Nem csodaszer, de valóban segíthet a gyógyulásban

Ma Magyarországon nincs protokoll arra vonatkozóan, hogy plasztikai műtét előtt a sebészeti ellátásban milyen mentális szűrést vagy felkészítést kell alkalmazni, és ez a legtöbb helyen nem is történik meg. Az általunk megkérdezett pszichológus hazánkban egyedülálló módon, a külföldi gyakorlat alapján lelki egészség felmérést végez. A szakorvosi konzultációt követően egy rövid motivációs interjúban Szászi Bea kikérdezi a pácienst arról, hogy miért vágyik a beavatkozásra, hogyan látja magát a műtét után, majd egy tesztsor kitöltetésére is sor kerül.

pszichologus (1).jpg

Itt nagyon jól kirajzolódik, hogy a jelentkezőnek mennyire reálisak az elképzelései, elvárásai a műtéttel és az orvossal kapcsolatban. Tisztában van-e azzal, hogy egy mellműtét után például nem csak nagyobbak vagy kisebbek lesznek a mellei, hanem adott esetben minden ruháját le kell cserélnie, tisztán látja-e, hogy milyen hatással lesz az életére a beavatkozás. Ilyenkor szoktak rákérdezni arra is, hogy korábban volt-e már hasonló jellegű beavatkozása, és ha igen, mikor. Ha valaki nagyon gyakran műtteti magát, főleg, ha ugyanazt a területet, akkor az szintén intő jel lehet a szakember számára.

„Tavaly júniusban volt olyan bipoláris páciensünk, aki egy éven belül már harmadszor szerette volna megműttetni a melleit. Ilyen esetekben azt szoktuk kérni, hogy hozzon egy szakvéleményt a pszichiáterétől, terapeutájától arról, hogy ő is indokoltnak látja a beavatkozást. Jellemző módon ezek a betegek nem szoktak visszajönni. Félő, hogy ők egyszerűen csak más plasztikai sebészt keresnek, aki kevesebbet kérdez, és úgy is elvállalja a műtétet.”

Pedig érdemes együttműködni az orvosokkal és pszichológusokkal, mert egy-egy beavatkozás valóban jelentős életminőségbeli javulást hozhat.

Volt olyan fiatal lány, aki egy évvel korábban még öngyilkosságot kísérelt meg. Ő most, a műtét után lényegesen jobban érzi magát, csökkent a szorongása és a depressziója, mérhető nála az életminőségbeli javulás. Ezt a pozitív változást azonban nem önmagában a műtét okozza. Rendszeresen járt és jár is pszichológushoz, akivel nagyon sokat dolgoznak a jóllét elérésén és aki indokoltnak ítélte meg a beavatkozást. Ha valaki pusztán egy mellműtéttől várja, hogy megváltozik az élete, akkor az biztosan csalódni fog.

A szakember szerint a beavatkozás után jellemzően nem kell semmilyen komolyabb lelki munkával számolni, a páciensek boldogok, néhányan már akkor is, mikor az asztalon fekve az altatásra várnak. Az utógondozásra, az új testkép elfogadásának segítségére akkor lehet szükség, ha a szűrés és felkészítés nem volt megfelelő: a páciensnek nem voltak reálisak az operációval kapcsolatos elvárásai, vagy mentálisan nem volt felkészülve a beavatkozás következményeire. Az ilyen esetek további azonosításának céljával a műtét után is megismétlik az interjút, hogy meggyőződjenek a páciens elégedettségéről és arról, hogy renden zajlott-e le a felépülés szakasza. Ha olyanok kerülnek a műtőasztalra, akik lelkileg nem voltak felkészülve a változásra, már az első vágás előtt eldőlhet a beavatkozás kimenetele.

„Ilyenkor szokott megtörténni az, hogy elégedetlenek a végeredménnyel, hibáztatják az orvost, a klinikán dolgozókat, megkérdőjelezik a beavatkozásban részt vevők szakmaiságát. Ha a szűrés és a felkészítés alapos volt, akkor nagy valószínűséggel a páciensek is boldogabban távoznak a műtét után, és gond nélkül, örömmel fogadják el az új testképüket.”