„És mit fogsz benne hordani, az uzsonnádat?” – kérdezte egy barátnőm, amikor 13 évesen bizalmasan beavattam a titokba, hogy megkaptam az első melltartómat. „20 éves koromig én is éppen ilyen voltam, mint te – akár a péklapát!” Ezt már a nagymamám mondta, azt hiszem, biztató szándékkal, de talán mégsem a legszerencsésebb megfogalmazásban. „Szép a mosolya. Akár egy lónak” – a releváns kommentet egy középkorú férfi írta a fényképem alá, amikor néhány éve megnyertem egy standup-tehetségkutatót. Úgy tűnik, valamiért egyszerűen nem tudunk leszakadni a témáról, hogy hogyan néznek ki más emberek.

Mindegy, kit, csak alázhassunk

Miközben szerencsére egyre több a plus size modell, plus size oldal, plus size akármi, és egyre többen emelik fel a szavukat az ellen, hogy a nők csak 60 kiló alatt létezhetnének, a body shaming valahogy egyáltalán nem akar a múlt kellemetlen jelenségévé válni.

A bullyingstatistics.org szerint a tinédzser lányok94%-a volt már áldozata a body shamingnek, de a tinédzser fiúk 65%-a is találkozott már a megalázásnak ezzel a formájával. Mert mindig van valami, amibe bele lehet kötni.

Sajnálom,hogy ebben a sportágban nők is vannak... van önkritikám divatosan plus size vagyok, a tahóbbaknak dagadt. De!!!!! Borzalom látni ezt a nőt,aki annyira nőies, mint egy fadarab…

„Aranyérem ide oda akkor is egy gusztustalan ocsmány ork :))”

„Szép - no nem az, aki csinálta, hanem amit csinált.”

Csak néhány komment a Facebookról az Index-hír alatt, ami arról számol be, hogy Magát Krisztina súlyemelő Európa-bajnok lett. Ez persze extrém példa, a legtöbb embernek nem kell szembenéznie annak a ténynek a negatív következményeivel, hogy valamilyen sportágban évek kitartó munkája után a világ egyik legjobb versenyzőjévé válik. De a jelenség ugyanúgy megtalálható kicsiben is: egy nő, ha sportol is, azért maradjon nőies, ne legyen vastagabb a karja, mint egy férfinak, és persze ne tűnjenek el a mellei se.

„Csak a kutyák játszanak csontokkal!” – osztotta meg egyszer egy túlsúlyos ismerősöm a viccesnek szánt szöveget a Facebook-on, és én napokig nem tudtam napirendre térni fölötte. „10 dolog, amiért az alacsony lányok sokkal cukibbak a magasabbaknál” – posztolta a cikket egy másik, alacsony termetű volt osztálytársam. Én meg csak pislogtam, hogy komolyan nem értem, mi van itt.

bully (1).jpg

Most akkor a plus size lányok szenvedtek már eleget, kezdjük el gyilkolni azokat, akik az eddigi szépségideálnak megfeleltek? Ezek szerint van, aki azt gondolja, én csak akkor lehetek jó nő, ha másokkal érzékeltetem, hogy ők nem azok?

És közben azért működnek a régi, jól bevált dolgok is

Azért nyugodjunk meg, a body shaming persze a túlsúlyos emberek esetében sem tűnt még el, sőt. Még mindig vannak magazinok, amelyek megírják a kötelező divatos anyagot body positivity témában, majd rögtön alatta lehoznak egy képes riportot a 40 pluszos színésznőről, akinek a tengerparti paparazzi fotóin látszik, hogy narancsbőrös a combja. Még mindig vannak feledésbe merült celebek, akik posztolnak egyet arról, hogy a kövér emberek látványát esztétikai környezetszennyezésnek tartják, csak azért, hogy két napig megint beszéljen róluk valaki. A fat shamingnek megjelentek új formái, narratívái is, gyakran például az egészséges életmód pajzsa mögé bújik az egyszerű utálkozás. Nincs olyan plus size modelles fotó, ami alatt ne tűnne fel legalább egy valaki (ha még csak egy lenne!), aki arról kezd papolni, hogy az ilyen testek „sztárolása” az egészségtelen életmód legitimálása.