézve az elmúlt tíz évben összesen 1000 százalékkal javult az életminőségem, csak az öltözködés terén. Szóval, azért mégse mindig olyan rossz ez az idő múlása dolog, csak nehogy a végén kiderüljön, hogy régen nem is volt minden jobb!